10649

mikkamakka

Utoljára módosítva: 2025-04-27 15:34:26

Rövid összefoglaló itt:
Fekete István - A koppányi aga testamentuma röviden
OLVASÓNAPLÓ:

I. (1. fejezet)

1586. áprilisában, Szent György havában indul a történet. A fonódi (=a mai fonyódi) végházban (=határvédelmi épületben) egy íródeák ír levelet Babocsai László nevében Oglunak, a koppányi török agának. Babocsai László párbajra hívja az agát, mert az aga még jónéhány éve megölte az apját (Babocsai Gáspárt) párbajban. Azt kéri a levélben, hogy az aga jelölje meg a párbaj idejét és helyét, mert apja halála bosszút kíván. (Megtudjuk azt is, hogy az apa lefejezett holttestét hozták meg akkor és László anyját ez nagyon megviselte.)
(Azért az íródeák írja a levelet,mert a végvári vitézek és a kapitány sem tudott írni-olvasni, nem ez volt a dolguk.)
Oglu a koppányi aga, a katonai vezető, és Koppány egész vidékének irányítója is.

László visszaemlékszik arra a napra, amikor a az apja holttestét hazahozták. Esküt tett akkor, hogy bosszút áll és kitanulta vitézséget, hogy esküjének eleget tegyen.
Közben az ott lévő végvári vitézek (Potyondy Miklós, Szalai Pista és Bogics Markó) , iszogatnak és arról beszélnek, hogy Lászlónak nem kardvívásban kellene az aga ellen menni, mert abban az aga nagyon jó. Babocsai tréfából párbajra hívja Bogics Markót, borban fogadnak, és ekkor benyit Csomay Ferenc várkapitány. Ő is megnézi a párbajt, amit csak a játék kedvéért enged, élesben ellenezné. László könnyedén nyeri a párbajt a tapasztaltabb horvát vitéz, Bogics Markó ellen, aki elismeri, hogy László jó kardforgató. A kapitány engedi Lászlónak az Ogluval való párbajt, Babocsai Gáspár (László párbajban meghalt apja) a gyerekkori jóbarátja volt Csomay kapitánynak.


II. (2. fejezet)

A következő éjjel László két társával kilovagol a koppányi várhoz és kapujára tűzi a kihívást. Oglu a párbajt május első vasárnapjára teszi, a látrányi réten várja Lászlót és társait.

A regény idején nem dúltak harcok a két nemzet között, mert megkezdődött a több évtizedes együttélés. A törökök megőrizték a muszlim vallást, de általában tudtak magyarul és inkább a barátkozás volt jellemző a magyarok és a törökök között. Akkoriban azonban a török-magyar párbajokért börtönbüntetés járt, mert féltették a legjobb képességű magyar vitézeket attól, hogy felesleges viadalokban halálos sebet kapnak. És valószínűleg a császár is félt attól, hogy a török-magyar párbajok miatt túl nagy lesz az egymás elismerése,ami esetleg a szövetség felé terelné a két nemzetet.
Az író úgy fogalmaz:
"A törökök között sokan már itt születtek, magukat magyarországi törököknek vallották,
... a Konstantinápolyhoz kötött szálak alig tartanak valamit, és csak a vallás
halványodó félholdja óvja meg az elszakadástól."


A törökök és a magyarok szinte egyszerre érkeznek teljes díszben a párbaj helyszínére, ahhoz a fűzfához, aol László apja meghalt. A felek túszokat cserélnek arra az esetre, hogy legyen kit kivégezni, ha esetleg felmerül a csalás gyanúja.
A harc tisztaságát felügyelő "igazlátók" kijelölik a küzdőteret és kezdődik a párbaj. Babocsai László hosszan védekezik, ezzel kifárasztja ellenfelét, így amikor előremennek és összecsapnak, mindketten megsebzik a másikat, de Oglu sebe halálos.
László engedi, hogy tisztelettel elvigyék az aga testét, azután a magyarok és a törökök együtt ünneplik a győztes Lászlót.

László: "Elvégeztem – gondolta. – Aludj békén, uramapám." = mrgbosszultalak apám,most már békében nyugodhatsz.

A haldokló Oglu aga megbékél Lászlóval és közli a testamentumát (= végrendeletét, szent hagyatákát). Oglu arra kéri Lászlót, hogy vigye az édesanyjához (László anyjához) a leányát (az aga leányát) és szeresse mint húgát, a fegyvereit és lovát is Lászlóra hagyja. László tisztességes ember, megfogadja, hogy a lányt húgának tekinti . Az aga meghal.


