2704
Swift, az angol felvilágosodás legnagyobb írója, saját életének politikai csalódásait és korának társadalomrajzát igyekezett átadni a szatirikus (=gúnyos) regényében. Kora irodalmának nagy divatja volt a kalandos útleírás, ezért ezt a formát választotta. Tanulságos írásából sokan merítettek ötleteket.
Tartalom:
-- Utazás Lilliputba
Mr. Lemuel Gulliver orvosnak szegődik az Antilop nevű hajóra, mely 1699 májusában hagyta el a kikötőt a déli tengerek felé. Rövidesen azonban egy hatalmas orkán a hajót egy távoli sziget szikláira veti. Gulliver kikászálódik a szigetre és kimerülten elalszik. Arra ébred, hogy körülötte és rajta is parányi emberek dolgoznak, hogy a testét pici cölöpökhöz lerögzítsék. Amikor megpróbál kiszabadulni és felül, azonnal nyílzáport zúdítanak rá a pici emberek, úgy dönt tehát, hogy inkább tűri, amit csinálnak. Hamarosan enni-inni is kap. A borába álomport kevernek, hogy bevontathassák a fővárosukba. A katedrálisban szállásolják el, és hamarosan a pici emberek császára is meglátogatja. Gulliver 1728 ember helyett eszik és 300 szabó varrja a ruháját, jól tartják, szinte kényeztetik. Gulliver a személyi ügyek miniszterétől megtudja, hogy az országot belviszály is sújtja és külső ellenség is fenyegeti. A belviszály oka, hogy a két párt nem tud megegyezni abban, hogy az alacsony vagy a magas sarok legyen az új cipődivat.
Még a jelenlegi uralkodó nagyapja, tojáshámozás közben megvágta az ujját egy héjdarabbal, minek folytán az apja elrendelte, hogy a tojást ezután a hegyes végén kell megkezdeni, annak ellenére, hogy korábban ezt törvény tiltotta. Ez óriási felháborodást és belviszályokat okozott, amit tovább szított a szomszédos birodalom, Blefuscu császára. Már tizenegyezer ember halt mártírhalált inkább, minthogy fejet hajtson az új rendelkezésnek és a tojást a hegyes végén törje fel. A lilliputi császár azt szeretné, ha Gulliver, "az Emberhegy", megvédené az országot. Gulliver már megy is és az ellenség flottáját fonalakra fűzi és átviszi Lilliput kikötőjébe. Ezek után a császár máris azt tervezi, hogy leigázza Blefuscu népét, Gulliver azonban ezt nem szeretné, ezzel ellenségesség veszi kezdetét. Amikor a császári rezidencián fellobbanó tüzet Gulliver a saját vizeletével oltja el, felségsértőnek kiáltják ki.
Gulliver megismeri az ország törvényeit: a csalást nagyobb bűnnek tekintik, mint a lopást, mert nehezebb leleplezni, és a hivatalnokoknak nem a szellemi képességei számítanak, hanem az erkölcse (= az embersége). Az is kiderül, hogy a gyerekeket állami intézetekben nevelik szigorúan.
Gullivernek egy jóakarója megsúgja, hogy áskálódnak ellene, menekülnie kell. Blefuscuba menekül, ahol a császár örömmel marasztalná, de Gulliver nem bízik benne, ezért inkább tengerre száll és elhajózik.
-- Utazás Bragdingnanba
Gulliver ezúttal az óriások szigetére sodródik, ahol egy szántóföldön menekül éppen, amikor elfogja az egyik kaszáló óriás és a gazdájához, egy parasztemberhez viszi, akinek a gyerekei babának tekintik, ágyat, takarót is kap,. Éjjel patkányokkal kell megküzdenie. Egy mesterember egy dobozt rendez be neki és hamar a királyné játéka lesz, vele utazgat az országban.
Gulliver jól élhetne az óriások között csak a méretei miatt kellemetlen helyzetekbe kerül, hol a kutya kapja el, hol majdnem tehénlepénybe fullad, amikor megpróbálja átugrani. Amikor az úrihölgyek a mellbimbójukon lovagoltatják és Gulliver szenved a bűztől.
Elérkezünk a politikai részhez. A király kérésére Gulliver mesél Anglia történelméről és politikájáról, felmagasztaléja, amennyire csak tudja, de a király mégis csodálkozik rajta, hogy tűrheti a hátán az angolokat, "ezeket a nyomorult férgeket". Gulliver ezután felajánlja nekik, hogy megtanítja őket fegyvereket készíteni, de a költészet és erkölcsösség országában ezt elutasítják. Már három éve él Gulliver az óriások országában, amikor egy óriás véletlenül dobozostul a tengerbe ejti.
