Dante dúsgazdag firenzei családba született, ahol a bőséges irodalmi tanulmányok mellett alaposan kiművelődött a politikai helyezkedés területén is.
Műve a középkori keresztény inkvizíció első nagy fellángolása idején született, tehát Dantét bizonyára ugyanaz az Isten ihlette, mint korának vallási vezetőit: a pénz.
A műben bőséggel előforduló következetlen ostobaságokat megbocsátjuk, sőt felmagasztaljuk, hiszen a maga korában (a 13. században) a bölcselkedőknek még nem volt lehetőségük arra, hogy a világot olyan tisztán lássák, mint a mai ember a telefonjának kijelzőjén keresztül.

Dante kilenc évesen látta meg élete nagy szerelmét és múzsáját, Beatrice-t, akihez hű maradt egész életében, (ha nem számítjuk a feleségét és azt a mozzanatot, hogy Beatrice is máshoz ment nőül). Aztán Beatrice meghalt. Az elérhetetlen eszményi szerelem témája azután meghatározta Dante további életét is. Nem kell semmi elvadult dologra gondolni, csak annyi történt, hogy Dante lányára rá se nézhettek a férfiak, magányosan egy kolostorban halt meg és Beatrice-nek hívták.
De tény, hogy a műből visszaköszön Dante történelmi és tudományos érdeklődése is.

Dante Színjátéknak nevezte művét, mert a Pokolban kezdődik, de a Paradicsomban ér véget, az isteni jelzőt pedig az utókor tette hozzá.
Divina Commedia =Isteni színjáték. Az "isteni" jelző nem a mű minőségére, hanem a keresztényiségére utal.

Tartalom:
Az emberélet felénél az ember (a költő) eltéved az élet őserdejében. Látomások közt jár-kel és három fenevad állja útját:
egy foltos párduc = kéjvágy (Firenze jelképe)
egy ijesztő bozontos oroszlán = hatalomvágy ( Francia Királyság jelképe)
egy horpadt hasú nőtényfarkas = kapzsiság (a pápai állam jelképe). Ezek tehát az élet ellehetetlenítő erői Dante szerint. A végzetesnek tűnő helyzetben Vergilius jelenik meg mint az erkölcsi tisztaság és az emberi értelem szinonimája. Vigaszt nyújt és hamarosan egy (baromira nem idevaló) Agár elűzi a fenevadakat. Vergilius a mennyek kapujáig kíséri majd a Költőt (azért nem tovább, mert nincs megkeresztelve). Elmondja, hogy Beatrice kérésére jött ide segítőnek, kísérőnek.
Pár lépés és fölmagaslik a Poklok kapuja, melyen a felirat "Ki itt belépsz, hagy föl minden reménnyel!"
Vergilius mester kézen fogja a Költőóvodást... bocsánat, Költőóriást és vezeti őt a "megvetésre méltók" és "részvétre méltatlanok" között.
Az első pokoli kör a Pokol tornáca, itt vannak azok, akiknek az a bűnük, hogy a kerszténység előtt születtek és természetes életet éltek.
Otthonosan mozog itt Vergilius is, hiszen innen való. Sok kedves pogány ismerős köszönti őket: Homérosz, Horatius, Ovidius és Lucantus és további nagy nevek, mint Szókratész, Platón, Diogenész, Avicenna.
Ezután a mértéktelenek körei következnek: a bujálkodók, a falánkok és a pénzes zsákok alatt nyögő fösvények és uzsorások, néhány pápa is.
(A bujálkodók közt van Francesca és Paolo, akiket rajtakapott a hölgy férje és leszúrta őket, így most mind a pokolban vannak, de mivel Francesca és Paolo Dante barátai voltak, most a Pokolban is együtt lehetnek és együttérzünk velük)
Az ötödik körben az indulataikat fékezni nem tudók az alvilági folyó, a Styx sáros levében acsarkodnak.
A folyón át égi parancsra egy révész (Flegias) viszi át a vándorokat a túlpartra. Itt Dis kínvárosába érnek, melyet izzó vasfalak vesznek körül . A hatodik körben az eretnekek síri tűzben kárhoznak, Vergilius mester (aki egy szellem) eltakarja a Költő szemét, nehogy az érzékeny lelkét megsebezze a látvány. A Flegeton vérfolyón túl a komolyabb bűnösök kaptak helyet: az erőszaktevők. Rablók és zsiványok, az öngyilkosok és az istenkáromlók.
Innen már valóban a legpokolibb keresztényi fantáziálások sora következik mindenféle válogatott kínzásról.

Szakadék (a macskám)... ja nem, egy másik szörnyállat viszi le Vergiliust és Dantét a mélyebb bugyrokba, ahol a csalók vannak 14 szinten.
Csábítók, hízelgők, simóniákusok (olyanok akik pénzért árulják az egyházi méltóságokat), jósok, sikkasztók, képmutatók, rablók, rossz tanácsadók, viszályszítók és hamisítók és a Gigászok kútjában azok a csalók, akikben bíztak: a testvérgyilkosok, a hazaárulók és a vendégeik vagy jótevőik elárulói.

