5964
A szépirodalmi szociográfia Illyés Gyula személyes vidéki élményeiből merít. Az író célja, hogy bemutassa az általa ismert vidékeken (pl. Felsőrácegresen) a mezőföldi parasztság életét, helyzetét, viszonyait, és nyomorát.
Tartalom:
A pusztai élet teljesen más, mint a falusi, itt a házak és az emberi életek is teljesen szabályosak, a házakat be sem kerítik, mindenki tudja, hogy mit és meddig tehet. Az itt lévő nagybirtokokon sokszor annyi cseléd él, ami már kitenne egy falut is (100-200 ember) Az itt lakó csak a saját falujából házasodott és mélyen tisztelte a feljebbvalóit még akkor is, ha azok saját családjából kerültek ki (mert például a fiú jól tanult és hivatalt kapott).
E vidékről, Felsőrácegresről indult az Illyés család története. A szomszéd faluban, Sárszentlőrincen tanult Petőfi még régen, sok verset írt itt. Hajdan még a jobb napokat látott falvak ősi erővel támogatták a kurucokat, Görgey csapatát... ma már csak a bicskanyitogatás meg a verekedés megy a kocsmában. Illésék juhászkodtak nemzedékek óta. Csak a nagymama volt olvasott asszony és olyan fontosnak tartotta a kulturáltságot, hogy megalkudott a kastélyba érkező nevelőnővel, hogy Gyulát franciául tanítsa. Gyula szülei szerelemből házasodtak a tiltás ellenére, de a szüleik végül megbékéltek.
A nagyszülők sokat beszélgettek a régi paraszti életről, a jobbágyok életéről. A parasztok sokszor többet dolgoztak, mint a régi jobbágyok (akik gyakorlatilag az urak rabszolgái voltak). A parasztoknak még nagyobb földet kellett megművelniük nagyon kevés bérért, "a nyerészkedésre berendezkedő termelés fokozottan kívánta az embert" "A cselédség igénye is alig volt több, mint a rabszolgaidőkben – félig földbe ásott sárkunyhókban laktak, ruházatukat maguk készítették, a szellemi szükségletüket pedig kielégítette a népdal és a népművészet."
A cselédek szinte kasztokra különültek: a béres a haláláig béres volt és nem keveredhetett a kocsisokkal vagy a csikósokkal. A házasságot is csak a rangjabélivel köthetett.
A nap hajnali 3-kor kezdődött etetéssel az istállóban és estig (az este 5 órai etetésig) dolgoztak, csak ebédelni álltak meg. Üres kenyeret vagy kását ettek bögréből.
A pusztában a veszekedés, káromkodás és verekedés a mindennapok része volt. Az uraság is arcul csaphatta a cselédet annak 35 éves koráig, de utána is tarkón vághatta, ha jogosnak érezte ezt. Az asszonyokat elverhette a férjük, de az asszony nem védekezhetett, mert az nem volt illendő. Az asszonyok szeretettel bántak a gyerekeikkel, de időnként a gyerekeknek is kijutott verésből és a cifra káromkodásból. A férfiak azonban néha apróságokon is úgy összekaptak, hogy egyikük ottmaradt holtan. Megbékéltek viszont az ünnepeken, mulatságokon. A "tavaszi és téli ünnepeket nagy társas vigalommá varázsolták". A disznótorosból az ellenséges családoknak is küldtek, hiszen az is az életük része volt.
A májusfát pünkösd szombatján eldöntötték, és teliaggatták ajándékokkal, amelyeket azután a legbátrabbak pünkösdkor lehozhattak. A mulatságaik is általában egy nagy össznépi verekedéssé változtak, úgy értek véget.
Közösségi pillanat volt azonban a születés és a halál is, hiszen több generáció élt együtt. A fizetségük olyan alacsony volt, hogy alig 2 fillér jutott fejenként, a gyerekek alig ettek kenyeret is, inkább csak répalevest kaptak.
A legnagyobb ünnep a családok életében a lakodalom volt, "annak olyannak kellett lenni, hogy megemlegessék". Ez volt az első és utolsó gondtalan ünnep. Mivel "a pusztai lányok ki voltak szolgáltatva a gazdatiszt kívánságainak", azért a házassághoz nem volt feltétel a szüzesség.
Mivel a pusztaiak csak az iskolás éveikben nem dolgoztak, keveset tudtak a világról. Nagy ritkán betévedt hozzájuk egy-egy vándor, de az orvosban nem bíztak meg és a gazdáéktól se nézett feléjük senki.
Minden év október 31-én az uradalom tudatta, hogy kit tart meg és kit bocsát el. Egy ilyen napon továbbállt Illyés családja és Cecére költöztek, ahol Gyula folytathatta a tanulmányait a gimnáziumban... ez alapozta meg az írói pályáját.