III. (3. fejezet)

Egy hét múlva a törökök a párbaj helyszínén átadják a lányt és az örökséget. László hazaindul Bézsenybe a lánnyal (Dusmátával), de nehezen találnak szót, mivel a lány tudja, hogy az apja gyilkosával megy, Lászlónak pedig lelkifurdalása van. Így érkeznek László anyjának házához (a bézsenyi udvarházhoz), de az anya nincs otthon. László megtudja, hogy a lány nem tud a bosszúról, arról, hogy Lászlónak vitézi kötelessége volt megölni az agát (az apjának gyilkosát).
Az anya megérkezik és dühös, amiért László odahozta az aga lányát, de rögtön megenyhül,, amikor a lány szemébe néz. Karjait tárja a lánynak, aki megöleli.
László: "Elvégeztem. Nyugodj meg most már, Oglu, lányod jó helyen van"

IV. (4. fejezet)

Lászlóék visszatérnek Fonódra

Fonód, Bolondvár és Öreglak... "Ezek voltak a végek a somogy–zalai tájakon, hol élet-halál harcát vívta a magyarság a Nyugat kegyetlen telhetetlensége és a török
világhódító ostroma között."

Fonódon a kapuőr Jóska elmeséli nekik, hogy lótolvajt fogtak, akit hiába vallattak, nem beszélt, ezért felakasztották. Bogics Márkó sérülten magyaráz Lászlónak, a lótolvaj fejbe vágta. Markó szidja a császárt, amiért a német nagyuraknak juttatja a végvárak pénzét, és ők azonnal lelépnek, ha baj van, harc nélkül átengedik a végvárakat a a törököknek. A kapitány ekkor belép a szobába és rendre utasítja Markót: "vitézi ember ne köpjön az
asztalra, ahol eszik..." = ne szidja a császárt, mert ő is a császár pénzén él. Markó csomagol, úgy érzi,mennie kell.

A kapitány magához hívatja Lászlót é Markót. Markó sérült fejét kenőccsel keni be, Markó jajgatására pedig így felel a kapitány:
"Olyan ez, fiam, mint a császár. Nem lehet visszaütni, mert magad vágod fejbe."
Megenyhülnek.

V. (5. fejezet)

Éjjel a kapuőr (Jóska) arra ébred, hogy lovasok közelednek és arról a lótolvajról beszélgetnek, akit elkaptak és elakasztottak korábban. A lótolvaj egy levelet vitt valahová és a neve Graus volt.
A lovasok bebocsátást kérnek és azt mondják, hogy a császár emberei. Öten vannak. Jóska mindent jelent a kapitánynak, aki azonnal leszedeti a felakasztott tolvaj ruháit, hogy azokban a levelet megtalálják.
Közben a vendégek próbálják megtudni, hogy mi lett a társukkal, de a kapitány kérésére mindenki kitérő válaszokat ad nekik.

VI. (6. fejezet)

Nagy nehezen megtalálják a levelet a lótolvaj Graus csizmaszárába varrva. A levél Kales Rudolf kapitánynak szól és az áll benne, hogy Babocsai László megölte a koppányi agát és elrejtette az aga lányát és kincseit az anyja házában, pedig azok a császárt illetnék.
A levél küldője Joachim de Katzián, egy szomszédos végvár, Öreglak parancsnoka. Kales Rudolf, a levél címzettje, ő Bolondvár kapitánya. Mindketten (mint sok más várkapitány is) németek, a császár emberei.
Csomay kapitány (aki a kevés magyar kapitány egyike) a két idegen levelezését hallva így fakad ki:
"Úristen, hová leszünk?! Fogyunk, és koldustarisznyát hordhatunk nemsokára ezek közt a latrok közt. Saját országunkban…”"

Jóskának eszébe jut, hogy az idegenek egy második levélről is beszéltek, ami ennek a másolata és már Kales kezében van, tehát László anyja nagy veszélyben lehet emiatt. Annál is inkább, mert Kales Rudolf az egyik legkegyetlenebb ember, csak azért kivégeztetett és porig égetett egy falut, mert az adót fizetett a törököknek.

László tíz emberrel indul anyjához, hogy megvédje a háza népét.

Az aga lánya szépen beilleszkedett, ő maga is keresztény anyától született, így nem idegenkedett a szokásoktól. Dusmáta (a török lány) nevét nem tudják megjegyezni, ezért Zsuzsának hívják. Zsuzsa meghallja a cseléd és az udvaros (kapuőr és mindenes) beszélgetését, amiből kiderül számára, hogy László az apja halálát torolta meg,amikor megölte az agát. Hálás László anyjának, amiért így is befogadták őt családtagnak, hogy ellenségük lánya.

