8767
A mű megtörtént eseten alapszik, mely történetet és pert Stendhal az újságban olvasta és megihletődött. Egy papnak készülő fiatal nem bírta a hímtagját a gatyájában tartani, ezért minden nemesi család szép leányával vagy asszomyával összeszűrte a levet, amerre csak járt és "tanított". Az egyik asszonyra rá is lőtt, amire nem tudott magyarázatot adni, majd elítélték és kivégezték Stendhal szülővárosában 1828-ban.
Tartalom
Renal polgármester semmitmondó életébe nyerünk betekintést, aki attól lesz érdekes, hogy a csínytevő kisfia mellé nevelőt fogad, akitől azt reméli, hogy majd ráncba szedi a gyereket Ez a nevelő Sorel, a papnövendék, aki persze jóképű és szelíd tekintetével leolvasztja a bugyit a ház asszonyairól. Teljes joggal, hiszen neki a 400 frankra felalkudott jó pénz mellé "teljes ellátást " ígértek és Sorel erre igényt is tart.
Sorel kezdetben illemtudóan bánik mindenkivel a házban, de lassan feloldódik és annyira elszáll magától, hogy még a meggazdagodott cselédlányt is visszautasítja, mert nagyban gondolkodik. Renalné addigra már teljesen belehabarodik a fiúba, aki dróton rángatja és úgy intézi a dolgokat, hogy a vidéki útjuk során végre érintkezzenek. Renálné játssza a tartózkodót, amivel felhergeli Sorelt, aki megfogja a kezét. Izzik a levegő.
Renalné megmenti a fiút, amikor elrejti a cselédek által majdnem felfedezett Napóleon-képét, ami lebuktathatta volna Sorelt a politikai nézetei miatt.
Renal úr közben egyre kritizálja Sorel munkáját, de amikor a fiú azt mondja, hogy felmond, akkor inkább megemeli a pénzét és ezzel maradásra bírja.
Mivel Sorel haragszik Renal úrra, egyre fesztelenebbül közeledik a feleségéhez Közben az asszony vonakodik még.
Sorel három napos szabadságába az asszony majd belegebed és ruhákat rendel, hogy jobban teljen az idő. Egyre nehezebben leplezi a szerelmét.
Julien Sorelnek kész tervei vannak, meg akarja törni az asszonyt. Nem is türtőzteti magát, Renalné azonban rendre utasítja, amin Sorel megsértődik. A szenvedélyes huzavona-játék eléri célját és Sorel már testi huzavonát is játszhat az asszonnyal.
Ez rendszeressé válik. Gyakorlatilag minden éjjel gyakorolnak.
Közben Renálék fogadást rendeznek a királynak és Sorel a díszőrségbe áll, ami felháborodást kelt az előkelő körökben. De mit lehet tenni, ha Renalné egy ilyen élére vasalt díszegyenruát szeretne lerántani a szeretőjéről.
A család kicsi fia, Stanislas-Xavier megbetegszik és állapota folyamatosan romlik.
Renalnét ekkor megszállják a keresztényi gondolatok és a bujálkodás kínjait az anyai együttérzés váltja fel. Majdnem a férjének is bevallja, hogy hogyan tölti fél éve az éjszakákat, de Sorel lebeszéli, mert életben akar maradni inkább.
Elisa (a meggazdagodott cseléd) rájön a viszonyra és rendes úri házhoz méltó szárkavaróként megírja a ház urának, amit tud.
Az álszent Renálné gyorsan kitalálja, hogy hogyan lehetne bemártani valaki mást és hamis levelet állíttat össze Sorellel, amit lobogtatva megjelenik a férjénél, hogy minden csak hamis vád. A terv sikerül, megússzák a lebukást, de Renál 15 napra elküldi Sorelt melegebb éghajlatra.
Sorel Verriéres-ben Valenod nevű barátjával tölti az időt, ahol behízelegi magát az előkelőségek közé, és mire a polgármesterék megérkeznek, már nagy híre megy a kedves szépfiúnak.
