2707
Novella a palóc életből, két fiatal fájó szerelméről.
Gyűlölség van a Vörös major juhásza és a Fekete major juhásza közt. "Eh, bolondság, a közös legelő az oka; két juhász legelteti egymás elől a fű javát, ebből aztán bosszúság lesz, bosszúságból harag, haragból gyűlölség." És "az apák haragja átokká nőtt meg a gyerekeken." Gyuri, a vörös majori juhásznak Koppantyú Demeternek fia, betegen fekszik, belebetegedett a szerelembe.
Apja rászánja magát, hogy megy megkérni örök ellenségének lányát, Boriskát, a fia számára, gyógyuljon meg. Naplemente után ér csak haza.
"- Nehéz lesz kivárni! - sóhajtott a fiú. - Hanem egyre kérem: van a Boriska apjának négy csengője... ösmerem a hangjukat... ha jól végezte a dolgot, ha a leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse a négy vezérürü nyakára, hogy én messziről halhassam.... - Attól a csengettyűszótul, érzem, meggyógyulok."
Na el is ment a Koppantyú lánykérőbe, de csak összevesztek azonnal a másikkal. Sértetten leült a ház előtt és nézte a szép tavaszt:
"Mégiscsak szép ez a világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet elölről kezdődik benne. Csak az az egy sorvad."
Az az egy, az ő fia. Csak megemberelte magát a fiáért, s bement a másik juhászhoz.
"- Hát jól van no! - mondá a Fekete major juhásza. - Odaadom a leányt. Isten neki... legyen a tiétek. Ő is bele fog egyezni."
Tudta, mert a lány is bele volt betegedve a szerelembe. Hátramentek a kertbe, mert a lány ott volt.
De aztán látszottak a léptei az Ippoly felé, követték azokat. S a két csizmája is meglett, csak a lány nem.
"... tudta, miért húzta le a piros rámás csizmát az a szomorú szép leány. Mert nem volt rá semmi szüksége: az angyalok mezítláb járnak odafönn... "
Még dél sincsen, s a nyáj csak napszálltával érkezik. Gyuri egyre rosszabbul van és hallgatózik, jön-e már a nyáj?
"- Hallom a csengőket... - suttogja - hallom, hallom..."
...
Már az érkező birkák robaját is hallja. A négy selyemürü vígan ugrándozik a nyáj előtt...
Behunyt szeme látja, még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még egyszer szívná a balzsamos levegőt, de az már csak hörgés."
"Este megjött a nyáj, szomorúan csilingel az egyetlen csengő. A négy vezérürü nyakán nincs semmi."
Nincsen csengő, hogy a hangjuktól Gyuri meggyógyuljon.
De Gyuri "hallotta már a szavukat délben, s meg is gyógyult tőle!"
Meggyógyult örökre.
(Nem tudta megvárni a választ s a híreket, már délben meghalt.)
