5092
...
Ami pedig a mulatságot és az időtöltést illeti, a' sokféle, és ki-ki a maga hajlandóságát követi. A fejdelem minden héten lóra ül kétszer, és estig oda vadászunk, mert itt igen sok fogoly és nyúl vagyon, veres fogoly több vagyon, mint szürke. Mikor pedig vadászni nem megyen a fejdelem, akkor csak a sok írásban tölti az időt. Mink is jobban töltenők, ha lehetne, mert az ember nem mehet örökké sétálni, nem lehet mindenkor a mezőn vándorlani, az idevaló emberekkel pedig nem lehet társalkodni. Itt az idegen senki házához nem mehet, kivált az örmények inkább féltik feleségeket, mintsem a törökök. Még nem láthattam a szomszédasszonyomot, napjában tízszer is a kapuja előtt kell elmennem, és ha a kapuban talál lenni, úgy szalad tőllem, mint az ördögtől, és bézárja a kapuját. Nem törődöm rajta, mert közönségesen az örmény asszonyok olyan fejérek, mint a cigánynék. Ebből elítélheti kéd, hogy itt a lakosokkal semmi üsmeretség nem lehet, nem is vesztünk semmit, mert itt ki szőcs, ki szabó, valami főrenden lévő emberek itt nincsenek, akikhez mehetnénk. Török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni: egyik a', hogy törökül nem tudok, másik a', hogy ha az ember hozzájok megyen, elsőben no ülle, azután egy pipa dohányt ád, egy fincsa kávét, hatot vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig is elhallgatna, ha az ember azt elvárná. Ők a beszélgetéshez, nyájassághoz éppen nem tudnak. Minden mulatságunk tehát abban áll, hogy Bercsényi úrhoz megyünk vagy ebédre, vagy vacsorára, ott mégis nevetünk a kis Zsuzsival, mert az asszonnyal reá kell az embernek tartani magát, valamint a kompódi nemesasszonynak; a' már csak a régi dolgokot szereti beszélni, hogy leány korában micsoda mulatsági voltanak. Azt jól tudja kéd, hogy nekem ahhoz semmi nincsen. Énnekem amicsodás természetem vagyon, elhallgathatom az embert három óráig is, hogy egyet ne szóljak, de azután kérdje meg kéd tőllem, mit beszéltek nekem, egy szót sem tudnék megmondani belőlle. Így vagyok azzal az úri asszonnyal, két óráig sem szóllok egyet, ha nevet, én is nevetek, de sokszor nem tudom mit. Azt gondolja, hogy én azokot mind nagy figyelmetességgel hallgatom, ugyanis, ha én régi dolgokkal akarom az időt tölteni, Nagy Sándor históriáját olvasom, az elég régi.
Mindezekből megláthatja kéd, hogy micsoda városban telepíttettenek le bennünket, annak micsodás lakosi vannak, micsoda környéke, itt micsodást szokást tartunk. De azt még meg nem mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok: az én szokásom a', hogy tíz órakor lefekszem, és a szemeimet bézárom, és rendszerént azokot fel nem nyitom másnap hatodfél óráig. Ezt a dicséretes szokást mind télben, mind nyárban megtartom. Azért ez a levél olyan hosszú, hogy már tíz az óra. Aludjunk hát, édes néném. De az egészségre kell vigyázni, ha azt akarja kéd, hogy gyakran írjak. Másszor többet vagy kevesebbet. Ihon azt majd elfelejtettem megírni, hogy az a veszett köszvény az urunkra jött alkalmatlankodni.
Mikes Kelemen - Törökországi levelek 1. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 2. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 3. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 12. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 21. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 31. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 36. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 37. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 42. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 55. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 56. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 62. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 63. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 73. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 110. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 112. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 114. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 149. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 206. levél tartalmaMikes Kelemen - Törökországi levelek 207. levél tartalma
A Törökországi levelek nem a legjobb műve Mikes Kelemennek, hanem az egyetlen.
Egyszerűen úgy érezte, írnia kell. Úgy érezte, van valaki, aki meghallgatja és van mit mondania. Mikes Kelemen 207 darab levelet írt Törökországból rendes keltezéssel a majdnem létező Nénikéjének a majdnem eseményekről. Mikes Kelemen mester megtanít minket, hogy hogyan éljük túl a fantáziátlan hétköznapokat távol a feledni vágyott múlttól, ahová nincs visszatérés.