Mivel Elisa a levelével nem ért célt, inkább elmond mindent Chélan abbénak, aki Sorelt azonnali távozásra kéri és arra, hogy iratkozzon be a besanconi szemináriumba.
Sorel ezt meg is teszi, csak előbb még összejön egy felszolgálólánnyal.
Az abbé jó ajánlólevéllel látta el Sorelt, így saját szobát kap, de szemléletében nem felel meg az itteni szokásoknak. Nem akar vakon engedelmeskedni és ezért hamar csúfolni kezdik és kiutálják.
Tanárai közül is csak egy támogatja.
Egy körmenet alkalmával felismeri az előtte térdelő nőben Renalnét, mert ebben a pozícióban már sokszor látta korábban.
Sorel belekeveredett Le Mole marki és de Frilair vitájába és Pirard abbéval az igazság oldalára állt. Ezután könnyen elhelyezkedett Mole márkinál, akinek a titkára lett és levelezését bonyolította.
Sorel kicsit unatkozik, de az abbé rábeszéli, hogy valahogy bírja ki összeszorított foggal az úri életet a palotában, mert ezen kívül csak az iskolapadba ülhet vissza. A palota amúgy elbűvöli Sorelt, hiszen telis-tele van tükrökkel és a lábai pont olyan jól mutatnak csizmában mint harisnyában. Természetesen az itt megforduló társaság előkelőségeit is sorra lenyűgözi tudásával . És persze figyeli, hogy a helyi talpnyalók mivel ütik agyon az időt. Elkezd tehát lovagolni és vívni és régi kedves elfoglaltságának is hódol, a célba lövésnek, főleg, amikor feltűnik neki a márki lánya, Mathilde, akit herceghez akarnak férjhez adni.
Egy kávéházban valaki sértegetni kezdi Sorelt, aki ezért párbajt akar. Azonban később kiderül, hogy a kapott névjegy nem azé, aki sértegette, végül Sorel vele is összevész, ezért a párbaj meglesz, de csak megsérül. (Asszem, ennél a résznél a szerző már nagyon unta az írását és nem tudta, hogy hogyan másszon ki belőle.)
A márki köszvényrohamot kap és amíg lábadozik, vidékre küldi az asszonyt és a lányt. Közben Sorelnek ad egy kék ruhát, amiben délutánonként egy nemes fiút kell alakítania, délelőtt ugyanúgy titkárkodik és felolvas. Sorelnek azonban annyira jól áll a szerep, hogy a márki nemessé teszi és rendjelet ad neki. Még a gaz tréfáiba is beveszi társnak, így Sorel elveszti a maradék tartását is.
Egy bálon Sorel a jól megszokott játékát játssza: hidegnek mutatkozik és ezzel Matildot teljesen feltüzeli. Matild egy alkalommal gyászruhát ölt és Sorel valakitől megtudja, hogy azért teszi, mert e napon fejezték le Coconassót, Navarrai Margit szeretőjét, aki annyira szerelmes volt, hogy elkérte a hóhértól a levágott fejet és maga temette el egy kápolnában.
Az izgalmas háttértörténet tovább duzzasztja a szerelmet és Sorel nadrágját, ezért egyre többet sétálnak.
Sorel kitűnik a palotapincsik, illetve ficsúrok közül, mert azon kívül, hogy mi illik és mi nem, őt más is érdekli. A célbalövés. Mathilde már a falat kaparja, amiért nem vetheti magát a parasztfiúra, amit szerelmes levelekkel is nyomatékosít. A szobájába csánbítja Sorelt és neki adja a lányságát. Aztán összevesznek, kibékülnek, aztán megint és az egyik vita hevében, mikor Mathilde leparasztozza a parasztfiút, ő önérzetesen majdnem leszúrja a lányt. Mathilde a majdnem-gyilkosságot a szenvedély jelének veszi és még hevesebben rajong Sorelért. Ám Sorel bevallja szerelmét, ami kiábrándítja Mathildot. Hosszan megy a cívódás, Mathilde zsarnokoskodik a fiún, a fiú pedig sértve érzi az önérzetét.
