10079
Móricz háborús novellája, bár elbeszélő kisregénynek is tartják a hossza miatt.
Móricz eleinte szívta magába a hamis háborús jelszavakat és a háborút a társadalom tisztítótüzének látta. Azután amikor haditudósító lett, és megismerte a háború valóságát, már másképp gondolta.
Novellája a háború nyomorát és a katonák személyiségének szétesését mutatja be.
Ezzel a novellával is a háború ellen tiltakozott.
A novella cselekménye néhány óra, amiben egy katona fejében keverednek a háború, a jelen valóság, és a hallucinációk képei.
Tartalom:
Két munkás ás, a fiatalabb katonaruhában. A katona 28 napra kapott eltávozást és hazaérve az éhező és nyomorgó családján próbál segíteni. Munkát vállal (ásást), de a fizetség még az adósság megfizetésére sem elég, ezért arra szánja el magát, hogy kirabolja a pénzesnek tűnő szomszéd Vargáékat. Félrevezetésül azt mondja a társának, hogy már tíz óra és mennie kell, de a társa tudja, hogy még csak kilenc óra van.
Úgy oson, mint a farkas, közel Vargáék házához Beakad egy akácágba, a tüske mélyen belefúródik a bőrébe, ez dühödt erőt ad neki. Azt gondolja, nincs otthon senki, de mégis elébe toppan egy kislány, ráadásul a Szabóék lánya, Eszter, azután a kis Varga lány is. Ezek most az ellenség, vasvilla a torokba és folyik a vér, már így könnyebb, mert a vér látványa az ismerős harctéri vér. A nagyobbik lány reszket. "Hol a kócs?" (hol a kulcs)- kérdi a katona a nagy szekrény mellett, abban lehetnek az ezresek. De nincs pénz a fiókban se, elvitték magukkal a vásárba. A nagy lányt hasba szúrja a katona, ő is meghal. Aztán egy kis csecsemőre lesz figyelmes. Visszateszi a cumit a szájába és elhallgat a kicsi. (Itt már érezhető, hogy a katona teljesen érzéketlen mindenre. A cumi véres lett, s mikor visszaadta a kicsi szájába, csak ennyit mondott: "nem tudhatod, mitől hízol") Aztán a szekrényt végül azzal a vasvillával feszíti fel, amelyiket a nagylányból kihúzta. Nyomorult pár tíz forintot talál csak. A fejében folyamatosan keverednek a háborús képek a valódival, de érzések nem tartoznak hozzá. A kicsi lány holttestét babonából nem lépi át, mert "ha keresztüllépik a gyereket, nem nő meg".
Elindul. Belebotlik az ásótársába, aki kérdezi, miért nem dolgozik még? Aztán a felesége adósságának egy részét adja meg, de ott is nyaggatják, hogy honnan van a pénz. Közben ráébred, hogy annak az uzsorásnak semmit se jelent az ő 20 pengőjük. Ezért nem kellett volna embert ölni. (Móricz itt a filozofálgatással talán azt akarja közölni, hogy a háború se két nemzet harca, hanem a szegények és gazdagok között folyik. És mindig a szegények a vesztesei.) A katona már értelmetlennek látja a mögötte lévő 26 évet, amit a harctéren töltött.
Hazaér. A kisfia kérdőre vonja a sérülése miatt, de az apja azt mondja: "Nem én vágtam meg a kezemet, hanem te", és beköti a fia kezét. Aztán az asszonynak elmond mindent, a gyilkosságokat is. Nem érez semmit, se megbánást, se szégyent, semmit. A szegénység vitte rá, hát ez van. Az asszony megrémül ettől, fél a saját férjétől, nem ilyennek ismeri. Elindulnak a faluba és a katona egy harcteret lát maga körül, figyeli a búvóhelyeket, aztán megbújik az árokban. A felesége megérti, hogy ő már nincs jelen, már nem tud itt lenni, már csak a harctér létezik számára.
Elérnek a vásárba és a katona fiának mézest akar venni. "Jól tudja, hogy nincs otthon semmi, se csizma, se ruha, se étel... Osztán vegyen egy hatosért mézest..." vesznek mézest és mennek haza. Az asszony már csak duzzog, hogy az ura saját magának rabolt.
Hazaúton már siratják az asszonyok a két lányt, a katona nem értette, hogy miért kell annyira siránkozni... ez itt nem a háború. Az asszony sietne haza, félti a három gyerekét, a katona nem is érti, hogy a gyerekeket " ki bántaná!... hiszen én itt vagyok..."
Hazaérnek és megnyugszanak, hogy az ő gyerekeik rendben vannak. De jönnek a csendőrök és kérdőre vonják a katonát. Végül a gyerek árulja el, hogy az apja keze volt véres, mégis az ő kezét kötötte be.
A katona egykedvűen mondja: "- No fiam, most csendőrkézre adtál."
A kisfiúnak már sírásra görbül a szája, de az apja még hátrafordult:
"- Fiam - mondta -, kisfiam! hoztam neked egy kis mézest... idesanyádtul kérd el..."
-----------------
A katonát a lelki sérülései kifordították önmagából és már nem tud különbséget tenni a fronton parancsra elkövetett ölés és a falujában elkövetett gyermekgyilkosság között.
Évekig a fronton volt és csak az tartotta benne a lelket, hogy a családja hazavárja. Csak az idillt érezte a szíve mélyén, hogy az asszonya mellette van és a kisfia mézeskalácsot majszol. Ezt az idilli képet őrizgette. Ezt akarta megteremteni.
