IRODALOM témák:


Dráma Elbeszélő költemény Eposz Komédia Kötelező Legenda Mese Mitológia Monda Novella és Elbeszélés Regény Tanmese Vers

 


IRODALOM SZÓLÁS és KÖZMONDÁS PSZICHO ZENE FILM ÉLETMÓD MAGYARSÁG és TÖRTÉNELEM

 

Népszerű szerzőink:


cinegefantomHunorJób GedeonLáron Ádámmikkamakkavörös ördögnagyöregNapHoldNév nélkülpszichopatiszegény legényHoffer Botondszemfüles
IRODALOM / 10. osztály   Regény

Miről szól Puskin - Anyegin című verses regénye?
19 10 Tetszik ez a mű?  

Megtekintés 22451

mikkamakka


Tatjana levele Anyeginhez

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem.
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerűli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szivembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségü párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt; színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...



(Áprily Lajos fordítása)

Becsuk
Anyegin levele Tatjanához

Tudom, megsérti most magát
Fájdalmas titkom vallomása.
Szemének büszke, nyílt vonása
Mily megvetésbe fordul át!
Mit akarok? Mi cél vezethet,
Hogy így feltárom lelkemet?
Csak arra lesz ok, hogy nevethet
S ki is csúfol majd, meglehet.

Megláttam egyszer lánykorában
Egy szikra vonzalmat magában,
De hinni nem mertem neki.
S nem szép szokás szerint feleltem:
Féltem, szabadságát a lelkem
- Bár untam - elveszítheti.
S közénk áll még egy gyászos óra...
Lenszkij bús áldozatja lett...
Eltéptem szívem, veszte óta,
Mindentől, mit kedvelhetett;
Függetlenül, mástól nem értve,
Azt hittem, kárpótlás nekem
A csend s szabadság. Istenem!
Tévedtem s megbűnhődtem érte!
Követni mindenütt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes-bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el...
Ez, ez a boldogság csodája!
Ettől megfoszt a sors. Vakon
Vánszorgok, látását remélve,
Oly drága órám és napom -
S amit kimért a sors szeszélye,
Vesztem, pazarlom életem,
Mert súlya úgyis unt nekem.
Tudom: sok évre nem születtem,
De hogy toldozgassam korom,
Reggel hinnem kell rendületlen,
Hogy aznap látom, asszonyom...
Félek, szerény kérő szavakban
Szigorú szemmel mást se lát,
Csak gyűlölt cselt gyónás alakban -
Már hallom is feddő szavát.
Ha tudná mit jelent epedve
Szomjazni, míg a vágy hevít,
Lobogni s hűs eszünk követve
Csitítni vérünk lángjait,
Vágyódni, hogy térdét öleljem,
Lábánál sírva vallani,
Kérést, gyónást, panaszt: a lelkem
Minden szavát kimondani -
S tüzem színlelt közönybe zárva
Fegyelmezni szemem, szavam,
Csevegve tettetni magam,
S vidám szemmel nézni magára!...

Mindegy. Szívemmel szállni szembe
Nincs több erőm már, lankadok;
Eldőlt: hatalmában vagyok,
Beletörődtem végzetembe.


(Áprily Lajos fordítása)

Becsuk

A beképzelt Anyegin visszautasítja Tátjána szerelmét, azután beleszeret, de már késő.

A történet egyszerű volna, de Puskin a regény hosszúságú költeményt egy olyan elbeszélővel mondatja el, aki folyton elkalandozik és a saját életével foglalkozik. Stílusát, versformáját, történetét és karaktrereit tekintve azonban igazi remekmű lett. A szerző hét és fél évig írta.

Részletes olvasónapló:
Puskin - Anyegin olvasónapló
Tartalom:
A történet a 19. század első felében játszódik Szentpéterváron (Oroszországban). Főhősünk, Jevgenyij Anyegin egy 18 éves orosz nemes, aki az orosz legfelsőbb körök báljain múlatja az időt és már most olyan, mint egy kiélt vénember. Végtelenül üres és céltalan életet él, nőket csábít el és a többi nemeshez hasonlóan szórja a pénzt, amit a parasztok teremtettek neki.

Az orosz nemesek a franciákat majmolták: francia ruhákban jártak és francia ételeket ettek, sőt, az arisztokrácia nyelve is a francia volt, az orosz nyelvet csak a parasztok használták és az arisztokraták sokszor nem is ismerték.

