
A Magyar vagyok mondat minden versszak elején (refrénszerűen) visszatér, hogy megerősítse Petőfi hitvallását: ő elsősorban a magyar nép fia, minden más csak utána következik.
A vers egy öntudatos, szenvedélyes vallomás a hazaszeretetről, amiben a tehetetlen düh is megjelenik. Petőfi szeretné felrázni a népet, fellobbantani a magyar nemzeti öntudat forradalmi lángját.
1. vsz:
A táj dicséretében ott a hazaszeretet.
A végtelen rónák megjelenésével a hazaszeretet végtelensége is megjelenik.
2. vsz:
a magyar ember büszke, komoly és sírva vigad.
- Petőfi magát jellemzi így, azonosul a nemzettel.
3. vsz:
büszke a magyarság múltjára.
egykor rettegtek a magyaroktól.
4. vsz:
Ettől kezdve a magyarokat már csak testvéreinek nevezi, akik azonban már nem tesznek a haza felemelkedéséért.
5. vsz:
Európa haladását állítja példának a költő a magyarok elé.
A "Szégyenlenem kell hogy magyar vagyok" felkiáltás annak szól, hogy a költő elutasítja a kor nemzeti politikáját (a nemesség politikáját), a meghunyászkodást, Petőfi forradalmat akar.