3732
.
Rövid tartalom itt:
Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem novellás kötete
BEVEZETÉS
Az iskolai élményeit és viszontagságait meséli nekünk "Karinthy Frigyes a hatodik béből", a gimnáziumból.
Most éppen késve érkezik az iskolába. Nagy izgalommal oson fel a második emeletre és surran be az osztályába. Azonban amikor belép, a tanár meg sem ismeri, azt hiszi, hogy az a fiú jött vissza, akit pár perce engedett ki. Leül a hátsó padba és örül, hogy az ismerős arcot, jó barátját, a vörös hajú Büchnert látja meg. Frigyes nagy átéléssel meséli, hogy azt álmodta, hogy elmúlt már 16 éves és leérettségizett és ismert író volt, egy kávéházban ült 27 évesen és ismerte Bródy Sándort és Molnár Ferencet (híres írók)... de aztán eszébe jutott, hogy még csak hatodikos és meg kell csinálnia a mértanleckét és át kell néznie a történelmet. Miközben kint esett az eső, erősen arra gondolt, hogy a mostban legyen, mert annyi mindent át akar élni még és most boldog, hogy az egészet csak álmodta.
REGGEL HÉTKOR
Csörög az óra. "De hisz az lehetetlen, hiszen csak most feküdtem le" – gondolja Bauer. És még ki kell húzni tussal (= tintával) Magyarország határát és még át kell olvasni a földrajzot, a magyart, mert felelés lesz. Bauer nyugtatja magát: "Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból"... csak nyugodtan. Csak még 5 percet.
Bauer éppen Némó kapitányról álmodik és közben szülői igazolást ír magának. Azután földrajzból felel félálomban "sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az ágyban"... főváros Dániája "Kérem, tanár úr, én készültem."
(Bauer 4-esre áll földrajzból, ami a mai 1-esnek felel meg.)
Bauer egyre zavarosabb álmot lát, már ágyútüzér és egy csapat cowboyjal védi Norvégia határát. Mákossy tanár úr a hadsegédje, úgy foglalja el Dániát. "Na ne feleseljen, tanár úr!"
Bauer nem húzta ki tussal Magyarország határát, ezért nem tudja, hol kezdődik Dánia. (A valóságban nagyon messze északnyugatra van.)
Most nem mernek továbbmenni a katonák. "A hóhér vágja le a fejét, Bauer!"
Ebben a pillanatban belép a szobába Erzsi, a szobalány, már 8 óra. Bauer megint elkésik.
ELKÉSTEM
Bauer számára az iskola véletlenek és kelepcék (=csapdák) harctere, ahol az ember sérül és elvérzik. De minden reggel újra feltámad, mert ide 8 éven át minden nap menni kell.
Bauer útközben gondolkodik:
Az első óra mennyiségtan, az irracionális számokat veszik. Frőhlich tanár úr megbízhatatlan (=következetlen, össze-vissza ígérgető) ember, bármikor elkezdhet feletetni.
Utána mértani rajz óra következik, amihez nem vitt Bauer szépiát (= barna festék) és görbe léniát (= íves vonalzó), Guttmanntól kér gumiguttit (= sárga fagyanta). Van még kétszer tíz perce átnézni "Vörösmarty Nyelvszépségeit".
A történelmet is át kell olvasni valamikor. Bauer közben szülői igazolásról ábrándozik: "háziorvosunk a mennyiségtan-dolgozatoktól való tartózkodást ajánlotta". Esetleg még az is lehet, hogy váratlanul hazaküldik az egész osztályt.
Mire beér a suliba, ott már csendben folynak az órák. Halkan nyit be a terembe. "Az osztályon az elszörnyedés halk moraja fut keresztül." Amikor Bauer beül a padba, Büchner (a padtársa) odasúgja neki, hogy már beírták hiányzónak. Mindketten közelebb hajolnak a tábla felé, mintha érdekelné őket a matematika. De sajnos felelés lesz.
ELADOM A KÖNYVEM
A család csodálkozik, hogy milyen sok könyvet kell cipelnie Bauernek az iskolába.
