6992
"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! "
Kellemetlenül komor és lehúzos, nyafogás költemény az önmagának tetszelgő, népszabadító Petőfitől, a szegény meg nem értett forradalmárról, akinek lélekfénye beragyogja a bolygót.
Az elbeszélő költemény kezdő képe egy kicsiny szoba, amelyben a nagy nyomor alig fér el. Szilveszter, a forradalmár családfő Istennek panaszkodik a helyzetükről és elítéli a szolgaságot a világban. Azután a múltba lépünk vissza és megismerjük Szilveszter történetét. Szilvesztert az anyja kirakja a téli éjszakába. Egy tolvaj találja meg, aki a szomszédasszonya segítségével nevelgeti és lopásra tanítja, azonban a tolvajt elkapják és felakasztják. Ezután az asszony kidobja a gyereket. Egy vén banyához kerül, aki koldultatja, emiatt éhezteti is, hogy még szánalmasabbnak tűnjön. A fiú egyetlen pajtása és öröme egy kutya, de azt a banya elzavarja. Koldulás közben egy mogorva úr szólítja meg a fiút, aki őszintén elmeséli a sorsát, ekkor az úr magához fogadja a fia mellé szolgálófiúnak. Tíz évet tölt a háznál és rengeteget tanul az úri fiú tanítójától. Amikor tíz év múlva megszökik a szolgaságból, a tanító egy évi fizetését adja neki, amivel tovább boldogulhat, tanulhat. Szilveszter először tapasztalt emberi jóságot és szeretetet. Továbbra is jól tanul, elismerik a szorgalmát és tudását, de a küldetéstudatát nem értik (mint Petőfinek sem).
Itt, a mű középpontján van a híres szőlőszem-metafora. A szőlőszemnek egy egész nyár kell a beéréshez, sok-sok napsugár. Petőfi szerint a bolygónknak akár évmilliók is kellhetnek a beéréshez, de nem a napsugarak, hanem a "nagy emberi lelkek" érlelik. A megérlelt bolygó azután kifogyhatatlanul ontja majd magából a javakat. Ilyen nagy emberi lélek azonban ritkán terem. Petőfi szerényen önmagát is ilyen világérlelő nagy léleknek nevezi. Persze a monológot Szilveszter szájába adja, de azért világos a mondanivaló.
Szilveszter a jelenet végén a saját nevét felírja a mártírok listájának végére.
Szilveszter nem akar szolga lenni és azt sem akarja, hogy szolgálják, ezért sikerei ellenére jegyző lesz. Közben egyre lázítóbb prédikációkat tart a parasztoknak, ezért a földesúr és a pap ellenszenvét is kivívja. A pap el is űzi a faluból, azzal, hogy azt mondja, nem juthat a mennyországba az, aki hallgat Szilveszterre. A parasztok elfordulnak tőle és Szilveszter Pestre menekül. Közben a földesúr lánya beleszeret és követi Szilvesztert, összeköltöznek, és együtt élnek, mintha házasok volnának. Szilveszter ír egy forradalmi könyvet, amit azonban a kiadó visszadob, hogy a cenzúrán nem menne át. Szilveszter azonban akkora forradalmár, hogy az igazságért cserébe inkább azt választja, hogy alja munkákkal keres pénzt, miközben az asszonya és két gyermeke éhezik. Olyannyira, hogy az egyik gyerek egy reggelre éhen hal. Erre eladják az egyetlen eladhatót, a jegygyűrűt, és egyből lesz pénz koporsóra meg temetésre, sőt még könyvnyomtatásra is! (Kicsit se szánalmas, hogy kajára nem volt pénz, csak arra, hogy a hájas seggű pap zsebét tömködjék, aki temeti a gyereket.) Ezután Szilveszter, a nagy hazafi egy föld alatti nyomdával kiadatja a forradalmi könyvét és hirtelen híres és hírhedt lesz. Elfogják és bebörtönzik.
Ekkor a felesége is szembesül azzal, hogy nem a legjobb férjet választotta, és belehal a kilátástalanságba. (Petőfi persze nem így fogalmaz, hanem az asszony a férje hiányába hal bele, mert semmi értelme az életének, ha nem forradalmárkodhat a férje oldalán.) Szilveszter már megőszül, amikor kiengedik. Se életben maradt fiát, se felesége sírját nem találja meg. Bánatában merényletet kísérel meg a király ellen, de elcseszi, és el is fogják. Aztán felkötik és a bitófa mellett temetik el, tehát nem kap aranyos bársonypárnát, amiről Petőfi álmodozni szokott.
Az elbeszélő költemény azzal a reményteli gondolattal zárul, hogy majd csak kivívja valaki a szabadságot.
-------------------
Petőfi 1848-ban Szabadszálláson próbálkozott azzal, hogy képviselő legyen, de az önmagát népszerűsítő beszéde annyira rosszul sikerült, hogy Júliával menekülniük kellett a feldühödött tömeg elöl, akik kővel dobálták őket. Az apostolt ebbéli csalódottságában írta.
szőlőszemes szerénykedés:
