185
Elég ideje laknak már Mikesék (Mikes, II. Rákóczi Ferenc és kísérete száműzetésben) Rodostón, ezért kiismerték a lakosságot. Görög, örmény, török, zsidó népek laknak a város különböző részeiben, nem keverednek egymással és tengeri kereskedéssel foglalkoznak. Van egy közös török bírája a nemzetségeknek, a kadia. Ennek a kadiának fizetni kell mindenért: a házasságért, a temetésért, azért is, ha valaki építkezni akar vagy csak eladná a borát, de még azért is, hogy a kocsmák nyitva legyenek. Ha azonban eleget fizetnek a töröknek, akkor nyugalomban élhetnek.
A görögök jó ételeket esznek, de az örmények rossz húsokat szárítanak és rossz kolbászokon élnek. Házasságot csak akkor kötnek az örmények, amikor a kolbászt megcsinálták és az új bor elkészült.
A zsidó nép olyan, mint másutt.
Adják-veszik a portékákat a tengeri kereskedők, alkudoznak hazudoznak és igen sok árut hoznak.
Más itt az időjárás. Nyáron délig nagy a forróság, kiégnek a zöldségek, este azonban hideg van. A tavasz itt nem várt évszak, mert sok áldozatot szed a mirigyláz. Az ősz a legkellemesebb.
Az asszonyok teljesen fedettek, csak a szemük látszik, ijesztően néznek ki. Az örmény menyasszonyt házról házra járatják lefedett arccal. Amikor végigjárták az utcákat, a menyasszonyt a vőlegény házához viszik, és ott egy hétig tart a lakodalom.
A görög, török, zsidó és örmény nép más vallási szokásokat tart. Nem lehet ott egység, ahol különbözőek a hitek. Nem érzik jól magukat az emberek itt. Ha bujdosnának, úgy jó volna ez a hely, de így száműzetésben unalmasnak és "soványnak" tűnik. Koldusnak érzik magukat.