Jól jönne egy kis pénz törmelékcsokira, gumi is kellene a csúzlihoz meg összerakható papírház. A körúton sétál a suli felé, az antikváriumok előtt halad el. Arra gondol, hogy a természetrajz könyve kicsit lehasznált, mert a csontváznak cilindert rajzolt és cigit a szájába és nem viszi ki a radír. Az Állatvilági Statisztikai Térkép közepéből kellett egy ötszög alakú darab a repülőgépéhez. A tartalomjegyzéket pedig feltekerte pálcának, és ezért folyton felkunkorodik.
Bauer megáll az egyik antikvárium előtt és gondolatban már az öreg antikváriussal alkudozik. El akarja adni neki ezt a könyvet 2 koronáért, aztán 1 korona 20 fillérért, aztán 90 fillérért, amikor az öreggel beszél, már csak 70-ért. Végül az öreg 40 fillért ajánl az összefirkált tankönyvért. "Ez még a mozira se elég." A szép új Stilisztika könyv pont ma kell, de sebaj, azt is eladja és a kettőért 1 korona 60 fillért kap. Azután megijed, hogy eladta a Stilisztikát. Másnap vissza akarja vásárolni.
A JÓ TANULÓ FELEL
A jó tanuló, Steinmann az első padban ül. Minden diák apja ezt kérdezi otthon a fiától, hogy a "Steinmann miért tudja megtanulni?"
Felelés lesz. A tanár hosszan lapozgatja a noteszt, hogy kit szólítson ki a táblához.
Ilyen érzés lehetett "amikor a francia rémuralom idején kiszólították a halálraítélteket.
"Steinmann felel, ünnepélyes pillanat." Amíg a tanár gondolkodik, Steinmann táblát töröl, "ő ráér gondolni a köztisztaságra", bármikor készen áll a feleletre.
Azután mélyen egymás szemébe néznek a tanárral, (mint egy gróf és grófnő), s a tanár feladatot ad:
- Vegyünk egy kúpot vagy inkább egy csonka gúlát...
Steinmannak mindegy, mindegyikkel barátságos viszonyban van, és fölényes győzelemre számít a feladat megoldása során. Lassan mély beszélgetés alakul ki a két rokonlélek között, a többi diák ezt már nem is érti. A jó tanulónak be sem kell fejeznie a feleletét, hiszen bizonyára az is menne neki. Jó jegyet kap és illedelmesen leül.
A következő felelőnél csak elmosolyodik, amikor az rosszul mond valamit és cinkosan a tanárra pillant.
A ROSSZ TANULÓ FELEL
A mai nap igazán nem lehetett felelésre számítani, de őt szólították, a rossz tanulót. Amikor a nevét hallja, körbenéz, hátha csoda történik vagy felébred a rémálomból. Elindul a füzeteivel, megbotlik és kiejt mindent. Amíg szedegeti a cuccait, az osztálytársai nevetnek. "A rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet nevetni."
A rossz tanuló azt mondja, készült, de érzi, hogy ez a vég. A tanár egy felfoghatatlanul hosszú egyenletet diktál a tanulónak, aki írja a táblára. Arra gondol a diák, hogy nem fog ez menni, majd átmegy a katonai iskolába, ott nagyon korán kell kelni. Nagy gonddal rajzolja a számokat, húzza az időt, de most már beszélni kell.
"– A másodfokú egyenlet... a másodfokú egyenlet... Tanár úr, kérem, én készültem."
Zavarodott beszéd következik, húzza az időt a tanuló, de a tanár csak sokára szakítja félbe – azzal, hogy kihív egy másik tanulót, Polgár Ernőt. Míg a rossz tanuló "keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt", Polgár Ernő felel magabiztosan a párhuzamos vonalakról. A rossz tanuló igyekszik részt venni valahogy: adja a krétát, súg Ernőnek, "nem adja meg magát" (= nem akar beletörődni a vereségbe)
E pillanatban már látja a végtelent, ahol a párhuzamos vonalak találkoznak. A végtelent, ami valami felsőbb osztály lehet, ahová ő sohasem fog eljutni.
