428
Szép takaros, rendezett mesebeli kis házban lakik "Kerek Péter, az öreg meg a felesége, Márta. Legkisebb lányuk, Rozi "Sustorgós, ropogós tafotába jár", mert egy minisztériumi fejeshez ment férjhez.
tafota = vászonkötésű (vászonszállal szőtt) selyemszövetből készült szoknya
Péter öt éve volt Pesten a Rozinál, Márta néni gyakrabban megy, most is tőle jött. Péter csalódott a gyerekeiben, azt mondja, hálátlanok, csak a halálukat várják.
Márta néni azonban tudja, hogy mást is várnak még... Rozi szeretne hazajönni a fészekbe, a szülőföldjére.. Péter örülne is neki. Jobb szereti "ha a lyánya van itt a házában, mint ha idegen nép".
Márta néni "menten megírta a lyányának a szép levelet, hogy csak jöjjenek, ő is, az ura is meg a két szentséges apróság is, oszt ne féljenek az öregtűl, mert az jó ember..."
Meg is jöttek hintón, a falu a csodájukra járt, Másnap Rozi ura visszament a hivatalba és Rózi ott maradt a gyerekekkel. "Olyan boldog volt, olyan megelégedett, soha életében ilyen rózsás napsütés nem volt, ilyen szép kis falu, szép kis ház mesében sem termett."
Márta néni érezte, hogy valamire készül az öreg. Három nap múlva ki is mondta aztán. Azt akarta, hogy a lány fizessen a lakhatásért. "Minden napra egy forint a lakásér, másik forint a kosztér..." Az öreg úgy gondolta, hogy az atyai szeretet nevében csak a felét kéri el annak a pénznek, amit mástól kérne. A lány előbb felháborodott ezen, aztán mégis inkább megírta az urának
"És mire az öreg hazajött a mezőről, a levél sűrű könnyek között megíródott, s a fiatalasszony kezet csókolt az apjaurának."
És a kis ház újra úgy mosolygott Rozira, mint a mesében.
