968
A gáti református pap, Pap Énók megházasodik. A húsvéti papnéválasztó bálon nem választott magának feleséget a sok hozzávaló lány közül, mert inkább a méltóságos kisasszonyt, Zádor Icát jegyezte el.
Énók paraszti származású ember, aki tanulással küzdötte fel magát a vidéki értelmiségbe. Ica viszont úri élethez szokott- egy tönkrement nemesi család sarja, akinek rangon aluli ez a házasság, de most ezen a házasságon keresztül szeretne a család visszaemelkedni az értelmiségi, azután a magasabb rangú társadalmi körökbe.
Énók szerelemből nősül és bármire hajlandó, hogy a kis feleségét elkápráztassa, az asszonynak azonban nem lehet megfelelni, gyerekesen viselkedik, örökké gyötri az urát, mert unatkozik és abban leli örömét, hogy szeszélyeskedik, irányítani akar mindent. És a pap lesi minden pillanatát, őrzi álmát, issza tündérmosolyát és viseli a makacs dacoskodását.
Nehezen telik az az egy hét, amíg a falubeliek tekintettel a friss házasságra, nem jönnek látogatóba. "Míg a fiatal párnál a nappali csók a vendég, addig nincs ott szükség más lábalattira."
Énok örül a nyugalomnak, de Ica szenved attól, hogy senki se kíváncsi rá.
Hamarosan beállít a tanítónő, hogy hozza-vigye a pletykát. A papné is kíváncsi ám, például arra, hogy mi lett a szoknyabolond Thorsa Ábris sorsa. Egykor a szülei neki szánták őt, csak aztán másképp alakult a helyzet és inkább lejjebb adták az igényeiket. A jómódú Ábris legutóbbi botránya az volt, amikor egyszerre szöktette meg egy generális lányát és feleségét is. Előbb az egyikkel, azután a másikkal mulatott, aztán meg hazaküldte a galambokat a fészkükbe.
"Nagyon a végén van a Gáti uradalom is meg a Gáti becsület is. A birtokot az öreg úr, a becsületet meg a fiatal úr járta le."
A tanítónő elégedetten távozik, gratulál a papnak az asszonykához, azt mondja: "Egy kis galamb papné"
Később újabb váratlan vendégek, két lelkész a barinkai és a váraljai pap kocsikázik arra, hogy megnézzék "kit rejteget ez az Énok. Szép asszonyt-e, hogy félti vagy csúnyát-e és szégyelli?" Nem csalódnak ők sem, a papné nagyon teszi a szépet nekik is. De mikor távoznak, egyből panaszkodik az urának, hogy mennyire szenved.
Egyre nyomasztóbb a falusiak légköre a papné számára, lassan szokik bele.
A pap régi cselédje, Zsuzsi lebetegszik, és Ica szembesül vele, hogy igazából neki kellene háztartást vezetni, de nem ért semmihez.
Sebaj, az új cseléd és egy szakácskönyv segítségével hamar beletanul a főzésbe, bár a kasszát kiüríti. Megelégelve viszont az ugráltatást a cseléd elmegy. Jön helyette új.
Egyre több szó esik Thorsa Ábrisról is, aki hamarosan ellovagol a ház előtt és odainteget. Szemrevételezi az asszonyt. Tetszenek egymásnak. Ica szemében Thorsa Ábris mindazt képviseli, ami hátramaradt a jómóddal: könnyed életet és szórakozást. Ezen kívül csinos is. A papnak barátja volt Ábris, a papné pedig egy kis izgalomra vágyik, ezért mindketten számítanak Ábris látogatására.
Elkezdett havazni, itt a tél. Olyanná lettek a fiatal házasok, mint a gyerekek. Nézték és nevették a hóesést.
A templomban már a karácsonyi ének zeng, a pap is megérkezik, hogy istentiszteletet tartson.
Az istentiszteleten megjelenik Ábris, és alaposan szemügyre veszi az asszonyt. A papné nagyon élvezi a csodálatot, annyira belefeledkezik, hogy véletlenül hazamegy mielőtt a híveket úrvacsorához (ostyaosztáshoz) vezetné.
Kissé szégyelli magát, de délután már újabb és újabb vendégekkel kedélyeskedik a papné, míg az urát az utolsó haldoklóhoz hívják. Lassan megtanulja parasztok között is jól érezni magát. De esténként minden rossz érzését az urán veri le. Elmondja mindenféle emberek szolgájának, és Énók tűr tovább.
Nagy sokára a civódások az ágyba kerülnek és a szex lenyugtatja az asszonyt. Megbékélnek.