Lászlóék jóval megelőzik Kalesék támadását, de kell is az idő az erődítéshez, a falak megerősítéséhez. Markó tervét kezdik megvalósítani: a várfal köré palánkot emelnek és árkot ásnak a vár körül, amibe a mocsár vizét eresztik oda, hogy védelmet adjon a várnak.
(palánk = nehezen megrongálható vagy megmászható vályogfal-kerítés)

A mocsár közepén, a láp egy kis dombján a nád között rejtve van egy kis sziget, azon áll egy kis ház, ahová veszély esetén menekülni lehet. Ez egy különleges lehetőség,mivel annak, aki ismeri a terepet, gyors menekülési lehetőség az udvarházból, de a támadók, gyorsan odavesznének. Az öreg Máté ezt jó lehetőségnek tartja és a ház felújítását is vállalja.


VII. (7. fejezet)

Bolondvár nevű végházat Kales Rudolf vezeti, itt játszódik a fejezet.
Rudolf Kales Borgóval, a bizalmi emberével és szolgájával beszélget, amiből megtudjuk, hogy :
mindkettő aljas és kegyetlen ember,
tudnak László és az aga párbajáról a kincsekről és a lányról,
van egy Szahin nevű török fogjuk, akiért Rudolf Kales váltságdíjat kért a fogoly apjától, de a pénzt el akarja raboltatni a küldöncöktől, megöletni őket és a xrablást a fonódiakra kenni.
Kales Rudolf Borgót akarja elküldeni Bézsenyre, László anyjához, díszes vendégként, hogy kikémlelje a helyet. Közben arra is gondol, hogy ez lesz Borgó utolsó útja. Borgó azonban azt tervezi, hogy amint Kales Rudolf összeszedi a pénzeket, megöli őt, és elveszi a zsákmányt.

VIII. (8. fejezet)

A fejezet helyszíne Bézseny.
Nagy munkával elkészül a várvédelem: a palánk és az árok.
Megtisztítják az utat a nádasban lévő kis házig és csónakot is készítenek. Az öreg Máté és az emberei a kis házat is felújítják a szigeten. Minden készen áll arra, hogy fogadják a támadást.
Mindenki nagyon hálás Markónak, amiért kitalálta a védekezést és segítette, vezette a munkát. László anyja is köszönetet mond neki, hogy "visszaadta a ház nyugalmát", és azt mondja, a ház mindenki előtt nyitva áll, aki segített.
Mivel az udvarházak erődítése tiltott volt, gyorsan bevetik fűmaggal, az eső is elered, ezzel sikerül álcázni a várvédelmet.

László és csapata visszamegy Fonódra.

IX. (9. fejezet)

Borgó a rossz időjárás miatt még nem tud kémkedni, várakozik.
Szahin (a török rab) állapota már annyira rossz a fogságban, hogy kénytelenek Kalesék jobb ételt adni neki és egy kis fényt is beengednek, lukat ütnek a börtönfalon. Kiderül, hogy Szahin apja, Szinan lett az új koppányi aga (Oglu helyett).

Borgó lovagi ruhában közeledik az udvarházhoz és csodálkozva látja, hogy a vályogviskó helyett egy bevehetetlen erőd várja. Wetterheim lovagként mutatkozik be, amikor a kapuhoz ér, de János (a félkarú kapus) nem engedi be, hiába fenyegetőzik.
Borgó kénytelen jelenteni az urának (Rudolf Kalesnek), hogy sikertelen volt a kémkedés. Kales erre levelet irat Lászlónak, melyben párbajra hívja Lászlót, amiért megsértették a lovagját (Wetterheim lovagot, aki Borgó). Borgó meglepődik a kihíváson, de Kales azt mondja, László nem lesz ott a párbajon. (Sejthető, hogy még a párbaj előtt meg akarják ölni.)
Borgó Fonódra lovagol és a kapura lövi (nyíllal) az üzenetet.

X. (10. fejezet)

A fejezet elején kicsit összegzi az író az eddigi eseményeket. Elmeséli Graus (a lótolvaj) fogságba esését, azt, ahogyan a nyáron szabadon tartott fonódi lovakat fa tetejéről őrizte az őr... és a csizmaszárba varrt levél tartalmát, amit Kales Rudolfnak szántak, továbbá az udvarház megerősítését.

