A püspök már hajnali háromkor kezdte a napot és mozgósította a talpnyalóit is. Sok utazgatás várt rá, mert nagy nap a mai: királyválasztó gyűlés van Fehérváron. És az ehhez tartozó bíborosi kinevezés is elérkezhet számára, ha jól ügyeskedik.
Éppen Ferdinánd főherceg készül elfoglalni a magyar trónt. A püspöknek ezt kell szorgalmaznia, ha feljebb akar lépni a ranglétrán. Segédet is küldtek hozzá a királyi házból egy pátert, hogy ne feledje a teendőit.
(Ferdinánd V. Károly német-római császár öccse, tehát egy újabb Habsburg vérszívó-elnyomó.)
Zsíros, nagy zabálás közepette beszélget a püspök a páterrel, a püspök inkább hallgat. A páter azt mondja, hogy Szent István idején volt ilyen "ez az ország, ilyen vad puszta, barbár csordák lakták, lóevő pogányok. Európa szemetjei. Íme, a magyarság ma is oda süllyedt, saját erejéből még egy litániát sem ér. Ó, mely istentelen pogányság, ó, mely utálatos sötétség!"
(Tehát azok a senkiháziaknak az embere beszéli ezt meg az ország feje fölött, akik ilyen nyomorba taszították és saját szolgájukká tették az országot.)
A püspök hallgat, de egyre nehezebben csúsznak le a falatok.
A páter azt mondja, hogy Ferdinánd kijelentette, hogy "fölötte áll jogaiban, hogy csőcselék ordítása adja neki azt, ami a szerződés alapján megilleti. Megbántva érezné magát, ha ő királynői felsége, Mária, az utálatos tömeg kegyét kérné." Inkább szeretné fegyverrel megszerezni a trónt, mint a nép lelkesedéséből. Hazánkban 12 ember mondja ki inkább az ő törvényes uralmát, mert így érezhető, hogy ő maga a törvény. "Mily nevetséges tehát e barbár magyarok ugrálása. Mintha a vadaskert vadjai mondanák: Nekünk nem kell az új tulajdonos. Válasszuk királlyá a tulkot! De azonban jön az új tulajdonos, és a vadaskertet tulkával együtt birtokába veszi."
Erre a beszédre már a püspök végre felugrott az asztaltól és a kezébe fogott nagy vaskereszttel készült agyonütni a pátert, aki megtántorodott és hátraesett. De a püspök is a szívéhez kapott és összeesett. Amikor kinyitotta a szemét egy ágyon feküdt, körülötte papok imádkoztak, mintha haldokolna.
"- Uhh - tört ki belőle -, takarodjatok! Nem halok meg!... Meg akartok ölni?... Takarodjatok!..."
"Ego te absolvo" = felmentelek a bűneid alól - mondta a páter. Erre a püspök:
"- Ne gyóntass, kutya, ne oldozz, eb... Takarodjatok a pokolba, sátánok, úgyse halok meg... Majd adok én... nektek... vadaskertet..., a ti meretrix (=parázna) királynétoknak... és taknyos hercegúrfitoknak... Uhh... Vivát Szapolyai!... "
Azután újra megragadta a vaskeresztet, hogy agyonüsse a pátert, de a kezében a kereszttel halt meg.
A páter másnap jelentette Máriának:
"- Őeminenciája meggyónt, megáldozott, kegyelemben elbocsátott, és Felséged nevével ajkán kilehelte nemes lelkét."
