4119
A jómódú és nemesi családból származó Görgey Pál, megyei alispán, megkeményedett, mikor a felesége belehalt a szülésbe. A kicsi leányt Görgey a testvéréékhez (Jánosékhoz) adta, hogy nemesi tejet kapjon (ne egy cselédét). Nemsokára a saját gyerekük meghalt, és a kis Rozáliát úgy nevelték helyette, mintha az övék lett volna. Úgy szerették, hogy Görgey Pál gyanút fogott kideríteni, hogy az ő kislánya halt-e meg, és a Jánoséké él, vagy mi lett. A gyanú dolgozott erősen, de bizonyságot nem nyert.
Görgey elhozatta a szolgálólányt Jánoséktól és azt mondta neki, hogy tudja a titkukat, de tőle akarja hallani. A szolgálólány már mondta is, hogy az asszonya a molnárlegénnyel csalja az urát. Erre Görgey Pál elfogatta a molnárlegényt, de még mindig nem tudta, hogy övé-e a kislány.
Görgey János feleségét is behívatta, de ő azt mondta, hogy a molnárlegény az ő férje (János) álruhában és szakállal.
Görgey Pál ezek után sietett megtudni, kit fogtak el. Az asszony is vele ment.
A kocsis a lovak közé csapott és " ...siklott a szán a csillogó fehér havon, mint a kilőtt nyíl. Sebesen maradoztak el a gyémántos erdők, ligetek az út két felén."
Elérték a tömlöcöt és végre összeölelkezett a két testvér és János a feleségével, Máriával.
Jánosnak azért kellett bujkálnia, mert Thököly híveként el akarták fogni annak ellenére, hogy a császár mindenkinek kegyelmet ígért, aki részt vett a kuruc felkelésben.
Görgey Pál szégyellte magát a történtek miatt, nem is firtatta már, kié a kislány. Azután elsodródtak egymástól a testvérek. A hírek is rosszra fordultak. Mert visszafoglalták Budát a töröktől, de ezzel szabad utat kapott a német császár (a nyugati keresztény világ), hogy az országra telepedjen.
"Eddig csak azért bánt a magyarokkal csínján Bécs, mert megvolt a lehetőség, hogy a török kaftányába kapaszkodnak, aki mindig kész volt egy kis kellemetlenséget csinálni a németnek, valahányszor akarták. Hej, bizony a török olyan szükséges volt a politikánkban, mint a háztartásban a só."
Leopoldus császár (akit mi I. Lipótként ismerünk) rögtön meg is mutatta a hatalmát és Erdély élére nem engedte Apafi Mihály fiát, csak a saját emberét, így "már nem lehetett menni a kishazába többé". Elkezdték megvalósítani "Kollonich programját: Koldussá tenni Magyarországot". Az udvar lehetetlen adókat vetett ki az országra az országgyűlés megkérdezése nélkül.
Rákóczi ekkor csak 16 éves volt és benne volt minden remény. "Az apja Rákóczi Ferenc, a mostohaapja Thököly Imre, az édesanyja Zrínyi Ilona. Merő lehetetlen, hogy ilyen tőkén ne teremjen jó bor."
Mivel a fiú Bécsben nevelkedett Kollonich keze alatt, csak remélni lehetett, hogy "nem romlik meg a Bécsi hordóban az a jó bor" =nem lesz-e a Rákóczi fiú felnőttként Habsburghívővé átnevelve.
Eljött az idő, hogy a 21-et töltötte.
Azért, hogy bővelkedjék lőtt vadban az új év, január 1-jén nagy vadászatra készült Görgey Pál és a a lőcsei főbíró is néhány emberével. A vadászatra Görgey a kedvenc kutyáját. a Fityke nevű vizslát is vitte magával. A vadászat hamar egy szép szarvast hozott a lőcsieknek, azután Görgey kutyája ugrasztott egy nyulat a bokorból átkergette a lőcseikhez és ez lett a veszte, mert a bíró szándékkal lelőtte. Görgey Pál így szólt: "Ebet ebért" és lelőtte a bírót. Azután nagy léptekkel hazament és szolgáját kérte, hogy tudja meg mi lett a bíróval.
