230
I.
Az 1870-ben játszódó történet Strauss cukorhabos életörömmel teli dallamain halad.
A csinos és szemtelen Adél, Eisensteinék szobalánya levelet és benne meghívást kap a nővérétől, Idától, hogy este fellép mint balettáncosnő egy fényes mulatságon Orlovszky hercegnél. Ezután Alfréd szerenádja zeng fel, melynek célpontja nem Adél, hanem Rosalinda (Eisenstein felesége). Rosalinda (Adél úrnője) meghallja a dalt és zavarában elutasítja Adél kimenőjét a mulatságra. Alfréd kéri Rosalindától, hogy láthassa, amint az ura a fogdára megy, ezért Rosalinda mégis megadja a kimenőt Adélnak. Megérkezik Gabriel von Eisenstein, a ház ura, aki dühösen vitatkozik az ügyvédjével, dr Blinddel, amiért annyira elszúrta a védőbeszédet, hogy Gabriel úr öt nap helyett nyolc nap büntetést kapott egy jegyző pofonvágásáért. Közben érkezik a kárörvendő Falke is búcsúzkodni Gabrieltől, de amint kimegy Rosalinda, rábeszéli Gabrielt, hogy halassza egy nappal a fogdába vonulást, előtte még menjenek el a mulatságra, ahol álnéven mutatja majd be (Renard marki lesz az álnév). Így aztán Eisenstein úr frakkban "vonul börtönbe, miközben asszonykája már nagyon várja a szeretőjét, aki hamarosan megérkezik. Alfréd (a szerető) otthonosan mozog a házban, még Eisenstein úr házikabátját is magára ölti, ezért amikor megérkezik a börtönigazgató, Frank, Alfrédot kíséri be a fogdára, aki nem meri felvállalni, hogy ő igazából csak a szerető. Nem akarja kompromittálni a szíve hölgyét.
II.
Orlovszky palotájában vagyunk, ahová Adél az úrnője ruhájában érkezik, nővére meglepetésére, aki nem is hívta meg, ha már így alakult, mint színinövendék, maradhat Adél. A hercegnek Falke megsúgja, hogy Adél szobalány, és az egyik főszereplője lesz annak a tréfának, amelyet ő rendez a herceg szórakoztatására, s melynek címe "a Denevér bosszúja". Megérkezik Eisenstein úr mint Renard marki, és máris udvarol a szobalányára emlékeztető színinövendéknek. A fogházigazgató és még Rosalinda is eljön a bálra, nagy kalamajka ígérkezik. Rosalinda álarcos magyar grófnőt alakít, többen máris a kegyeit keresik.
Mosolyt csal a közönség arcára, amikor Adél olyan balettet mutat be, ami igazából kánkán. Majd csárdás dallamai csendülnek fel, amikor a grófnő dallal bizonygatja magyar származását. Eisenstein már a feleségének udvarol a nőmágnem zsebórájával, amit Rosalinda elcsen.
A társaság megkéri Falkét, hogy mesélje el, miért gúnyolják őt denevérnek. Eisenstein átveszi a szót és elmondja, hogy egy álarcosbálból hazamenet ő maga rakta ki a denevérnek öltözött Falkét az utcára, ahol kigúnyolták, amikor felébredt. Kérdezik, hogy bosszút állt-e, s erre ő azt mondja: "Ami késik, nem múlik".
Frank (a fogda igazgatója)és Eisenstein együtt indulnak hajnalban a fogdához.
III.
A fogdánál vagyunk, ahová megérkezik Adél és nővére, hogy a "színinövendék" továbbképzését kérjék Frank úrtól, akiről azt hiszik, hogy színiigazgató, mert álruhában volt a bálon. Megérkezik Eisenstein úr, és a börtönigazgatóval felismerik egymásban a tegnapi mulatság résztvevőit. Nagy magyarázkodás következik, és elszabadulnak az indulatok, amikor Rosalinda is megérkezik, akinek a börtönigazgató Chagrin képében udvarolt, ráadásul tagadhatatlan, hogy Alfréd is a nő karjai közül került a fogdára (mint Eisenstein). Rosalinda ekkor előkapja Eisenstein zsebóráját, és ezzel elsimulnak az indulatok, mert Eisenstein belátja, hogy ő sem feddhetetlen, hiszen az éjjel idegen nőkkel mulatott. Ekkor megérkezik a herceg és Falke a tegnapi társasággal és kijelenti, hogy ez volt a bosszú (a denevérruhás lejáratásért).,
Rosalinda megbocsát férjének, és az estélyi ruhát Adélnak adja, akit ezentúl majd a herceg pártfogol.