Egy angol hajó halássza ki és juttatja haza, ahol a felesége azt mondja, többé nem engedi el. Gullivert lilliputi rémálmok gyötrik
-- Utazás Laputába, Balnibarbiba, Glubbdubdribba, Luggnaggba és Japánba
Gulliver nem tud otthon ülni, újra tengerre száll. Kalózok kapják el a hajójukat és őt csónakba teszik, amivel szerencsésen egy szigetre ér. Amikor elhomályosodik a Nap, meglátja, hogy egy úszó sziget takarja el, felkéredzkedik rá. Az égen úszó sziget neveLaputa (=magas kormányzó), ennek is megvannak a maga szabályai. Az itt lakók mind hangszerek, csillagok és mértani alakzatok ábráit viselik a ruháikon, mert csak ezekkel a témákkal foglalkoznak: zene, csillagászat, matematika. A praktikus dolgokban nem járatosak, ezért nincs egy egyenes fal sem az országukban. Az asszonyok is szívesebben időznek az alsó kontinensről jött férfiakkal, amit a férjeik észre sem vesznek, ha közben matematikával foglalkozhatnak.
Gulliver rájön, hogy a sziget közepén egy mágnese szerkezet van, a szigetet ezzel mozgatják. Ha valahol a világban forradalom van, akkor kitakarják a Napot és ha ez nem segít, akár le is ereszkednek a szigettel nagy pusztítást hozva.
Amikor Gulliver elunja a szigetet, leereszkedik Balnibarbiba területére, ahol a fővárosba, Lagadóba megy. Itt nyomorban élnek az emberek, mert annyira erőltetik az emberekre az akadémia fejlesztéseit, hogy az teljesen szembe megy az életszerűséggel. Gulliver ellátogat az Akadémiára, hogy lássa, mi folyik ott. Az egyik "kitalátor" éppen a napfényt igyekszik kivonni az uborkából, egy másik a tápanyagokat keresi azt ürülékben. De foglalkoznak még gyapjatlan birka tenyésztésével és jégaszalással is, Egy tudós megállapította, hogy a szavak kiejtése koptatja a tüdőt, ezért javasolta, hogy az emberek inkább a tárgyakat vigyék magukkal éás felmutatják azt, amelyikre gondolnak. Ez azonban lázadáshoz vezetett.
Gulliver inkább átment a szellemidéző mágusok szigetére, Glubbdubdribba Itt sorban megidézik a történelem nagyjait (nagy Sándort, Julius Caesart, stb.) akikről sorra kiderül, hogy csaktalpnyalók, akik hazaárulók vagy szajhák bábjai voltak és mindüket csak az írók tették naggyá a hősi énekeikkel.
Innen Gulliver a halhatatlanok földjére megy, Luggnaggba, ahol azonban az emberek egyre jobban megöreghednek, elhülyülnek és összetöpörödnek, de nem halnak meg. Elhatalmasodik rajtuk a kapzsiság, az irigység és az önzés, ezért a társadalmon kívül rekednek.
Innen Gulliver Japánba, azután Hollandiába és végül Angliába hajózik.
--Utazás a nyihahák országába
Gulliver ezúttal kapitányként kel útra, és úgy kerül ismeretlen földre, hogy lázadás tör ki a hajón. Ezen a földön a lovak (nyihahák) istállókban tartják az embereket (és jehunak hívják őket). Gulliver először megdöbben, de aztán megérti őket, megtanulja a beszédüket . Gulliver mesél a nyihaháknak az ő országáról, ahol a jehuk értelmes társadalomban élnek, de miközben ecseteli az értelmetlen háborúkat, a politikusok korrupcióit és önzését, a bírák megvesztegetését vagy az orvosok nagyképűségét, egyre kevésbé védi az embereket, mert belátja, hogy "az egész emberiség bűnös hajszát folytat a pénz és a kéj után". A nyihaha azt mondja, hogy a jehuk náluk is falánkok, buják, kapzsik és betegesek. Gulliver kezdi tisztelni a bölcs lovakat, akiknél nincs vita vagy hazugság, sem kényszer vagy erőszak. Természetes és egyszerű életet élnek és nincsenek betegségeik.
Gulliver elhagyja az országot, hiszen csak egy ember, egy jehu, akinek nincs helye a nyihahák között.
Hazaérve Gulliver már a gyarmatosítás ellen van, nem szól az illetékeseknek az új földekről, amiket felfedezett.
Gulliver már jobban érzi magát az istállóban a lovakkal, mint az emberekkel.
Az író végső tanulságként kimondja, hogy senki se kíváncsi az angol "kultúra" exportjára, nincs szükség az angol típusú civilizáció odaerőltetésére, mert mindenhol jobban élnek az emberek, mint Angliában (vagy Amerikában) és gyarmatosítani sincs miért, mert ezeken az újonnan megismert földeken nincs arany, dohány és cukor, ami Angliát mozgatja.
