Az író csupa balsejtelemmel kezdi novelláját, érezteti, hogy a Péri lányok csodaszép haja még bajt hoz. Aratás zajlik és Csató Pista még a szép felesége mellett is udvarolgat Péri Juditnak. Ahogy vágják az érett búzát sarlóval, egysze
rcsak előkerül egy madárfészek fiókákkal és Judit a kendőjével védi a madarakat a tűző Naptól, Pistának azonban ez is csak ok az erőszakos udvarlásra: elcseni a kendőt és csókot kér érte cserébe. Juditnak ez nem tetszik, de azért Pista mégiscsak kikényszeríti azt a csókot harmadnapon és ezen felbuzdulva, elhívja Juditot éjjel egy kis hancúrozásra.
Éjjel egymás mellett fekszenek az aratólányok és Péri Kata egy ollóra lesz figyelmes Pista feleségének a kezében, de valami babonának véli. Kakasszóra felébredvén viszont nem találja a testvérét és Csatóné is eltűnt. Éppen jó felé indul a keresésre, megtalálja Juditot a csalitosban összerogyva, és hajától megfosztva. A szép haja mindenfelé szétdobálva, Kata nehezen gyűjti csak össze alig a felét a szép lenhajnak. Csatóné leleplezte a bűnös találkozót és bosszút állt. Ez történt. Az ájult, félholt Juditot a testvére élesztgeti, aztán elviszi egy olyan helyre, ahol lábadozhat, de messze vannak a lányok a szülőfalujuktól. Judit lázas, beteg, megfázhatott a hideg éjszakában, és a szégyen is úgy munkál benne, hogy alig él már. Gyógyszer kellene, talán az segít. Kata elviszi Judit gyönyörű haját egy zsidó kereskedőhöz, de kevesli, ezért a saját haját is a kereskedőnek adja, hogy pénzt kapjon a gyógyszerre. Mire visszaér, a testvére mellett már a feldühödött apjukat is ott találja, aki mindent tud.
"Sóhajtott az öreg, azután sokáig nézte, nézte a két szép lány közül hol az egyiket, hol a másikat. Az egyik, aki ott áll, olyan piros, mint a rózsa, a másik, aki ott nyög, olyan fehér, mint a liliom.
És mégis a rózsát sajnálta meg elébb. Hozzá ment, megsimogatta azt a csitri fejecskéjét gyöngéden, szeretettel:
– Szegény Katám! A te hajad kinő még!"
Ebből az utolsó mondatból tudjuk meg, hogy Judit számára nincs remény, az ő haja már nem nő ki, mert meghal. Ebből kiderül az is, hogy az apa lemondóan elfordult szégyenteljes lányától, már nem tudott szeretettel lenni felé, pedig most lett volna a legnagyobb szüksége rá. Talán az lehetett volna az egyetlen gyógyszer Judit számára, ha az apja megbocsát.