A bíró sebesülése nem lenne halálos, ám ahelyett, hogy bekötöznék volna, kivéreztették. Körbejártak a vérző testtel egy akkora területet Görgey földjén, amekkorát csak tudtak, mert egy középkori kiváltságlevél alapján ez a terület az övék lesz.
(A tragédia és a humor groteszk módon egyesül ebben a jelenetben)
Lőcse vezetése bosszút esküszik és a várost fekete viselésére kötelezi, továbbá a főbíró egyik kezét bebalzsamozzák, hogy majd akkor temetik a holttest mellé, ha Görgey Pált kivégezték.
Közben Mikszáth tovább kanyarintja a korrajzot a nemesekről és a polgárokról.
A beszabályozott Lőcsén nincsenek fák és kutyák, de "Itt a kutyákat is a nemes tanács pótolja. Nem az ugatásban..., hanem abban, hogy a tanács őrzi a házat és a vagyont". Se nagy mulatságot, se kártyázást, se komoly ékszert nem engedtek a lőcseieknek, a városvezetés nagyon megfogta a pénzt és ezt követelték az ottlakóktól is. Így csináltak "Lőcséből egy gyászoló fekete várost, ahol nincs zene, nincs mulatság, nincs élet, ahova eszébe se jut virágot tépni jönni valakinek, mert itt a virág is csak a ravatalhoz való."
Érdekesség, hogy a vitézlő rendek (a polgári réteg gazdagabbjai) idővel már nem csak szarvasagancsot és medvebőrt mutogattak, hanem török rabszolgákat is. (Akiknek egyébként nem sok hasznát vették.)
A nemességnek viszont nem volt pénze ekkor. Volt sok nagy erdeje, tele fával, de az akkor nem kellett senkinek, mert találtak fát ingyen is. Voltak nagy földjeik, de nem volt kinek bérbe adni. Így a nemeseknek nem volt pénze, volt viszont rangja, ami előtt meghajolt a polgárság. (És teszi ezt azóta is.)
A nemeseket Mikszáth bogaras emberekként jellemzi, akik teremtenek maguknak gondot, ha nincs. Fabricius Antal úr például ilyen indíttatásból hívja párbajra Görgey Györgyöt (János fiát). Szász szokás szerint egy körben vívtak meg, ahonnan nem volt szabad kilépni, mert akkor az illető vesztett. A küzdelem Fabricius egyértelmű fölényével zajlott, ám Görgey levágott egy darabot Fabricuus füléből és ezzel nyert. Délután már együtt borozgattak.
Tisztességes fejezetet szán az író annak is, hogy bemutassa, miként házasodott Bibók Zsigmond, akinek a felesége sokat ügyeskedett, hogy földet szerezzen maguknak. Bibók azután nem tisztességes a jótevőjével, mindig arra sodródik, ahonnan nagyobb hasznot remél.
Görgey János és Esze Tamás (egy katonatársa) meglátogatja Pált, miközben Rákóczi Ferencnek, a Thökölyné fiának visznek puskaport és fegyvereket. Ezt Pál csak később tudja meg, és közben levelet kap arról, hogy a lányát biztonságba kell vinni a terjedő pestis elől.
Görgey álnéven (Otrokócsy Rozália néven) menti Rozáliát egy lőcsei nevelőintézetbe. Az utazás során a lány megismeri a fiatal szenátort, Fabriciust, akivel szerelem szövődik közöttük.
Azután ismét politikára tereli a szót Mikszáth: "Nyugtalan, rossz évek következtek nemcsak Lőcse városára, de az egész szkítiai nemzetre "
De "lesznek még azokból szép évek is, A sebek, melyeket kaptunk, erőforrásokká változnak... Mindekkoráig szipolyozták földünket a Habsburgok, mint a bérlők az idegen birtokot.... A kétfejű sas a két szájával inkább csak evésre van berendezve, nem trágyázásra."
