SZÓLÁS éS KÖZMONDÁS témák:


Bibliai Kifejezések Közmondások Rímelő Szállóigék Szóláscsoportok Szólások Tréfás

 


IRODALOM SZÓLÁS és KÖZMONDÁS PSZICHO ZENE FILM ÉLETMÓD MAGYARSÁG és TÖRTÉNELEM

 

Népszerű szerzőink:


cinegefantomHunorJób GedeonLáron Ádámmikkamakkavörös ördögnagyöregNapHoldNév nélkülpszichopatiszegény legényHoffer Botondszemfüles
SZÓLÁS és KÖZMONDÁS / 750 magyar közmondás   Nyelvészet   Szólások

Miről szól az "Elveti a sulykot" szólás?
0 3 Tetszik ez a szólás?  

Megtekintés 4476

nagyöreg


jelentése:
- nagyobbat mond, túloz
- lódít, hazudik
- elragadtatja magát, túlmegy a határon, túl sokat enged meg magának

sulyok = döngölőhenger, nyeles bunkó
(és sulyok vagy mosó sulyok a neve a vastag, téglalap alakú, nyeles falapnak is, amivel az asszonyok a patakban a mosáskor a ruhát verték a mosódeszkán, hogy jobban megtisztuljon)

Több mesterember használt ilyen nagy és nehéz bunkót, ami természetesen a legkeményebb fákból készült, hogy alkalmas legyen egy cölöp leverésére vagy a föld döngölésére. És ez volt a kalapács elődje is.
Ahhoz, hogy a szerszám masszív és nehéz legyen, kemény és nehéz fából, akácból tölgyből készítették. Ezekhez a faanyagokhoz szólásainkban a keménység vagy a bölcsesség társul. A puha fákhoz, például a fűzfához vagy a nyárfához, a gyengeség, az alkalmatlanság társul. A fűzfa nagyon puha, törékeny, tartalmatlan faanyag, szétmállana, ha odasújtanánk például egy fűzfasulyokkal. Mégis készült néhány ilyen darab és eredetileg ha valaki hazudott, vagy túl nagyot lódított, azt mondták rá, hogy "Az csak fűzfasulyok!"
Nem hiába vagyunk jók kalapácsvetésben, mert ősi magyar mulatság és férfiak közötti vetélkedés volt a sulyokvetés. Nagy erőt és jó izomzatot kívánt a nagy nehéz sulyok elhajítása. Nem kellett viszont erősnek lenni ahhoz, hogy egy fűzfasulyok messzire repüljön. Így aztán volt, aki bepróbálkozott, és rövid ideig csodálták a hajítását, aztán kiderült a fűzfasulyok és jót nevettek rajta.

Németeknél élt a szokásjog réges-régen, hogy egy-egy telek határát aszerint jelölték ki, hogy a rajta lakó milyen messze tudja elhajítani a fejszéjét. Ameddig elhajította, ott jelölték meg a telke határát. Egyes városokban idővel már nem szaladgáltak ki a tisztviselők ellenőrizni a dolgot, csak úgy bemondásra elfogadták az illetőnek, ezekből aztán nagy vita kerekedett később. Többen ezzel magyarázzák a szólás eredetét, de ez a telekhatár-kijelölés nálunk csak nagyon rövid ideig volt szokásban még az 1600-as évek elején. A németeknél viszont közel száz évig élt a fejszedobásos telekhatár-kijelölés és ennek nyomán a szólás: "Túl messze dobta a fejszét" (Das Beil zu weit werfen)

(Kedves Olvasónk, nagyon köszönjük az építő meglátását.)

Fűzfapoéta kifejezés

Hasznos volt az írás?   1
7

MEGOSZTOM: FB Twitter

Miről szól


X