A BUKOTT FÉRFI
Egy férfi a tanári előtt Schwicker tanár urat várja. (Valójában ő egy diák.) Eljátszik a gondolattal, hogy amikor a tanár megérkezik, majd helyesbíti a feleletében említett Nyolcadik Henriket Harmadik Richárdra, és a tanár erre "áthúzza az elégtelent, és alul ezt a mondatot "Osztályismétlésre utasíttatik"."
Amikor azonban a tanár megérkezik, a bukott férfi ismét bukott diákká zsugorodik, a tanár rendre utasítja, hogy pótvizsgáznia kell és egész nyáron arra tanuljon!
Neugebauer, a bukott diák udvariasan hajlongva távozik.
A fejében kavarog "néhány fanyar, férfias gondolat az élet ostobaságáról, az emberek hitványságáról", tudja a vesztét (haza kell menni és megmondani, hogy megbukott). Átszámolja a pénzét, vonalzót kellene venni, meg a gőzturbinára is gyűjt... De most még mielőtt elhatalmasodik a bukott érzés, meglátja a csemegekereskedést és bemegy: "Hirtelen elszánás, halálos könnyelműség önti el, megmámorosodik. "Meg húsz deka törmelékcsokoládét is kérek... Azt hiszem, elég... meg kérek húszér ementálit is... meg huszonötér abból a vörösből... lazac?... kérek abból is..."
Az első kapualjig jut vele és ott befal mindent. Kicsit nehéz lesz a gyomra. De a szíve nehezebb. Haza kell menni és beismerni a vereséget. Már a Nefelejcs utcánál jár és rágja a törökmézet. Közben a "céltalan élet hideg igaztalanságán" rágódik.
MAGYAR DOLGOZAT
I. HÁROMNEGYEDES DOLGOZAT
Petőfi lírai költészete
Ebben a dolgozatban a diák egy Petőfi lírai költészetének elemzése helyett saját szavaival írja le azt, hogy miről szól a vers, amit olvasott. Pátosszal (= túlzott emelkedettséggel), ömlengősen ír, túlzottan szenvedélyesen, ettől az írása zavaros és tartalmatlan, mivel nem a feladatára koncentrált. Rossz osztályzatot kap.
II. EGYFELES DOLGOZAT
Petőfi és a líra
1823 Szilveszter szent éjszakáján megszületett Petőfi Sándor. Ezt írja le szép képekkel, hangzatosan a diák. A feladata nem ez volt, hanem Petőfi költészetéről kellett volna szólnia. Petőfi költészetéről ugyan nem esett szó a dolgozatban, viszont az írásból érezhető, hogy ez a diák nagy rajongója a költőnek, ezt a tanár jó jeggyel jutalmazza.
RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY
Egyik nap az osztály teljesen meg van bolondulva. Találnak egy új kukát, kiszedik belőle a szemetet és szobrot építenek belőle a kuka tetején. Azután egymás hátára cédulát ragasztanak "szamár" felirattal, egymáson is és rajtuk is röhögnek.
Az egyik fiú lihegve rohan Auerhez: "-Gyere, gyorsan!" és a karjánál fogva már húzza, viszi magával, ki a teremből, fel az emeletre. Auer azt hiszi, hogy talán a nagybácsija keresi, vagy egy ösztöndíjat kap vagy igazgatói elismerést valami miatt. Rohan sebesen fel a harmadik emeletre, aztán a negyedikre, de ott a kedves osztálytárs elengedi a karját és elindul lefelé. Auer csodálkozva néz utána, amikor meglátja, hogy a lépcső aljánál már ott röhög az egész osztály.
Az osztályban közben a táblára készült egy vicces rajz Kökörcsin tanár úrról és II. Józsefről.