Sorel különleges feladatot kap a márkitól. Be kell tanulnia 4 oldalnyi szöveget és eljutattni egy herceghez. A szöveg nem lehet leírva, mert titkos, arról szól, hogy meg akarják dönteni a jelenlegi kormányt és az alkotmányos monarchiát tényleges monarchiára cserélni. Sorel elvégzi a feladatot és felmondja a szöveget a hercegnek. Épp a válaszát várja, amikor összefut Koprasoff herceggel, aki a társasági életre oktatta hajdan. Mesél neki a szerelmi ügyeiről, és a herceg azt tanácsolja neki, hogy tegye Mathilde-ot féltékennyé, még 53 szerelmes levelet is ad neki, hogy neki ne kelljen fáradnia ilyesmivel.
A féltékennyé tevő szál az özvegy Fervaqesné lesz. Sorel neki küldi el a számozott leveleket. A marsallné fűzögetése csak nagyon nehezen kezd hatni Matildra, de végül célt ér és Matild sírva könyörgi vissza magát Sorelhez. A célbalövést is gyakorolják, így Mathilde már egy terhesség-bejelentéssel töri össze apja álmait, hogy valaha hercegné lesz őbelőle. A márki rosszul fogadja a hírt, de aztán megenyhül, pénzt, birtokot és címeket adományoz Sorelnek. Majdnem átcsúszik a fiú a léc alatt, amikor a márki Renálékhoz megy további infokért. Renálné viszont úgy megírja a márkinak, hogy Sorel egy nőcsábász ingyenélő, semmirekellő, becstelen féreg, hogy Sorel nem győz elmenekülni. A puskaműveshez megy és vesz egy gyönyörűen díszített fegyvert, amivel egyenesen Renalnéhoz megy, hogy a templomi imája során még közelebb segítse az úrhoz. Sorel azonben annyira de annyira rosszul lő, hogy két lövéséből csak az egyik súrolja az asszony vállát.
Renalné szomorú, hogy a szerelme nem lőtt jobban, mert már szívesen meghalt volna viszont nagyon örül annak, hogy ilyen szenvedéllyel szeretik.
Solert börtönbe zárják, ami inkább egy előkelő lakosztály. Sokáig csak Flirair látogatja, de aztán Matild is megérkezik, aki a befolyása miatt hisz Sorel felmentésében. Sorel nyaka körül viszont szorul a hurok, amikor Mathilde-ot felvilágosítják, hogy Sorelnek és Renalnénak korábban viszonya volt, és Sorel szerelemből lőtt rá. Mathilde előbb megsértődik, aztán még nagyobb szerelemre lobban. És mit tesz ilyenkor egy szenvedélyes férfi? Hát unatkozik és a régi nője után epekedik.
Renalné közben ír az esküdteknek, hogy mentsék fel a szerelmét. Az esküdtek azonban hosszas morfondírozás után egyönttűen halálra ítélik.
Renalné is meglátogatja Sorelt, nagy összeborulás, bocsánatkérések. Renalné sírva megiratja Sorellel a fellebbezést az ítélet ellen, de elutasítják. Aztán mindenkit lefizet és férjétől is megszökik, hogy Sorellel lehessen. Sorel megkéri, hogy ne legyen öngyilkos és vigyázzon Matild fiára, mert szerinte Mathilde nem lesz jó anyja a gyereknek.
Solert kivégzik.
Matild lenyúlja a levágott fejet és saját sírt emel neki.
Renalné nem próbál öngyilkos lenni, de három nap múlva a gyermekeit ölelve belehal a fájdalomba, hogy szerelmét elvesztette.