Ekkor azonban megérkezik Thorsa Ábris. Mindennapi vendég lesz náluk. Azt mondják: "míg az első gyereke meg nincs az asszonynak, addig két ura van, az egyik az ura, a másik meg az ördög, aki ott lakik a füle megett."
Ábris egyre közelebb merészkedik az asszonyhoz, aki élvezi a flörtöt.
Énok egyre nehezebben viseli a felesége érzéseit. Otthon azt mondja, "felmondja a barátságot Ábrissal" és vesz egy hintaszéket. Erre Ica: "- Az kell maguknak, csak a kényelem! Az a drága kényelem! Ellapulni, mint egy málé."
Móricz egyre erősebb vonásokkal festi meg, hogy Énók mennyire nem akar tudni a felesége jellemhibáiról és mennyire elpuhult ember, aki nem tesz semmit. Mi lesz vajon, ha megpróbáltatás jön a kapcsolatba, hogyha Ica a legnagyobb boldogság idején is ilyen kiszámíthatatlan és követelődző. Nem volna-e jobb, ha most hagyná, hogy az asszony megcsalja és elválnának, mindenki őt sajnálná...
De végül nem tesz semmit, csak reméli, hogy Ábris magától elment már a városból.
A pap a faluban összetalálkozik a régi cseléddel, Zsuzsival, aki elmondja, hogy már javában pletykálják, hogy Thorsa Ábris elszereti a papnét. Énok elgondolkodik. Előbb balsejtelem, aztán "Valami csudálatos nagy bizalom és szeretet fogta el."
Amikor hazaért, Ábris épp a feleségével kacarászott. Ica megküldeti magának a régi korcsolyáját hazulról, hogy korcsolyázhassanak. Mármint Ábrissal, mert Énók nem tud.
Énok nem tesz szóvá semmit, de a két férfi közt hideg lesz ezután a viszony.
Így teltek a napok, külön szobában a nappalok és egymástól külön fordulva az éjszakák.
Énók "Egyre jobban belátta, hogy lehetetlen azt remélnie, hogy az egész életet együtt fogják tölteni a feleségével. Megértette, hogy az asszonynak minden férfi ma is férfi." Már nem azon gondolkodott, hogy elengedje-e, hanem, hogy visszafogadja-e majd, ha jönni akar.
Ábris korcsolyázást javasol, de Énók nem tud korcsolyázni. Azért elmegy velük. Elindult a pár a hóesésben, Ábris utánuk. Amikor Ica megbotlik, Énokban kapaszkodik meg. Énók "már olyan szerény igényű volt, hogy azt is kitüntetésnek vette, ha Ica nem volt rideg és eltaszító." Találtak egy szép befagyott tavat. "Mind a két férfi egyszerre ajánlkozott, hogy felcsatolja a korcsolyáját. Ica az urának adta a lábacskáját, de a másikkal kacérkodott. "
Azután Énók fájdalmasan nézte ahogyan Ábris és Ica egymásba karolva korcsolyáznak.
Közeleg a papi értekezlet, ami Énoknál lesz, ő lesz az új jegyző, ha minden jólsikerül.
Nagy ebédet rendeznek, készült a sok finom étel. Ica azonban gondolatban távol jár.
Ábris éppen szökni próbál Ica szerelme elől, amikor kétségbeesett szerelmes levelet kap Icától, amelyben azt kéri, hogy szöktesse meg. Ábris azonban nem akarja ezt a felelősséget, megy tovább más tájakra szórakozni.
Közben Ica várja a ház mellett, mert el se tudja képzelni, hogy Ábris nem szökteti meg. Nem fogja fel, hogy Ábrisnak nincsenek felé mély érzései, ő csak szórakozott egy kicsit és nem akarja megcsúfolni a barátját. Amúgy is hidegen hagyja egy olyan asszony, aki szinte felkínálta magát.
Ica előbb csalódott, azután kezdi magasztalni a férjét, aki biztosan érte jött volna. Fél a sötétben, gyanús zajokat is hall, elesik. Ekkor ér oda a megmentő: Énók.
Ica remegő hangon bevallja, hogy várandós. Énók azonnal feled minden kételyt.
"S Pap Énók oly hő szerelemmel öleli magához s úgy tartja karjain a maga mennyországát,
ahogy csak tarthatja egy szerelmes férj a maga dicső kis feleségét, akinek minden szava,
minden mozdulata álom és áldás! "
----------
Énók = beavatott (héberül)
Ábris = felemelt = Ábrahám a zsidók ősatyja nevéből
Ica = Ilona = fényes, sugárzó
