Egy elszegényedett nemesi család életébe tekintünk be, akik egy kis nyírségi faluba költöztek. Kipottyant a család az úri sorból és "szétmállott a sárban, mint a túlérett körte". Még a rokon Vince bácsi is lenézte őket az elszegényedés miatt, pedig egykor olyan jól ment a család sora, hogy Vince bácsi hatalmas parasztháza eltörpült volna a családi kúria mellett.
Az elbeszélő fiú anyja Judith, báró leszármazottja, míg a Vince bácsi felesége, Eszter apja egy csikós volt, aki valami ügy miatt pandúrkézen végezte. (=elkapták a rendőrök és becsukták)
"A két asszony olyan volt, mint két éles kés." (= örökké készenálltak a vitára, összetűzésre)
A jobb időkhöz szokott Judith nem panaszkodott, "egy szissz nélkül tűrte az életet."
A fiú nagyon szerette a tejet, de csak ritkán jutott hozzá, mert nem volt tehenük és "a tej arra való, hogy legyen mit a piacra vinni". Karácsony közeledtével még annyira se adtak neki tejet, mint addig, mert azt mondták az asszonyok a tehenes házaknál, hogy "Nincs galambom...kell a kalácsba, piacra, Most áros a té." (= most van ára a tejnek, most lehet drágán adni, amikor mindenki tejes kalácsot süt)
Tejes kalácsot sütött volna Judith is ha adtak volna pár krajcárért a gyereknek, de nem adtak. A fiú végül az anyja belegyezésével Eszterhez ment tejért.
Ott egy szolgálólány engedte be, és mikor az udvarba ment, hogy beszéljen Eszter nénivel, meghallotta, amint a kocsis erőszakosan fűzi, hogy éjjel menjen és háljon vele. Eszter ellenáll a férfinak, de még megharagszik, amikor észreveszi, hogy a gyerek mindent hallott. Ebben az állapotban teljesen elutasító: nem ad tejet.
A fiú szomorúan megy haza. Az anyjának nem mondja el, amit hallott.
Este Eszter néni zörget be hozzájuk. Az ura rajtakapta, megverte és kizárta a fagyos éjszakába. Nem volt hová mennie. Judith ágyat adott neki. Eszter csodálkozik, hogy a fiú nem pletykálta el, hogy a kocsis fűzte.
A gyerek az anyja lábánál aludt és mire felébredt, már nem volt ott Eszter. A szolgálója érkezett hamarosan egy nagy csupor tejjel. Judth egy pár szép fülbevalót küldetett érte. (Mintha egy komaasszonynak barátságból küldte volna, de amúgyis csak ezzel tudott volna fizetni.)
Ezután a tejet a moslékba kezdte önteni, mert mégiscsak az ellenségtől való volt az a tej. De azután a keze megállt és megszánta a fiát, hagyott neki egy bögrével.
-------
Az emberi büszkeségnek olyan rétegeiben járunk, ami csak Móricz műveiben köszönnek vissza. Amikor a büszkeség fontosabb az ételnél és akár az emberéletnél is.