6173
Abszurd komédia sok kis meglepetéssel
(abszurd = képtelen, lehetetlen)
A történet egy bolondokházában játszódik, ahol elhülyült arisztokraták (milliomosok és nagyiparosok) töltik a mindennapjaikat. Itt laknak a fizikusaink is: Einstein, Newton és Möbius, akik igazi mintabetegek voltak, mígnem egyszer Einstein (az a beteg, aki Einsteinnek képzeli magát) meg nem fojtott egy ápolónőt. Azután Newton is ezt tette. Ekkor a rendőrség megszállta az intézményt. Zahnd kisasszony szerint teljesen elfogadhatóak ezek a tettek, hiszen a fizikusok radioaktív anyagokkal is dolgoznak, egyébként sem veszélyesebbek ők, mint a tábornok rangú nagyapja.
Möbiushoz megérkezik a felesége és három gyermeke látogatóba. Búcsúzni jönnek, mert az asszony újra férjhez ment, ezért egy távoli szigetre költöznek. Az egyik gyerek bejelenti, hogy fizikus akar lenni, de az apja eltiltja ettől, félti a megbolondulástól. Azután zenélni akarnak a fiúk, de apjuk túlságosan felizgatja magát.
Möbius azt állítja, hogy 15 éve Salamon király irányítja az életét. Ezt csak egyetlen ember, Monika, az ápolónője hiszi el neki, aki szerelmes Möbiusba. Amikor a rendőrfelügyelő azt tanácsolja, hogy cseréljék le a női ápolókat férfiakra, Monika nem hagyja el Möbiust. Sőt, kieszközöli az intézményvezetőnél, Zahnd kisasszonynál, hogy elhagyhassák együtt a bolondokházát. Möbius azonban könyörög Monikának, hogy meneküljön el tőle, hagyja el őt, végül a szenvedélyes jelenetben letépi a függönyt és azzal megfojtja a nőt.
Nehézsúlyú ökölvívók érkeznek ápolónak, ami megijeszti Newtont. Azt mondja Möbiusnak, hogy ki kell innen jutniuk, mert ő nem is Newton, hanem egy titkosszolgálati ember, amúgy Kilton, az analógiatan megalapítója, akinek most az a feladata, hogy őt kivigye, mert számítanak a tudására a nagyhatalmak. Azt mondja nővért azért ölte meg, mert gyanút fogott és le akarta leplezni. Ekkor belép Einstein is és ugyanezzel áll elő, hogy ő titkosügynök, aki amúgy Eisler , az Eisler-effektus felfedezője és a leleplezést megakadályozandó ölte meg a nővért. Mindketten maguknak akarják Möbius tudását és párbajra készülnek érte. Közben az őrök rácsot tesznek az ablakokra, mostantól mindenki fogoly.
Möbius elzárkózik attól, hogy bármilyen politikai vagy katonai hatalom szolgálatába álljon, inkább a bolondok házát választja. A fizikusok egyetlen lehetősége a kapituláció a valóság elől.
Ha kimennek, akkor gyilkosokként kezelik őket és börtön vár rájuk, inkább maradnak és játszák az őrültet.
Ekkor azonban elérkezik a fordulat, belép Zahnd doktornő és azt mondja, mindvégig lehallgatta a beszélgetéseiket, készakarva kergette őket gyilkosságokba, hogy ne tudjanak elmenni és Möbius kutatásait is arra fogja felhasználni, hogy egy kizsákmányoló trösztöt hozzon létre, amivel földrészeket fog leigázni. "A világ egy őrült elmeorvos karmaiba jutott."
-------------------
A bolondokháza egy szimbolikus helyszín.
„Csupán az őrültek házában vagyunk szabadok. Csak az őrültek házában szabad gondolkodnunk. Odakint a szabadságban a gondolataink robbanóanyagok.”
A szerző a filozófiai kérdések mellett a politikusok felelősségén túl a fizikusokét is hangsúlyozza a hidegháború kapcsán.
Miért fordulnak a tettek önmaguk ellen, ha senki sem irányítja őket?
Léteznek-e véletlenek? És ha minden véletlen csupán, akkor miért nem kerülhetjük el a sorsunkat?
A tudás ártalmasabb-e az emberiségre nézve, mintha nem lenne?
