4386
(Ez a Dekameron című novelláskötet ötödik napjának kilencedik novellája.)
Firenze legjobb kardforgatója, a jóképű lovag Federigo beleszeretett Firenze legszebb nőjébe, Giovannába. Lovagi tornákon való részvétellel, mulatságokkal és ajándékokkal igyekezett szívét elnyerni, de Giovanna nem törődött vele. Federigo elszórta a vagyonát és elszegényedve kiköltözött Campiba, egy kis birtokra. Utolsó vagyona "egy sólyma, melyhez fogható talán nem is volt a világon". A még mindig szerelmes Federigo itt "madarászott és viselte a szegénységet".
Giovanna gazdag férje a végrendeletében hatalmas vagyont hagyott egyetlen fiukra, és úgy rendelkezett, hogy ha a fiú örökös nélkül marad, akkor a vagyon szálljon Giovannára. Miután a férj meghalt, Giovanna kiköltözött fiával Campiba, a birtokra, amely épp szomszédos volt Federigoéval. A fiú gyorsan összebarátkozott Federigoval és a sólyma is nagyon tetszett neki. "Igen szerette volna megkapni; de nem merte elkérni tőle, látván, hogy Federigo oly igen szereti". Egyszer aztán a fiú súlyos beteg lett és azt mondta:
"Anyám, ha megteszed, hogy megkapjam Federigo sólymát, bizonyosra veszem, hogy nyomban meggyógyulok."
Giovanna ezzel nehéz helyzetbe került, hiszen az elmúlt években még egy pillantásra sem méltatta a szerelmes férfit. Tudta, hogy a sólyom Federigo egyetlen öröme és "gazdájának kenyérkeresője", de végül útnak indult (egy másik hölggyel), hogy elkérje a sólymot.
Federigo igencsak meglepődött a látogatáson, amit Giovanna úgy vezetett be:
"Azért jöttem, hogy kárpótoljalak ama veszteségekért, melyek miattam értek, mivelhogy a kelleténél jobban szerettél engemet; a kárpótlás pedig az, hogy eme barátnőmmel egyetemben egészen családiasan véled akarok ma ebédelni."
Federigo így szólt: "eme nagylelkű látogatásod sokkalta drágább nekem, mintha visszanyerném vagyonomat"
Mivel nem volt semmije, amivel megvendégelhette volna a hölgyeket és az idő is alkalmatlan volt a solymászatra, Federigo, "kövérnek érezvén" a sólymot, "kitekerte nyakát, odaadta az egyik cselédlánynak, hogy megkopassza, megfűszerezze"... Hamarosan feltálalták a madarat és kellemesen elbeszélgettek mellette. Végre azután Giovanna előhozakodott a kérdéssel, és hosszú mentegetőzés után elkérte a sólymot a fiának.
Federigo erre elsírta magát, mert nagyon szívesen odaadta volna a madarat Giovannának, de már nem tudta. Megmutatta a csőrét és tollait. Giovanna meg is szidta, amiért a kiváló sólymot levágta egy nőért, de "magasztalta magában a férfiúnak nemes lelkét, melyen a szegénység sem előbb, sem most nem tudott csorbát ejteni" .
Giovanna hazatért és a fia pár nap múlva meghalt. A bátyjai unszolták, hogy menjen férjhez, hiszen fiatal és vagyonos, és bár Giovanna inkább a magányt választotta volna, de kötelességből a férjhez menés mellett döntött. "Bizony soha mást nem veszek férjemül, ha nem Federigo degli Alberighit", mert "inkább akarok férfit vagyon nélkül, mint vagyont férfi nélkül". A bátyái beleegyeztek a házasságba, mert derék embernek ismerték Federigot, aki "dús vagyont is lelt, most már okosabban bánt gazdagságával, s boldogan élt az asszonnyal mind élete fogytáig".
-------------------------
Ez a novella kiemelkedik a lelki tartalmával, mondanivalójával, a szereplők lelki fejlődésének bemutatásával.
Giovanna nagy tépelődés árán hátrahagyva emberi büszkeségét, az anyai szív szavának tesz eleget, amikor ellátogat Federigohoz, hogy elkérje annak legnagyobb kincsét: a sólymát.
Federigo is nehéz helyzetbe kerül, amikor az évek óta meghódítani vágyott nő egyszercsak előtte áll és a megvendégelését várja. Federigo büszkeségből sem kér kölcsön a cselédeitől egy ebédre valót, de leginkább azért, mert szeretne áldozatot hozni, amiért a szerelme eljött őhozzá. Ezért áldozza fel a madarát. A madár azért a legnagyobb vagyona, mert az jelenti a megélhetést, az a madár hozza az ételnek valót, mikor vadásznak. (Most azonban ezt nem engedi az időjárás.) Federigo tehát saját megélhetésének teljes bizonytalanságát választja azért, hogy egyetlen tál ételt a szerelme elé tegyen. Mindezt anélkül, hogy viszonzást várhatna.
Federico a legnagyobb kincsét adta Giovannáért, a sólymát, így most Giovanna is a legnagyobb kincsét adja neki: a szabadságát.
