444
Az öreg Máli néni a hatalmas vagyonánál fogva a legbefolyásosabb ember a városban. Sok fiatal ismerősének egyengette már az útját, és mindig akad újabb ember, aki erre számít.
Máli néninek a kiskutyája a szeme fénye. Akit Murzu megugat, Máli néni sem szívleli, de akit a Murzu szeret, az jóra számíthat. Máli néni csak a kis ölebét szereti jobban a fiánál és az új felkaroltjánál, Ajtányi Istvánnál.
Ajtányi István, a fiatal ügyvéd, megkedveltette magát. Magas beosztásról álmodozik, és meg is van rá minden esélye, mert éppen Máli néni fia jön másnap vacsorára és ő a döntéshozó az ügyben, hogy ki legyen a kormánypárti követ.
István olyan izgalomban volt ettől, hogy nem tudott aludni. Arra lett figyelmes, hogy a tyúkok riadoznak. Fegyvert fogott, hogy lelője a görényt, amelyik annyi kárt csinált már. Sikerült, eltalálta. De amint odaért, meglátta, hogy nagy a baj: a kis Murzu volt az, és most halott. Hamar elásta, eltüntette a nyomokat és magához vette Murzu nyakából a Máli néni keze által hímzett kendőt.
Máli néni jajveszékelve kereste másnap Murzut. Kajári, a másik követjelölt már kuatta is a kutyát és Máli néni kijelentette, hogy az lesz a követ, aki a kutyát előhozza.
Ajtányi nagy nehezen talált egy ugyanolyan kis fehér kutyát, nyakába tette a selyemkendőt és vitte Máli néninek. A kutya kicsit húzódozott, de nagy volt az öröm, Ajtányi megkapta a kinevezést.
Egy nap azonban beállított a pót-Murzu valódi gazdája és a kutya úgy ugrott a nyakába, hogy le se lehetett volna tagadni, hogy az övé.
Ajtányit azonnal elővették, és megdermedve semmisült meg, miközben Máli néni gyilkosnak nevezte őt.
