45492
Vér Klára fogadalmat tesz a háborúba induló szerelmetes urának, hogy hű lesz hozzá, azt mondja: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul."
Valóban nincs esély rá, hogy a patak visszafelé folyjék, alig van a mederben víz. A malomban sorban állnak a gabonával telt zsákok, de nincs annyi víz a patakmederben, hogy a malomkereket megforgassa. Mindenki az esőre vár, hogy a malom végre őrölni tudjon.
Ott lábatlankodik Klára régi szeretője, Gélyi János is, és fűzi az asszonyt szakadatlan.
Közben elered az eső, mintha dézsából öntenék, hajtja a malmot, folyik az őrlés is szépen, már csak Gélyi János zsákjai maradnak. Ekkor János odaígéri a gátőrnek a furulyáját és a hímzett dohányos zacskóját cserébe azért, hogy a gátőr leeressze a zsilipeket és a víz ne ömöljék tovább, az őrölés elakadjon. Azután János a hidegben bekéredzkedik a szerelméhez. Hamarosan csikordul a kulcs a zárban. Közben a víz egyre inkább felduzzad a zsilipeknél, s már annyira-annyira sok víz gyűlik össze, hogy a szűk patakmeder is megtelik, és a bágyi patak csodák csodájára visszafelé kezd folyni.
A "csoda" szó a címben csak irónia. Az lett volna csoda, ha Klára nem csalja meg az urát a régi szeretőjével. S bár az eset kerek perec nem lett kimondva, tudjuk mégis, hogy így történt.