Zajcsek kiabál, hogy ebben a zajban nem tud tanulni, végül a kukába bújik. A többiek megviccelik Zajcseket: egyszerre elhallgatnak, mintha belépett volna a tanár. Zajcsek megijed, előbújik, de rájön, hogy átverték. Amikor tényleg bejön a tanár, Zajcsek nem veszi komolyan és a kukában marad. Az egész osztály próbálja visszatartani a nevetését. Miközben Kökörcsin tanár úr II. József érdemeit sorolja, Löbl lassan járkál négykézláb a padok alatt és megfog egy-egy lábat, de mindenki vissza tudja tartani a röhögést. Amikor Löbl Auerhez ér és a lábába csíp, Auer felszisszen. Kökörcsin tanár úr pedig megkérdezi:
"- Auer... mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?"
Ebben a pillanatban kitör végre a röhögés és a tanár elégedett magával, hogy milyen vicceset mondott.
KÍSÉRLETEZEM
Müller tanár úr mágneses és villamossági (= elektromos) kísérleteket mutatott be fizikaórán. Egy üveglábú zsámolyra állította Pollákovicsot, aki égnek állt hajjal szikrázott és azt remélte, hogy Müller tanár úr feljavítja a jegyét, mert segített a kísérletben.
A mágnes is izgalmas dolog, Bauer (aki a történetet mondja) azt tervezi, hogy hazafelé vesz egyet és készít egy fejjel lefelé is működő iránytűt. És sok-sok érdekes fizikai kísérleti eszközt elkészít, amelyekről hallott. A családnak majd áldozatokat kell hoznia, amikor leolvasztja a réz csaptelepet vagy kiszivattyúzza a levegőt a szobából, de ennyi bizonyára belefér. "Nem lehet forradalmat csinálni anélkül, hogy föl ne forgassuk a fennálló világrendet."
Itt van például ez a mágnesvas, ez lesz a Nap. A lámpa pedig a Föld és körülötte kering. Egyszer az egyik oldalát világítja meg, egyszer a másikat, aztán újra az egyiket, aztán a lámpa kiszakad a helyéről. És a felnőttek megvonták a vacsorát és kizártak a szobából, nem akarnak áldozni a tudomány oltárán.
"Eppur si muove!" = És mégis mozog a Föld!
(Ezt Galilei mondta, akinek tanait saját korának tudósai és hatalmasságai nem fogadták el.)
MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM
Ma van a féléves bizonyítvány kiosztásának napja és a többiek tényleg megkapták, de nekem "ez még nem végleges bizonyítványom – ez csak afféle lenyomat". Sajnálatos tévedés történt és ebbe hibás tételek csúsztak bele. Hamarosan az igazi bizonyítványt is kiállítják, de minden papírt megküldenek előbb a rendőrségre, mert súlyos tévedések vannak itt az osztályzatok körül. Mangold tanár úr például csak helyettesít történelem órán, nem is osztályozhat rendesen, csak "helyettesítő osztályzatot adhat". "Az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra." Például a fizikát is, mert véletlenül a mellettem ülő fiú osztályzatát írták be nekem. Algebrából meg úgy volt, hogy jobban tudtam, mint Frőhlich, de nem akartam megszégyeníteni, inkább hagytam az egészet, bár a legjobb tanuló Steinmann szerint fel lehetne jelentenem. Magaviseletből ez nem igazi jegy, hanem majd külön bizonyítvány lesz. Ez a többi jegy meg furcsán van írva, és inkább most ne menjen be az iskolába senki, mert átalakítják a kaput és nem lehet bemenni, csak majd néhány hét múlva.
A LÁNYOK
A lányok nem a fiúkkal járnak egy iskolaépületbe, az ő épületük a Vadász utcából nyílik. Vihognak és sugdolóznak. A lányok mindenféle butaságokon nevetgélnek, de nem lehet tudni, hogy min. A lányok furcsák, a fizikai kísérletek se érdeklik őket, se a napfogyatkozás. A felnőttek mégis elvárják, hogy lovagiasságból ne verjem meg ezeket az idétlen lányokat, sőt adjam át nekik a helyemet. A fiúkból katona lesz. "A hazát meg kell védeni." A hazát és ezeket a "pipiskedő", gyenge lányokat.