Évtizedekig írta ezeket az emlékiratokat magának a zord száműzetésben. egy politikailag is összetartozó magyar közösségben II. Rákóczi Ferenc mellett a világ egyik legszebb helyén. Világos, hogy elbukták a szabadságharcot és száműzetésben vannak, de mindenképpen jobb a helyzetük, mint bármely magyar börtönben lenne. Alapjában véve nem rossz a helyzet, így a levelek hangvétele jórészt csipkelődő és humoros, bár kissé terjengős.
A levelek stílusa késő barokk és rokokó.
Mikes ragaszkodik a szülőföldjéhez és gyötri a honvágy, de azért itt, a jó meleg török tengerparton borozva is elég fasza az élet, ki lehet bírni valahogy. Egyet nyaffantanak, hogy hűvös van a házaikban és azonnal küldetnek nekik "szekrénnyi köntöst". Persze vannak problémák, például messze lakik Bercsényi és sok az utiköltség, ezért ritkábban látogatja, mint szeretné.
Megtudjuk, hogy szigorú napirend szerint élnek: Reggel 6-kor az ima után már készen állnak a kávézásra és a dohányzásra. (Épp mint itthon is, csak itt ima helyett káromkodás van az ébresztő miatt.) Dobszó jelzi nekik a mise és az étkezések időpontját. Szigorú a napirend, mert a fejedelem ragaszkodik ehhez.
Naponta ötször is meghallgatják a dobszót, szóval nem mehetnek, ahova akarnak, szigorú napirend van, ami alól nincs kibúvó, mert a fejedelem legnagyobb erénye az önfegyelem. Amikor a fejedelem imára megy vagy étkezik, szigorúan csendben kell lenni és szórakozásra is csak akkor van lehetőség, amikor a fejedelemnek ahhoz szottyan kedve, például elvágtat vadászni. Akkor lehet szórakozni a szolgáknak is.
Még írásra is csak akkor van lehetőség a szigorú napirend mellett, amikor a fejedelem is írni óhajt.
A fejedelem neve amúgy Rákóczi Ferenc.
Rodostót tehát nem úgy kell elképzelni, hogy be volt börtönözve bárki és halálra kínozták a magyarokat a janicsárok. Csak a magyar közösség meg akart felelni Rákóczinak. Ez amolyan önbüntetés lehetett. Amúgy azt csináltak, amit akartak. Elmehettek vadászni fegyverrel a kezükben a pazar erdőkbe és élvezhették a környék kiemelt borvidékét. Ilyen nyomorultul bántak velünk a törökök. Tiszta szégyen.
Persze voltak problémák, hiszen a törökök nem engedték az asszonyaikat a magyarokhoz, mert féltették őket és sokszor csak rangon aluli emberekkel beszélgethettek a magyarok, mert nem jártak arra előkelőségek a fiatal lányaikkal. Így kénytelenek voltak például rangon aluli iparosokkal, kézművesekkel időzni, olyanokkal, akik dolgoznak (Pfuj!), és nem csak leveleket írnak nem létező embereknek két kávé meg cigi közt.
Mikesnek csupa keserűség az élete, hiszen szerelme is olyan távol van tőle, hogy hetente alig 1-2szer mehet csak át hozzá. Bercsényihez, aki feleségül vette. Oda jár át ebédre, vacsorára, kártyára és egyéb játékokra.
A 112. levél szomorú hangvételű. 1735 április 8-án kelt, nagypénteken. E napon halt meg Rákóczi Ferenc. Mivel nagypénteken érte a halál párhuzamba állítható Jézussal: ők a földi és égi fejedelem.
Az itt maradottak sírnak erősen vezetőjük elvesztésén.
És nemdebár ki vagyok én, hogy azt mondjam Mikesre, hogy csak unalmában elmélkedett meg írogatott magának. Nálam sokkal okosabb emberek mondják ma ezekről a levelekről azt, hogy ez munka. Mikes a zord száműzetés alatt mindvégig dolgozott. (Már amikor nem a jóbarátja feleségét... ő.. ő.. örvendeztette meg azzal, hogy dicséri a főztjét.)
Amikor mindenki kihalt Mikes mellől, akit szeretett, kegyelmet kért Mária Teréziától, de ő elutasította: "A Fekete-tengertől nincs visszatérés"
1761-ben halt meg.
Azt, hogy a levelei ki által kerültek Magyarországra, senki nem vállalta.
