6104
A Filcsik minduntalan a szép bundájával kérkedett, hencegett, még fel is tette a fogadáson. Úgy beszélt arról a Filcsik, hogy ez "a világ e kilencedik csodája. Egyszóval ehhez a bundához képest még a muszka császáré is csak vattás lajbi." (lajbi: ujjatlan mellény)
Nem mutogatta a büszkeségét, mert azt megrágta már az idő vasfoga. "De Filcsik nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; ő mindig a régi bundát látta az ócskában, s rendes szójárása: "Fölteszem a bundámat", sohasem veszített kevély jellegéből körömnyit sem."
Ott lógott egy fényes szögön a bunda, hogy Filcsik láthassa munka közben a kaptafától. Mert a Filcsik csizmadia volt. Ahogy a faluban csúfolták: "az Isten csizmadiája", mert olyan rest volt dolgozni, hogy az a hír járta, csak az Istennek szab csizmát.
Mogorva és rideg volt a Filcsik, azt mondták, "kő van a szíve helyén". Mikor Terka, a lánya megszökött, Filcsik még komorabb lett. Na pedig csak a Filcsik tehetett róla, hogy a lány elment, mert hozzá akarta erőltetni a sánta molnárhoz. "Egy cserépbe ültetni a rezedavirágot a csalánnal."
Na, a lány megszökött a szolgabíróval, s azután a Filcsik azt mondta, neki nincs lánya.
Terka nagyságos asszony lett a szolgabíró mellett – rendbe tették a falu dolgait, tisztelték is mindenfelé.
Mert ez így ment akkor is, most is, arra felé épültek a köves utak s hidak, amerre a falubírák szép szeretői laktak. "Mert hiába, olyan a világ, egy szépasszony arca szebb formát adhat az egész határnak."
Hívta az apját Terka eleget, hogy menjen el hozzájuk, de Filcsik makacskodott. Majornoknak (ahol Filcsik lakott) így nem jutott szép köves út.
Aztán pénzes levelek jöttek a szolgabíróéktól, de visszaküldte azokat. Nem fogadott el adományt a lányától, pedig nehezen élt.
Aztán a Terka egyszer lebetegedett nagyon. Nem kellett neki sem a meleg selyem ágynemű, sem a gyógyszer, csak az apját akarta látni. Maga a szolgabíró ment érte, de a Filcsik makacsul tartotta magát. Akármit ígértek neki, nem mozdult. Na akkor a hajdú ellopta a bundát, mert azt gondolták, annak utánamegy. Ráterítették Terkára, akinek ez volt minden öröme, s csak várta, várta az apját, az atyai megbékélést, a szeretetet, az lett volna neki a gyógyszer.
Filcsik sértődötten járta a falut, mert meglopták, míg végül a kastélyba ment a szolgabíróékhoz.
"A szolgabíró nem tett semmi ellenvetést, beismerte, hogy a bunda itt van, s némán intett Filcsiknek, hogy jöjjön utána. Sok fényes, szőnyeges benyílón keresztül vezette a sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett utána, míg végre egy félig sötét szobába értek.
– Ott van a bundája!... – Vigye el!...
Ott feküdt Terka haloványan, mint a letört liliom, hosszú fekete szempillái lecsukva, lábai a híres tulipános bundával letakarva.
Szép volt így haldokolva is. Egy a földtől búcsúzó angyal."
Filcsik gondolkodott kicsit, aztán lerántotta a lányáról a bundát és elsietett a sötét estébe. Járatlan utakon sietett haza s egy koldustarisznyába botlott. Azután meglátta a fa alatt a koldusasszonyt a gyerekkel, kimerülve aludtak. Melléjük ült s pipára gyújtott a Filcsik. Aztán az átmelegített bundát a kihült koldusokra terítette és hazament.
"Azóta nincs meg a bundája. De ő azért mindig csak úgy emlegeti, mintha megvolna. Fogad rá, henceg vele."
Ha meghal, nem siratja majd senki.
