371
Ugyanarról szól, mint az, amikor a jól szituált családapa, aki minden nap erős és minden áldozatot megtesz a családjáért, egyszercsak bekattan és ámokfutó lesz. Ugyanarról szól, mint amikor az örökké mosolygós és kedves családanya egyik nap lemegy a boltba tejért, aztán soha többé nem látják.
Mi történik?
Az, hogy az egyoldalúság megbosszulja magát.
Élsz egy életet és a társadalmi (és családi, munkahelyi, iskolai, stb.) elvárások lassan olyanná formálnak, amiben jól teljesítesz, lejjebb adod a saját igényeidet a többiekért, és a megpróbáltatásokat jó állóképességgel viseled. Arra, hogy ki vagy valójában vagy mik voltak az álmaid, már esetleg alig emlékszel.
Amikor már robbanás közeli állapotban van az ember az egyoldalú megfeleléstől, akkor két lehetősége van, hogy feldolgozza. Az egyik út az, hogy kiszáll, és meggyászolja az addig elveszett éveket. A gyászfolyamat az újjászületést hordozza, azután újra lehet kezdeni. Ez a szelídebb út.
A másik a bosszú útja. Az eget rázó, világmegváltó bosszúé. Ha csak néhány perc csupán az a felszabadított élet, akkor is megváltás az évtizedes hazugságból. Ez az agresszív és egyszerűbb út. Fiatalon sokkal könnyebb ezt választani.
Az iskolai mészárosok bosszúállók. Nem személyeken állnak bosszút, hanem az amerikai álom hazugságán. A szent élet hazugságán... Bosszú ez mindenkiért, aki némán tűr. Bosszút állnak minden srácért, aki jó kisfiúként stréberkedik, miközben kiszaladna a világból az őrjítő szabadságvágytól. És bosszú ez minden lányért, aki szentként él, de boszorkánynak született. Nem gondolkodnak, csak bosszulnak. Bosszút állnak az iskolán, aminek a saját szüleik is a szolgálatába álltak és a tanárok mondatait szajkózták otthon. Bosszút állnak a rendszeren, ami akarattalan, arctalan masszává fojtja le őket. És bosszút állnak önmagukon is, amiért ilyen sokáig viselték ezt a terhet. Pontosan tudják, hogy nincs tovább.
A hiba ott van, hogy kénytelenek ezek a gyerekek elfojtani a saját személyiségüket egy olyan világért, amiben a boldogság csak nagyon keveseknek adatik meg. Ezek a srácok élni akarnak és nem jó tanulók lenni, hogy aztán életunt robotok legyenek, mint a szüleik. Élni akarnak. Motiváltan, lehetőségekkel vártan, érezve azt, hogy szükség van rájuk.
Szülők és Tanárok, a felelősség a Tiétek. A felelősség, hogy ezek a gyerekek ne vesszenek el a hazugságok mocsarában, hanem életrevalók legyenek.
Nem rossznak születtek ők sem.