"Miért? Miért?"
"Érzem, hogy egy napon meg fogom érteni. .. ezen a napon keveredem majd el a szürke tömegben... és el fogom felejteni önmagamat."
NAPLÓM
"Új év, új napló, új élet..." Bauer (az elbeszélő fiú) egy új naplót kezd az új iskolai évben. Felsorolja benne az iskolai eseményeket, az ebédjét, jelentéktelen dolgokról ír. "Megvettem a szépiát, a nullkörzőt és gummit, maradt ötvenhét, és megcsináltam az ábrázoló rajzot... kifolyt a tuss" (= tinta, amivel kiemelik a körvonalakat).
Úgy döntött, hogy titkosírással írja a fontosabb dolgait a naplóba (az ábécében visszafelé a második betűt írja a valódi betű helyett vagy fordítva írja a szavakat.
"Oc dgfcekbvco hkbkmcdrn." = Ma bedaciztam fizikából. (bedaciz = elégtelenre felel)
(A német ábécét használja (ami olyan mint az angol vagy a latin 26 betűs ábécé.)
"Matpak lótápap totnirof aráinél ed mettötlökle." = Kaptam papától forintot léniára, de elköltöttem. (Itt fordítva írja le a szavakat.)
Bauer egy regényt olvas, a Grant kapitány gyermekeit. Mindig sokat olvas, és sokszor ugratják egymást az osztálytársaival. A mandzsettájára írja a puskát.
Shakespeare Hamletje mély gondolatokat ébresztett benne arról, hogy az élet elmúlik, és ő már sosem lesz olyan boldog, mint harmadikban.
LÓGOK A SZEREN
Bauer (az elbeszélő fiú) csak lóg a szeren. Tele van akarattal és álmokkal. Van, akiben nyers erők dolgoznak és csak hatalmas súlyokat tud emelgetni, de Bauer pontosan tudja, hogy minden lehetséges. A test még gyenge, az izmok fejletlenek, de ez csak a a felszín. Van, aki csinál egy "salto mortale-t ", de ő csak mosolyog, bizonyára ő is meg tudná csinálni egy kis gyakorlás után. Sőt, igazából bármelyik gyakorlatot meg tudná csinálni és lehetne világbajnok is. De még bármi más is lehetne. Van, aki mindenben egyformán tökéletes. Lehetne például miniszterelnök, aki néhány diplomáciai manőverrel "Angliát, mint egyszerű gyarmatot, Magyarországhoz csatolná" (= Anglia Magyarország szolgálatába állna). Van, aki mindenhez ért. Egyesek nem tudják elképzelni, hogy valaki délelőtt egyetemi tanárokat oktat, délután pedig a függeszkedés világrekordját dönti meg. Vagy épp az ötszázadik színielőadása után tapsolják, pedig azért is tapsolhatnák, mert feltalálta a Holdrarepülőgépet, miután 32 gólt lőtt a fradinak.
De végül is marhaság az egész. Lógni kell itt a szeren, minden testrész olyan pózban, amely nem természetes. Fárasztó és egyre elviselhetetlenebb. A fiú elengedi és megkönnyebbülve huppan le a vastag szőnyegre. "Hála istennek – nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat – majom lesz, aki megnyeri."
A VÉSZTANÁCS
(Az író úgy ír, mintha halálosan komoly vitáról lenne szó.)
Éppen kihallgatás folyik a fiúk között. Egymást kérdezik ki egy nagyon fontos ügyben. Kibékíthetetlen ellentét jött létre Rogyák és Zsemlye Tivadar között. Már a fenyegetőzések is kezdenek elfajulni és egyre több az érintett az ügyben. A padsorban közöttük ülők, sőt már az egész osztály.
