6946
Ez a történet is palóc földről való.
Bizi József nem élt tisztességesen, uzsorás volt. Jól megszedte magát az évek alatt, de már az Isten nem hallgatja meg a fogadkozást, hogy jó ember lesz ezután. Rendre bajok érik, még a híd is leomlott a szekér alatt, amivel a Mária-képet vitte a templomba. S most a viharban a villám csapott bele a kőkeresztbe, amit állíttatott. Kettétörte. Bizi József hitte, hogy az Isten haragszik rá, s meg nem bocsát. Ott állt Istókkal az összetört kereszt mellett:
"– Fázom, reszketek. Valami rossz előérzetem van. Mintha marokkal fogná össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan Isten, mivel engeszteljelek meg? "
Egy kisfiú, András is nézte őket és mikor megindultak, ment utánuk. Nem is bánta Bizi apó, hogy a gyerek velük van, gondolta, addig se sújt beléjük a villám (mert a gyereket biztos nem bántaná az Isten). A fiú mezitláb van és már vörös a lába a hidegtől.
"– Miért nem húztál csizmát, fiú? – kérdi Bizi uram szelíden.
– Nincsen csizmám – mondá a gyerek szomorúan.
– Hát miért nem varrat apád?
– Nincs apám! – felelte közönyösen."
Elgondolkodott Bizi apó: "Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ösmeri?..."
Most már Filcsik István csizmadiamesterhez vitt az útjuk és Bizi apó vett a fiúnak egy pár csizmát. azután így szólt:
"...te velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes házban.
A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen.
Bizi apó hálateljesen nézett föl az égre.
Milyen messze van és mégis milyen közel...
Egy pár csizmával meg lehet járni egy óra alatt..."
Bizi István már nem csak a saját érdekeit nézte és egyből minden jóra fordult.
