35080
Vér Klára fogadalmat tesz háborúba induló szerelmetes urának, hogy hű lesz hozzá, azt mondja: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul."
Valóban nincs esély rá, hogy a patak visszafelé folyjék, alig van a mederben víz. A malomban sorban állnak az őrlésre váró gabonával telt zsákok. Mindenki az esőre vár, hogy a patakmeder megteljék vízzel és megforgassa a vízimalom kerekét és a malom végre őrölni tudjon.
Ott lábatlankodik Klára régi szeretője, Gélyi János is, és fűzi az asszonyt szakadatlan.
Közben elered az eső, mintha dézsából öntenék, hajtja a malmot, folyik az őrlés is szépen, már csak Gélyi János zsákjai maradnak. Ekkor János odaígéri a gátőrnek a furulyáját és a hímzett dohányos zacskóját cserébe azért, hogy leeressze a zsilipeket és a víz ne ömöljék tovább, az őrölés elakadjon. Azután János a hidegben bekéredzkedik a szerelméhez. Hamarosan csikordul a kulcs a zárban. Közben a víz egyre inkább felduzzad a zsilipeknél, s már annyira-annyira sok víz az, hogy a szűk patakmeder is megtelik, és a bágyi patak csodák-csodájára visszafelé kezd folyni.
A "csoda" szó a címben csak irónia. Az lett volna csoda, ha Klára nem csalja meg az urát a régi szeretőjével. S bár az eset kerek perec nem lett kimondva, tudjuk mégis, hogy így történt.