Amikor hasonlóan életunt apja meghal, csak hitelezőket hagy Anyeginre, és úgy tűnik, a fiú végre megrázza magát és kezd valamit az életével – de levelet kap, hogy vagyonos nagybátyja haldoklik és kéreti őt.

Anyegin már útközben sajnálja magát, hogy a pénzért majd szeretetet meg együttérzést kell színlelni, de mire a birtokra ér, a nagybátyja meghal. Megörökli a hatalmas birtokot, rajta a kastélyt. Anyegin tehát földesúr lesz, de ez is untatja, ahogyan a látogatók is, akik elől rendre megszökik.

A szomszédba hazaérkezik a vele egykorú Vlagyimir Lenszkij, akivel összebarátkozik, és innentől együtt kerülik az összejöveteleket.
Teljesen ellentétei egymásnak. Anyegin már mindent kipróbált és kiégett, Lenszkij még csak olvasott az élet kalandjairól és kíváncsian ugrana bele bármibe.

Lenszkij szerelmes. Szíve választottja Olga Larin, aki szép és egyszerű vidéki lány és a házasságot a szülők már eldöntötték gyerekkorukban. Olga nővére Tatjana, aki nem kiemelkedően szép, viszont nagyon művelt és intelligens.
Este bált rendeznek, amire Vlagyimir Lenszkij hivatalos, ezért hirtelen jókedvében Anyegin is elmegy. Mivel Olga már foglalt, szóbeszéd veszi kezdetét, hogy Anyegin Tatjana miatt jött a bálra. Tánjának tetszik is Anyegin, de Anyeginnek csak önmaga tetszik. Olyannyira, hogy mivel Olga nem a zsánere, le is szólja Vlagyimirnál, amivel nagyon megbántja.
Tánja romantikus verseken nevelkedett, Anyeginben egy messziről jött izgalmas új férfit lát, miközben Anyegin csak játszik vele. Tánja egyre szerelmesebb lesz és megbotránkoztató lépésre szánja el magát: megírja érzéseit Anyeginnek.

Tatjana levele Anyeginhez:

Tánja türelmetlenül várja a választ. Nagy sokára megérkezik Anyegin, és csendesen, de fölényesen visszautasítja Tánja érzéseit, mert rangján alulinak tartja őt.
Tánja belebetegszik a megalázottságba, amire a családja úgy reagál, hogy igyekszik őt mihamarabb kiházasítani.

Közben eltelik a nyár és az ősz, megnyúlnak a sötét éjszakák, Anyegin egyre depressziósabb, napokig biliárdozik magával. Lenszkij Larinékhoz hívja, szűk családi körben ünneplik Tánja névnapját. Anyegin a levél óta nem járt ott és most elmegy. Tánja éppen előtte különös álmot lát, amiben Anyegin leszúrja Lenszkijt. Amikor megérkeznek az estre, Anyegin látja, hogy Lenszkij átverte és a szűk családi kör helyett az egész falu ott van. A bosszúszomjas Anyegin ezért minden táncot Olgával táncol és hevesen udvarol is neki. A lány nem utasítja vissza, ez még jobban dühíti Lenszkij, ezért másnap párbajra hívja Anyegint.

Egy új ember, Zareckij jelenik meg, akinek az a szerepe, hogy átadja Anyeginnek a párbajra hívó levelet. Anyegin, mivel nem érez semmit, elfogadja a kihívást, csak utána gondolja át, hogy ez talán hiba volt.

Lenszkij meglátogatja Olgát és kibékülnek, azután verset ír és párbajozni megy. Anyegin sértőn elkésik, azután mellbe lövi Lenszkijt, aki meghal. Anyegin felfogja, hogy mit tett egy ostoba tréfa miatt, de ez már visszavonhatatlan.

Néhány hónap múlva Olga férjhez megy máshoz. Tánja, bár haragszik Anyeginre, ugyanúgy szereti. Ellátogat Anyegin kastélyához, de Anyegin már elutazott. Engedélyt kér az itt maradt kulcsárnőtől, hogy néha eljöhessen a könyvtárba. A könyveket lapozgatva a széljegyzetekből Tánja rájön, hogy Anyegin a teljes személyiségét és minden gondolatát könyvekből ollózta össze. Lassan kezdi kiismerni Anyegint, de továbbra is ugyanazt érzi.