Odüsszeusz is feltűnik a csalók között, mert a korszellem szerint bűnös kalandor volt és Trójánál is mindenkit átvert a falóval. Híres mondata a színjátékban:
"Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!"
Dante idején mélyen elítélték a gondolkodást, és a tudományos kíváncsiskodást. Világot látni legfeljebb azért lehetett, hogy a kereszténységet terjessze valaki. Odüsszeusz tehát bűnös volt a javából. Mivel Dante nem ismerte Homérosz munkáit, Odüsszeusznak is más befejezést szánt. Az ő elképzelése szerint Odüsszeusz nem tér haza Ithakába, hanem elhajózik a Purgatórium hegyéhez és tovább megy a tiltott területre, ekkor meghal. Dante valószínűleg azért foglalkozott ilyen bőséggel Odüsszeusszal a művében, mert nagyon is érdekelte a kalandvágyból tett utazás.

A Pokol legmélyebb pontján találjuk jégbe fagyva a denevérszárnyú és háromfejű Lucifert is. Azért kell neki 3 fej, mert egyikkel a Jézust eláruló Júdást marcangolja, a másik kettőővel Brutust és Cassiust, akik Julius Caesar árulói voltak. És az nagyon nagy bűn volt.

A tölcsér végre véget ér és a földgömb (Dante korában a laposföld) túloldalán kijutunk a geometriai formák paradicsomába, melynek neve Purgatórium.
Vergilius megmossa a Költő Pokolban beszennyeződött arcát és már indulnak is megmászni a Purgatórium hegyét. Itt a Költő régi barátaival találkozik, egyikük, Casella, még egy dalt is mutat neki. Vidám hely ez a Purgatórium.
A körökben itt olyan arcok vezekelnek mint a bűnbánó Habsburgok és Anjou-k, uralkodók és vezérek, további bujálkodók és restek. Amikor leszáll az éj, a Költő álomba merül és a védőszentje, Lucia magasabb tájra viszi. Hét darab P betű kerül hosszú orrú Dante homlokára, Peccatum = bűn. Azért kapja ezt Dante, mert irigy. A P bűnjelek csak akkor tűnnek el, ha hétszer megkerüli a Purgatórium hegyét. A kevélyek körébe érkezik a Költő. Itt vannak a gőgös festők és más öntelt művészek, de sajnos a Költőnek tovább kell mennie, mert már kapott pecsétet a homlokára.
Nagy sziklarengés támad és dal fakad meg örvendezés, mert valaki feljutott a mennybe.
Közben folytatják a körözést, a Költőről fogynak a P-k,mert az angyal minden körben töröl egyet. Közben megy a purgálás ezerrel. Ez egy létező szó, tisztítást, megtisztítást jelent.
Elfogytak a P-k és itt a Mennyek kapuja. Új kísérő kell a szennyes pogány Vergilius helyett. A Költő véletlenül nem az eszményi Beatrice-t választja, hanem a Csillagos éjszakát. Ezután a Paradicsomról álmodik, ahol egykor Ádám és Éva sétált kéz a kézben. Iszik az itt csörgedező Léthe vizéből, hogy feledje a múltat. Hét égő fa tűnik fel, de most nem kínzási, hanem világítási eszközként jelenik meg. Van itt minden, mint a búcsúban: körmenet, színes ruhás hölgyek, griff madár, diadalszekér, vének, orvos, katona, János (a Jelenések könyvének írója).... (Pont ilyennek képzeltem én is a Mennyországot.)
A kavargó álmokban Beatrice is megjelenik ártatlan kislány arcával , aki egyetlen mosolyával szétfoszlatja az "apokaliptikus sárkányon lovagoló Nagy Parázna" asszonyt... (hoppáhoppá... hogy is került a mennyországba ez a nő? és hogy lehet megismerni?)
A Költő megtisztul az Eunoé vizében és szerelmével hazatér az isteni fényhez (a Naphoz). És jaj anyám, hát nyolc röppályán suhannak végig oda.
A csillagos szép éjszakában romantikáznak, mikor a Költő megkérdezi Beatrice-t, hogy miért látjuk a Holdon Káin arcát. Erre a hét éves kislány azt feleli, hogy "a fénysugárzás ereje különböző lehet a Hold tömegében s e különbözőség okozza a kisebb vagy nagyobb fokát a világosságnak".
Amúgy itt lebegnek azok, akik önhibájukon kívül lettek kevésbé tökéletesek. Tovább suhanunk Merkúr egén, ahol a kereszténnyé lett költők boldogkodnak,. Ekkor Justinianus előadja a Római Birodalom történetét a korszellem szerint. Vénusz egén kiváló Itáliai uralkodók örömködnek. Aztán Róma megtisztulásáról hallunk dicső dalt Falco-tól, aki trubadúrköltőből tisztult püspökké. Vannak itt még bölcsek és hitért küzdők lelkei, magányos elmélkedők, apostolok és végül.... a tökéletes és teljes Szeretet.

Az emberi élet végcélja a teljesség és a szeretet.