Ekkor a regény folytatódik a kapuba lőtt párbaj-kihívástól. A diák felolvassa a levelet, ami rögtön gyanús lesz a vitézeknek, Lászlónak nem is akarják említeni, mivel a párbaj tiltott és amúgy se jó összeakadni Kales Rudolffal. Végül Csomay kapitánynak mutatják meg a levelet, aki örülne a párbajnak, mert úgy hiszi, hogy így megszabadulhatnak a kegyetlen kapitánytól (Kales Rudolftól).
A párbaj időpontja előtt három nappal egy újabb üzenet érkezik, ezúttal László anyjának súlyos lebetegedéséről. László azonnal indulna, hiszen a hírhozó egy régi ismerős, de Csomay kapitány így is gyanakszik, ezért tíz embert ad László mellé. Az udvarházhoz vezető bekötőútnál azonban László visszaküldi a lovasokat, csak Markóval indul az anyai házhoz. Ekkor éri őket a támadás.
Lászlót leütik és lefordul a lováról. Markót is megsebesítik, de ő tud még egyet szúrni, halálos sebet ejt Borgón. Az ijedt lova ezután elragadja Markót és a mocsárba vágtat vele, ahonnan épp hogy meg tud menekülni Markó, de azt hiszik odaveszett. László Kales fogságába esik, aki váltságdíjat kér érte, Oglu aga kincseit.
Lászlót Szahin (a török rab) mellé teszik, akinek nem ismeretlen a megbecsült László neve. "A török vitézek, csakúgy, mint a magyarok, megbecsülték a tiszta kardú, híres vitézeket, és ez a megbecsülés sokszor nőtt igazi barátsággá." Így lesz ez most is.

XI. (11. fejezet)

Az öreg Máté unokája, a kis Máté épp a nádasban halászik, amikor látja az üldözött, sebesült Markót, amint a mocsárba zuhan. A segítségére siet és a csónakjába húzza. A kis szigeti rejtett házba viszi és ott ápolják Markót, aki hamarosan magához tér. Hamar rájön, hogy Kales emberei törtek rájuk és a kis Mátét küldi e, hogy hívja Csomay kapitányt segítségül. (A kucsmáját is odaadja a gyereknek, hogy higgyenek majd neki.)
Még éjjel visszaér a kis Máté Csomay kapitánnyal, aki beszél Markóval. Meg akarják akadályozni, hogy megtudja László anyja a fia elrablását, ezért Mátét kérik meg, hogy fogja el a váltságdíjat követelő levelet. Az hamarosan meg is érkezik, belelövik a kapuba, de Máté megszerzi és Fonódra viszi. Csomay kapitány is visszaindul, Markót pedig az öreg Máté ápolja tovább.

XII. (12. fejezet)

Lászlót a börtönben Szahin ápolja, aki már két hónapja sínylődik ott. László tudja, hogy Oglu kincsét akarják, de azt is tudja, hogy Oglu kincse igazából a lánya.
Kales megkapja Csomay kapitány levelét, amit aznap küldött neki, amikor a párbaj lett volna Lászlóval, de László az elvileg beteg anyjánál volt. Kales feldühödik a levélen, amiben Csomay kapitány azt írja: "kihívásod el nem mulasztja.. a bajt veled mögteszi"

Fonódra jön egy küldönc, aki egy bizonyos Dellini várépítő mesternek készíti elő a szállását,mert a mester a végvárak, végházak állapotát fogja felmérni.
Csomay tudomásul veszi az olasz Dellini érkezését, de ellovagol Markóhoz, hogy megtudja, hogy van.
Markó szépen gyógyul, de Lászlóról még mindig nem tudnak semmit.

XIII. (13. fejezet)

Amikor Dellini megérkezik Fonódra, már a lelkes várerődítő Markó is ott van, könnyen összebarátkoznak. (Korábban Markó segítette az udvarház megerősítését, védelmét.) Dellini elmondja, hogy bár holnaputánra várják, nem megy felmérni Bolondvár állapotát (ahol fogva tartják Lászlót és Szahint), mert túlságosan kiesik, inkább elvesztegeti a császár azt a végházat. Markó megörül ennek és Dellini helyébe áll, ő maga megy Delliniként Bolondvárra. Csomay kapitány is elengedi, szerszámokat is kér Dellinitől és már megy is néhány bátor kísérővel.

XIV. (14. fejezet)

Kales nem sejti, hogy Bolondvárra a császár már nem tart igényt, azt hiszi, jó fényben kell feltüntetnie.
László és Szahin összebarátkozik a börtönben.