A következő télen havas szánon Moszkvába utaztatják Tánját. Bálról bálra járnak a rokonokhoz, míg az egyik bálon végül egy kövér tábornok feleségül kéri.

A következő fejezet évekkel később játszódik. Anyegin 26 éves, és most tért vissza Szentpétervárra, ahol egy bálon megpillantja Tatjánát. Csak néhány év telt el, de Tánja igazi dáma lett, egy hercegné, és Anyegint azonnal elborítják az érzések.
A herceg meghívja a következő bálra és Anyegin rohan, hogy lássa Tánját, aki hidegen viselkedik, épp ahogyan szokás. Ettől Anyegin vérszemet kap. Azt szokás mondani, hogy beleszeret Tánjába, de inkább talán meg akarja kapni. Hiszen Tatjána most már elég előkelő, rangban is és nőként is elérhetetlen, tehát igazi kihívás és Anyegin éppen olyan dolgot keresett egész életében, amit nem kaphat meg azonnal. Akarja Tatjánát. És ebbe lassan belebetegszik. Azután levelet ír.

Anyegin levele itt:

Tatjana nem ír választ. Anyegin őrlődik és szenved, újra és újra ír, azután tavasszal meglátogatja Tatjánát. Hosszan járja a szobák végtelen sorát, a hatalmas kastélyban szinte eltűnik Anyegin, aki amúgy is vesztesnek érzi magát. Végül egy kicsi, dísztelen szobában rátalál Tánjára, aki egy levelet olvas és sír. Sejthető, hogy Anyegin levelét tartja a kezében.

Tánja szereti Anyegint, bármikor elcserélné a pazar hercegi kastélytermeket a vidéki szobájára és főleg a herceget Anyeginre, de mégis elküldi Anyegint. Már elkésett. Tánja azt mondja:
"másnak szánt a sors oda,
S hűtlenné nem leszek soha.”

-------------


Hasznos volt az írás?   1
52

pszichopati


Ez a történet nem egy beteljesületlen nagy boldogság története. Anyegin karakterének a pszichológiai megnevezése: nárcisztikus személyiségzavar. Aki tudja, hogy ez mit jelent, azt is tudja, hogy Anyegin hazudik a levelében. Nem szerette Tánját, amíg nem lett elérhetetlen, előkelő hölgy. Attól lett érdekes számára.
Nem lettek volna boldogok együtt, mert Anyegint nem Tatjana személyisége érdekli, azt nem is érzékeli, csak a lány rangja és elismertsége vonzó Anyegin számára. Ez nem egy Rómeó és Júlia történet.
De Puskin azért elég alapos munkát végzett a karakterekkel.

Aki mélyebbre merülne a témában, ajánlom figyelmébe a kiváló filmet 1999-ből Ralph Fiennes és Liv Tyler főszereplésével. Anyegin (Onegin)
És az írásaimat is ajánlom itt az oldalon, amik a nevemre kattintva elérhetők.


2
18

NapHold


A történet vesztesei Lenszkij, aki nagyon is életrevaló volt és szép jövő előtt állt, de fiatalon meg kellett halnia, az önző Anyegin játszadozása miatt. És a legnagyobb vesztes Tatjána, aki azt hiszi, hogy Anyegin egy nemes lélek, akivel egymásnak voltak rendelve, de sajnos lemaradtak a nagy boldogságról. Tatjánának senki sem mondja meg, hogy Anyegin egy rohadék és nem maradt le semmiről, örüljön neki, hogy megúszta azt a házasságot. Sajnálom a lányt.


0
23

vörös ördög


Az Anyegin miatt lett az orosz irodalom egyik legkedveltebb figurája a "felesleges ember", a világtól elidegenedett, végtelenül unatkozó, kallódó ember, aki nem csinál semmit csak múlatja az időt. Byron ezt a világfájdalomban unatkozást nevezte úgy, hogy "sleen". Korunkban is sok fiatal tipródik benne. Ebben a motiválatlan unalomban, amiben nem akad értelmes életcél. Pedig ideje újra felfedezni a világot. Hajrá Mindenkinek!


0
20

MEGOSZTOM: FB Twitter

Miről szól


Szerzőink Legnépszerűbbek Legolvasottabbak
X