"Valami keveset mégis pottyantott, de csak Esterházynak. A hercegi címet és a kapuvári domíniumot."
Görgey nem mehet a gyűlésre Lőcsére, ám a lőcsei urak egyre szívesebben mennek Görgőre, hiszen ott már nem hat a lőcsei tanács törvénye, ezért kedvükre mulatozhatnak.
Lőcse város feje most Nustkorb bíró, akit a kurucok is kedvelnek.
Amikor Görgey Lőcsére merészkedik, hogy meglátogassa a lányát , majdnem elfogja Nustkorb, de sikerül hazalovagolnia. Nustkorb utánamegy Görgőre, és mire odaér, Görgey szívélyesen fogadja. Egyik se mer lépni a másik ellen. Na de volt még ott más is. Görgey eliszogatott a bíróval, s még vacsorára is ott fogta. Ezzel aztán "alágyújtott egy egész várost" A lőcseiek közt futótűzként terjedt, hogy együtt mulatott a főbíró az esküdt ellenséggel.
Közben kiderült az is, hogy Bibó Zsigmond két malomban őröl és Nustkorb bírónak is embere, ezért Görgey elfogatta és tömlöcbe dobatta.
Történt egyszer, hogy a egy szerencsés kocsis két lőcsei bírót is hozott egyszerre, mert Nustkorb bíró mellett még a kocsin volt az előző bíró (Kramler Károly) szobra is, de a szerencsétlen esős napon az egyik ló az árokba csúszott, a kocsis utána, Nustkorb bíró is lecsúszott és rá a szobor, és agyonnyomta. A lovak és a kocsis kijutottak az árokból.
Közben Fabricius nagyon féltékeny lett, mert híre ment a titkos találkának Rozália és az apja közt. Később Görgey még egy hatalmas csokrot is küldetett a lánya születésnapjára, de azt Fabricius féltékenységében a kútba dobatta. Fabricius anyja igyekezett menteni a lányt, mert ő tudta, hogy a fiát szereti. Nagy nehezen csillapodtak le a kedélyek és közben Rozália unokatestvére, Görgey György (János fia) is beleszeretett a lányba.
Quendel úr, az agyafúrt kereskedő fejezetek óta veszített a népszerűségéből, ezért hiába furakodott, hogy a bíró helyébe üljön, a döntés a fiatal Fabricius Antalra esett, ő az új városvezető.
Rozália pontosan tudta, hogy ebben a pillanatban eldöntetett szerelmük sorsa is, hiszen Lőcse város ellenségének lánya nem lehet a főbíró felesége.
Fabricus szerelmes és el akarja venni a lányt, de még nem tudja, hogy ki Rozali apja.
Görgey György megkéri Rozáli kezét az apjától, aki lelkesen igent mond és azt mondja, hogy költözzenek oda őhozzá. Közben a lány nem tud semmit.
Görgey elment gratulálni Lőcse új bírójának, úgy tűnt, hogy megenyhült a város. Ám Fabricius Antal Görgeyt a halálos ítéletének felolvasásával fogadta. A tömeg elégedetten éljenzett, mert különlegesnek tartották, hogy egy ispán nyakazását láthatják majd. Quendel sírva omlott össze: "Gyilkosok, gyilkosok!"
"Még azt se engedtétek, hogy a lányától búcsút vegyen, ti pogányok!"
..Pedig milyen szép lány.. És milyen jó. Hiszen te ismered, Fabricius....álnevet visel. Otrokócsy Rozália.
A szenátorok ijedten ugráltak fel. Fabricius halotthalványan zuhant a földre."
-----
Mikszáth ezzel zárja a művet. Rozáliból már nem lesz boldog ara.