Levél érkezik Kalesnek az új koppányi agától: összeszedte a fia váltságdíját, hamarosan hozatja tíz emberrel, hogy a fiára cserélje a szemesi réten. Kales kénytelen az ál-Dellini mestert (Markót) a várban hagyni, amíg elvágtat húsz emberével megölni az agát és csapatát, hogy megszerezze a náluk lévő váltságdíjat.
Markóék ezalatt lemennek a börtönbe és kiszabadítják Lászlót és Szahint. A helyükre az általuk leütött őrt (Wartot) zárják.

XV. (15. fejezet)

Szinan aga (Szahin apja) odaér a találkozóra, ahol azonnal érzi, hogy be akarják keríteni, de előre megy és követeli Kalestől, hogy hadd hallja a fia hangját. Mivel Szahin nincs is ott, Kales tovább próbálkozik megszerezni a pénzt, de Szinan azt mondja, hogy elfogott három magyar főnemest, akik levelet küldtek Bécsbe (a császárnak), hogy csak akkor lesznek szabadok, ha Szinan visszakapta a fiát. Kales tehát nehéz helyzetbe kerül.

Közben Lászlóék szöknek a bézsenyi udvarház felé. Lászlót megviselte a börtön és a sok verés, amit Kales embereitől kapott, egyre rosszabbul van.
Egy csapat török támad rájuk, de Szahin felismeri az apját, megörülnek egymásnak. Amikor apja Lászlóról kérdezi, Szahin azt mondja: "– Nem barátom ő, apám, hanem testvérem".

Szinan aga egy erszényt akaszt Markó nyergére, és azt mondja, hogy majd akkor nézzék meg, ha hazaértek.

László egyre rosszabbul van, ezért Szinan felajánlja, hogy elviszi magához felgyógyítani. Markó nehezen, de átengedi a törököknek, mert velük most nagyobb biztonságban van.

Amikor visszaér Bolondvárra Kales, dühöng a rabok szökése miatt. Egyik főembere, Rimbás azonban azzal áll elő, hogy csak Bézsenybe szökhettek, ezért máris odaindulnak.
A kis Máté áll őrt a bézsenyi várnál,amikor Kales emberei odaérnek és már rakják is a puskaporos hordókat, hogy berobbantsák a kaput. Kales éppen meggyújtja a kanócot, amikor a kis Máté nyila eltalálja. Kales a hordóra borul és ő is felrobban a kapuval együtt.
Rimbás ad parancsot a támadásra, de Máté őt is lenyilazza. Az emberek összezavarodnak, hogy meghaltak a vezetőik, ezért elmenekülnek. A kis Máté tehát egyedül visszaveri a támadást.

XVI. (16. fejezet)

Markóék Fonódra érnek, megünneplik őket. A kapitány azt mondja Markóéknak: "Mától elsők vagytok a legények között, és szavatokat megfogadni tartoznak!" Kibontják Szinan erszényét is, az erszényben ott a váltságdíj: 100 arany.

A kis Máté megviszi a támadás hírét Fonódra ésMarkóékmennek is megnézni, mi történt. Nagy örömmel látják kiterülve (holtan) Kalest és egyik fő emberét Rimbást.

László közben lassan gyógyul, Szahin húga, Aisa is ápolja, egymásba szeretnek. Kapcsolatukat azonban titkolják, mert Aisa apja, Szinan hithű muzulmán, László pedig keresztény.

A nyár végén Markó érkezik, hogy visszakísérje Lászlót Fonódra. Fonódon ünneplik a kis Mátét, most ő a legnagyobb vitéz.
Szahin ellátogat Bézsenybe, ahogy azt Lászlóval még a raboskodásukkor megbeszélték.

XVII. (17. fejezet)

Nagy szeretettel fogadják Szahint Bézsenyben. Zsuzsa (Oglu aga lánya még török ételekkel is kedveskedikneki. Egymásba szeretnek, de Szahin azt hiszi, hogy a lány Lászlónak van szánva.

Csomay kapitány érkezik látogatóba két német lovaggal. Az egyikük Öreglak kapitányát váltja, a másik kinevezést hoz Bogics Markónak, aki ezután Bolondvár kapitánya lesz. Markó nagyon örül.
Szahin és László bevallják egymásnak, hogy egymás húgát szeretik. (Oglu aga lánya, aki Zsuzsa, Lászlónak a fogadott húga lett.)

XVIII. (18. fejezet)

László kikéri magát a szolgálatból Csomay kapitánynál, mert nősülni szeretne.
A kapitány e szavakkal bocsátja útjára Lászlót: )
Csomay azután Koppányba megy kikérni Aisát Lászlónak.
Meg is kapja Aisát László számára, Szinán maga hozza el Bézsenybe és kéri el helyette Zsuzsát a fia számára. A kis szigeti házban tartják meg Aisa és László lakodalmát.