A vád szerint Zsemlye a jasszokkal van, míg Rogyák a józsefvárosiakkal, az Osztállyal van. Zsemlyét azzal vádolják, hogy barátkozik ezekkel az áltanulókkal, akik jasszként befurakodtak ide az iskolába. Zsemlye azt állítja, hogy ő nem barátkozik a jasszokkal, csak tudomása van róla, hogy majd jól elverik az Osztályt.
A fenyegetés miatt a Rogyák összehívja a bizalmi embereit (akikhez Bauer, az elbeszélő is tartozik), és kiválasztják a megfelelő embert a vészpárbajra. Rogyák vállalná a párbajt, de hirtelen sok formai akadály és a csalás gyanúja is felmerül. Még lefejezésről is beszélnek, de azt nem akarják végrehajtani hadüzenet nélkül. Csapdát is állíthatnának, de végül a csata indítsa mellett döntöttek. Singer ugyan vállalta a zászlót és a pecsétet másnapra, de nem volt prédájuk, ami feltétlenül szükséges lett volna a csatába, valamint Singer páncélja sem érkezett meg, mert a hajó zátonyra futott, ezért minden igyekezet ellenére bizonytalan időre el kell halasztaniuk a világméretű csatát.
HAZUDOK
Az elbeszélő fiú nagyzolva hazudozik. Azt mondja, hogy régebben egy kastélyban laktak és volt ménesük (= lovak) és két wigwamjuk ( = indián sátrak). Most Pest legelőkelőbb utcájában laknak és négy kádjuk van, de még vesznek olyat is, ami mozog és olyat is, amelyik repül. Volt Amerikában tanulmányúton, ahová gőzhajóval ment. Rablókkal, gyilkosokkal is találkoztak, de nem félt, mert úgy terelgették a gonosztevőket, mint a marhákat. Akik fára másztak, azokat lerázták a fáról. Az egyiket meg is szelidítették és szolgának használják. De ne szóljon erről senkinek, meg arról se, hogy az apja fél kézzel megállította az ellenség vonatát. Maga a király kérte tőlük, hogy ne szóljanak erről. A fiú barátja kellemetlen kérdéseket tesz fel, nem próbálja leleplezni, de nem érti ezt a sok zagyvaságot. A srác a nagyítóját mutatja, de a fiú erre is tud nagyobbat mondani, az ő nagyítójuk három méter és a Marsot nézik vele, ami akkorának tűnik, mint az Erzsébet tér. A Marson amúgy emberméretű vörös és fekete hangyák háborúznak egymással. Már szőtte is fejben tovább a hangyaháború történetét. Azután minden este, hogy másnapra kész legyen a folytatás, amit mesélhet. Karinthy úgy zárja sorait, hogy: "Így lettem íróvá."
TANÍTOM A KISFIAMAT
Ebben a novellában már a felnőtt Karinthy jelenik meg. A fia a szobában próbál matekházit írni, de nem megy neki.
"Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el – mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa..."
Karinthy kimegy a szobába matatni, és mellesleg a feladatra is ránéz, amitől a kisfia, Gabi megkönnyebbül, mert azt hiszi, hogy sikerült lepasszolni apunak a feladatot. De ez csak a látszat, mert apunak éppúgy fogalma sincs. Épp úgy fogalma sincs, mint amikor huszonegynéhány éve ugyanígy ült az apja mellett és ugyanezt a példát nem értették.
Gabi már fordított és egyenes aránypárokról beszél, miközben az apa még csak próbálja rendezgetni a feladat információit. Aztán összezavarja a gyereket, a tankönyvért küldi, a sikertelenséget a tudatlanságára fogja és Gabi erőlködik, hogy jó legyen. Hosszan kínlódnak vele mindketten, amikor apuban felcsillan a felismerés: "- Megvan, rájöttem! Az apám se értette ezt a példát!"
Gabi közben már a történelmet olvassa. Az apja ráförmed, hogy nem is figyel és a fejére üt, majd megkönnyebbülve távozik.
"Mintha azt mondaná: add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!..., és fütyörészve, zsebredugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet."
ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN
Karinthy fia, Gabi záróvizsgát tett a négy elemiből, jövőre gimnazista lesz. A bizonyítványt még nem kapták meg, a jegyeket se tudják, de apu már nagyon türelmetlen. Közben észreveszi, hogy éppúgy feszeng, mint a fia, Gabi. "Gabi tudja, hogy szülő s tanuló közt, az iskola szempontjából, lényeges különbség nincsen." A tanár és igazgató is ugyanúgy kezeli mindkettőt. Amikor együtt lépnek be az osztályterembe, "Gabi előremegy, a padok felé, könnyedén és otthonosan - míg apu félszegen az ajtóban marad, mint az inas, aki elkísérte gazdáját a klubba." Míg Gabi fesztelenül beszélget az osztálytársaival, az apját nem fogadják be a gyerekek, ő a szülőkhöz tartozik és ez az osztálykülönbség feloldhatatlan. A szülő persze az itteni rendet sem ismeri... simán bemenne a tanáriba, pedig a tanító úr majd idejön, ha beszélni, ha óhajt.
Az egész jelenetben úgy viselkedik Karinthy, mint egy félénk kisgyerek, aki mindenkinek meg akar felelni. Váratlanul belép az igazgató úr, Karinthyhoz fordul és felkéri, hogy legyen elnökként jelen a hamarosan kezdődő vizsgán. Az író szeretné megmutatni a fiának, hogy "az ő osztályában, mint az Életiskola negyedikese, ő is ér annyit, mint Gabi az ő Osztályában"
Minden rendben is megy egészen addig, amíg az igazgató azt nem kéri Gabi apukájától, hogy mondjon egy párszavas beszédet a vizsga végén a tanulóknak. Apunak tehát felelnie kell Gabi előtt. És nem készült. A problémát úgy oldja meg végül, hogy a beszéde csak annyi volt, hogy elmondja, hogy ő is utálta a hosszú beszédeket gyerekkorában.
Hazafelé Gabi mondja az apjának, hogy az egyik gyerek elismerően kezet fogott vele, amiért az apja volt az elnök.
SZERETEM AZ ÁLLATOT
Az elbeszélő egy riadt kisnyulat próbál meggyőzni arról, hogy nem bántja, de a nyuszi nem hagyja magát megsimogatni. Elbújik a konyhaszekrény alá. A fiú odamegy és egy piszkafával próbálja előcsalogatni, de a nyuszi tovább menekül a sarokba. A fiú ügyetlenül fogja meg a nyuszit a nyakánál, ezért a nyuszi kiverekszi magát és a kályha alá bújik. A fiú kezd ideges lenni, amiért nem tudja bebizonyítani a nyúlnak, hogy létezik a világon önzetlen szeretet, ezért keresztül-kasul kergeti a házon, hogy meggyőzze a simogatásával. A nyúl már nagyon rémült és a kamrában a fahasábok mögé bújik. A fiú nekilát szétszedni a fahasábokat, és közben azt mondja: "megfogom és megragadom a füleit. és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni."
A PAPÁM
Hathónapos fiú naplójából
Egy kisbaba szemléli a hozzá érkező, fölé hajoló felnőtteket, akik sürgölődnek körülötte. Egyikük őszhajú és nagyon szeretné, ha megjegyezné a baba, hogy őt papának hívják. Sok furcsa ember veszi körül a babát. Az egyikük papírra ír, pedig a baba szerint mindent a szájukba kellene tenniük. Tisztába teszik, azután a baba a papa fülével kezd játszani, de a papa nem veszi le a fejéről a fület, hogy a baba jobban megnézhesse és értelmetlenül gügyög neki, ezért a baba felsír és másik "személyzetet" kér.
– VÉGE –
---------------
vekker – ébresztőóra
gumigutti – indiai fagyanta, sárga festékanyag
szépia – a tintahal válladékából készült barnásvörös festékanyag
lénia – vonalzó
svindler – szélhámos, csaló
nexus – kapcsolat, viszony
radikális – mélyreható, alapos, gyökeres, végleges, kíméletlen
