7007
Lélektani novella (inkább elbeszélés), melyben a tíz éves Takács Pistát beküldi édesanyja az apjához a kamrakulcsért.
Az írás azzal kezdődik, hogy Pista megérkezik a nagy irodaépülethez, útbaigazítást kér a "kapustól" (= portás), azután hosszan bolyong az épületben és csak segítséggel, nagy nehezen találja meg az apja irodáját, az 578-as szobát. Az apja a legkisebb asztalnál ül, jelentéktelen hivatalnok. (A fiú itt szembesül azzal, hogy, hogy az apja egy senki.) Az apa leteremti, megszégyeníti a gyereket a koszos ruhája miatt és szidalmazza a munkatársának is, hogy majdnem megbukott. (Valójában nem a gyerekre haragszik, hanem szégyelli magát a gyerek előtt, akiben éppen most törik össze a kép az apjáról, akiről azt hitte, mindenki nagyon tiszteli.) Az apa mondja, hogy semmit se tud a kulcsról, aztán persze meglesz, amikor kiforgatja a zsebeit. Aztán benyit a főnök és elküldi Takácsot (az apát) iratokért, addig beszélget a fiúval, akit szimpatikusnak talál. Kiderül, hogy csak latinból lett kettes és matekból négyes, a többi tárgyból ötös. "Repülő" akar lenni (=pilóta). Amikor az apa visszaér, eljátssza a szerető és gondoskodó apukát, egészen más hangnemben beszél a fiával és Pistukámnak szólítja, ami még sosem fordult elő.
A fiú a kulccsal indul haza, megint eltéved az épületben és tovább növeli a zavarát, hogy az apja is furcsa volt. (Szemétkedett a kolléga előtt, azután nyájaskodott a főnök előtt.) Mire a kapuhoz ér Pista, már sír. A csalódottság miatt is, de azért is, hogy lelkileg kicsit megszabaduljon. A kapus vigasztalná, de inkább szalad haza a kulcsba kapaszkodva.
-------------
Nevezik beavatástörténetnek, mert a gyerek egy nehéz helyzetet él át, a feladatát egyedül kell teljesítenie, miközben beavatást nyer a felnőttek képmutató és kiábrándító világába.
A történetben nyomon követhetjük a kisfiúban zajló lélektani eseményeket, a szorongást, az ijedtséget, az elveszettség érzését és a zavartságot, amelyet a képmutatás mocsara ébreszt benne. Az apja, megfelelési kényszerétől vezérelve, következetlenül viselkedik a gyerekkel, lelketlenül, tárgyként kezeli. A gyerek számára nem az a valódi beavatás, hogy eltéved a folyosókon, hanem az, ahogyan apja a saját alulmaradottságát és kisszerűségét a fián veri le, akinek komolyan sérül az életbe vetett bizalma, a felnőttek iránti tisztelete pedig szertefoszlik. A gyerek szembesül azzal, hogy apja, aki otthon tekintély, a munkahelyén egy senki, és őrá is ez az élet vár, ha nem sikerül minden beépített gátlása ellenére megvalósítani az álmait.
A kulcs a tekintély, a hatalom jelképe – de a fiú számára a felnőttek világához vezető jelképes kapu kulcsa is.
Megjelenik a gyerek (szabadság) és a felnőtt (szolgaság) ellentéte. Minden jelenetben alá-fölérendeltségi viszony van a szereplők között, sehol sincs egyenlőség.
