400
Mikszáth még kisgyerekként látta élete első megyei közgyűlését, ahová az édesanyja vitte el.
Amikor elhangzott Forgách Antal gróf neve, akkor a közgyűlés egyöntetűen harsogta, hogy meghalt.
Ez azonban nem azt jelentette, hogy valóban meghalt, hanem azt, hogy megszűnt kegyeltnek lenni.
Ezért fordulhatott elő, hogy Mikszáth látta Forgách gróf "újrakezdését", legalábbis a karrierjét tekintve (hiszen már akkora vagyonra tett szert, hogy válogatott a kastélyok és birtokok között)
"Nagy úr volt, helytartó volt, kancellár volt – beszélték –, a császár után az első ember. Egyszerre azután semmi sem lett… hát hazajött." De nem gondolt rá korábban, hogy haza kell majd jönni és nem lehet jól pénzelt császári talpnyaló egész életében.
Mikszáth azt a jellembéli keseredést ábrázolja művében, amikor a valamikor nagy hatalmú ember kénytelen elölről kezdeni a politikai karrierjét.
(A fickó az 1867-es kiegyezés előtt Csehország helytartója volt – a kiegyezés után csak egy kis lecsúszott országgyűlési képviselő.)
A novellában Mikszáth azt mutatja meg, hogy a körülmények teljes változása ellenére is lehet ugyanolyan szemellenzős sznob politikus valaki, mint előtte.
A grófot Losonc választja országgyűlési képviselőnek a hajdani kancellári beosztás után, a képviselőválasztáskor azonban csak a fizetett emberek éljenzik: "... akkor azt kiabálták, hogy »meghalt«, most mind azt harsogták, hogy »éljen!«. Hanem az őszinte hang volt akkor, a bírák hangja… ez meg csak a korteseké."
Mikszáth követségi tagként járt ennél az embernél többedmagával és hallgatta, amint Forgách Antal felvonultatja az udvarban felszedett stílussal átitatott túlzó elképzeléseit az ország strukturális átszervezéséről. A beszéde sokakat lenyűgözött, értett a színészi előadáshoz.
A magamutogatás és az összeharácsolt hatalmas kincstár mutogatása közben arra terelődött a szó, hogy az őseiről is beszéljen, de a gróf, akinek hajdan 'Árpádokig ment a családfája", később pedig német nemesektől származott, most hirtelen elvesztette a szoba kulcsát, ahol az őseire utaló kincsek voltak.
Forgách gróf azt mondta, "nem ad az ilyen családfás ügyekre, mert ő demokrata". Azután előkerültek a gyerekek "V-ik Antal " és "XXIII-ik János" néven. (Tehát Forgách Antal hazudott, nem képviselt semmilyen demokráciát, hiszen a gyerekek máris királyi neveken hívatták magukat.)
Az egyetlen emberi vonást, amit Mikszáth meglátott Forgách Antalban, az akkor mutatta, amikor a gyerekei szaladtak elő. A "van élet a halál után" itt azt jelenti, a gyerekek talán emberek lesznek, van rá esély, hiszen az apjuk már nem abban a pozícióban van, ami ezt kizárná.
A lezárásban unottan ül a gróf az országgyűlésben, nem tud magával mit kezdeni. Halálában a föld talán majd befedi az "árulás terhét", amit inkább csak Mikszáth szerette volna, ha érez a gróf úr.
--------------
Mikszáth nem mond valódi véleményt az emberről, aki mocskosul megszedte magát a Habsburgok mellett. Legalábbis ebben a művében, amelyet Forgách halálakor írt, nem ítéli el – másutt azonban igen. Tudni lehet, Forgách a nemzettel tisztességtelen volt és minden pénzét hazaárulással szerezte.
