4770
A regény középpontjában Heathcliff (az árva gyerek) személyiségfejlődése áll gyerekkorától idős koráig.
A regény elején, 1801-ben Heathcliff már középkorú és egy úr tőle akarja bérbe venni Fácánosmajort, ám az ott töltött éjszaka kísértetei után inkább megkéri a házvezetőnőt (Nellyt), hogy mesélje el, mi történt ott.
Harminc évvel korábban a sivár, viharos Szelesdombon élt az Earnshaw család, a közeli idilli völgyvidéken pedig Lintonék. Earnshaw úr egy nap egy 2-3 éves sötét bőrű kisfiúval állított haza, akit Heathcliffnek neveznek el (Heath = pusztaság + cliff = szirt, más neve nincs is a fiúnak). A fiú eredete ismeretlen, nem tudni, hogy honnan való és kik a szülei. A család fia, Hindley, kezdettől gyűlöli a színes bőrű fiút, a család lánya, Catherine viszont nagyon jó barátságba kerül vele, egyenesen rajong érte. Heathcliff a természeti ember, nem tud és nem is akar beilleszkedni a civilizációba. A gyerekek a lápvidéken csatangolnak és teljesen egymásba bolondulnak. Heathcliffnek ez a barátság-szerelem jelenti a menedéket a megaláztatások elől, amelyeket el kell szenvednie sötét bőrű lelencgyerekként. Közben az apa meghal, és Hindley a birtok örököseként tovább gyötri az egyre vadabb és szenvedélyesebb Heathcliff-et. De lassan Heathcliffnek rá kell jönnie, hogy nem versenyezhet a jóképű, kifinomult, művelt és rangban is a lányhoz illő Edgar Lintonnal, akihez Catherine feleségül megy (a Fácánosmajor nevű birtokért). És ezen a napon Heathcliff "elveszít barátságot, szerelmet, mindent.” Heathcliff összeomlásáért Catherine is felelős. Heathcliff nem törődik bele a vereségbe; eltűnik három évre, ami alatt egzisztenciát épít ki és valamelyest tanult ember is lesz, de amikor visszatér, csak az vezérli, hogy bosszút álljon. Heathcliff számára csak a természetbeli korlátlan szabadság és a civilizációs korlátok léteznek – nem tud megbékélni a "civilizált" élettel.
A bosszú célpontja előbb Hindley, akit kártyán forgat ki a vagyonából, azután Edgar (Catherine férje), akinek a húgát, Isabellát csábítja el és szökteti meg.
Közben Catherine érzései is fellángolnak Heathcliff iránt, a férje féltékeny – a nő egészen belebetegszik a két férfi közti vívódásba. Közben szül egy kislányt, Cathy-t és meghal. Heathcliff magához veszi a kislányt és Hindley fiát is, miközben az ő gyerekét, Lintont, a távolban Isabella szüli meg. Pár évre rá a beteges Linton Szelesdombra költözik és Heathcliff úgy intézi, hogy Cathy hozzámenjen. Edgar és a betegeskedő Linton meghal és minden vagyon Heathcliff felügyelete alá kerül... a bosszú beteljesedett.
Heathcliff lelke azonban nem nyugszik meg, mert időközben rájött, hogy az ellenségei nem is voltak valódi ellenségek. Edgar egy lelkiismeretes humanista, Earnshaw fiában pedig egykori önmagára ismer. Kezd szétcsúszni a világ, egyre elborultabb dolgokat csinál, naphosszat étlen-szomjan járja a lápvidéket, látomásai közt él... a vágyott szabadságot végül talán a halál adja meg neki.
Közben Cathy beleszeret Hindley fiába, Hareton Earnshaw-ba, akinek a természetes szerénysége és jósága annyira magával ragadja, hogy összeházasodnak és boldogan élnek, amíg meg nem...
A regény győztese tehát Cathy és Hareton.
