8049
Az alapgondolat az, hogy miközben a testünk életünk során folyamatosan elbomlik, a lélek egyre inkább kiteljesedik. Ez a "bomló test és az ébredő lélek" ellentéte.
Tartalom:
A középszerű Ivan Iljics Golovin haláláról már az első fejezetben értesülünk egy újsághírből, hosszas betegség után halt meg. Temetésén a halott arcán elégedettség ül, míg a hozzátartozók sajnálat nélkül lézengenek a temetésén. A feleség is magát sajnálja, amiért nem kap elég pénzt majd az államkincstárból, a munkatársak az előrelépés lehetőségét latolgatják és az elmaradó kártyaparti miatt bánkódnak.
Ivan Iljics jogot végzett és hivatali aktatologatóként kezdett dolgozni. Szerelem nélküli házasságából két gyermeke született. A házasság nyomasztó veszekedései elől egyre többször a hivatalba menekült, ezért a túlórák miatt magasabb beosztásba került, végül már törvényszéki bíróként tologatta az aktákat.
Épp az új lakást rendezik be Szentpéterváron, amikor függönyfelrakás közben megcsúszik és beüti az oldalát az ablakkilincsbe. (Addig mászott a ranglétrán, míg le nem zuhant egy valódiról.) Ettől kezdve a fájdalmai egyre erősödnek és bár Ivan Ilijics próbál nem tudomást venni róla, ez már lehetetlen. Orvostól orvosig megy, akik azzal áltatják, hogy majd rendbejön, míg lassan Ivan Iljics rádöbben, hogy halálos beteg.
Ettől kezdve minden megváltozik, Ivan Iljics lelki fejlődésnek indul. Felfogja, hogy csupa képmutató ember veszi körül, akik mind az ő leépülésére játszanak. Nevetnek a betegségén és bagatellizáljak a helyzetét, miközben senki sem szeretne helyében lenni. Az egyetlen, aki emberségesen bánik vele, Geraszim, az inas. Az ő jósága ébreszti rá Ivan Iljicset, hogy átgondolja az életét. Rájön, hogy az élet csupán egy üres hazugság. Miközben megdolgozott a jobb pozíciókért, felkúszott a munkahelyi ranglétrán, észrevétlenül elment mellette az élet, ami telis-tele volt képmutatással és tettetéssel. Nem szerette a munkáját, sem a feleségét, csak ment a társadalmi elvárások után. Ráébred, hogy ő sem törődött másokkal és most vele sem törődnek.
Ivan Iljics halála előtti három nap rettenetes szenvedéssel telik, de halála előtt egy órával Ivan Iljics megvilágosodik, rájön, mások is esendők és hirtelen elönti a szeretet, megbékél a világgal és boldogan hal meg.
A mű tehát azt a kérdést teszi fel nekünk, hogy mire való a lét? Mit kezdünk az életünkkel? Hogyan élhetjük hitelesen az életet?
Ivan Iljics egy medált hordott magánál egy idézettel: "respice finem", azaz "gondolj a végcélra"... tehát élj úgy, hogy elégedett legyél az életed végén, élj valódi életet!; Ivan Iljics nem úgy élte az életét, csak sodródott az elvárásokkal.
(Az idézet a Gesta Romanorumból való (amely egy középkori tanító novellagyüjtemény) és egészében így hangzik:
"quidquid agis, prudenter agas et respice finem!" = bármit is teszel, legyél bölcs és megnézd a végét!
A mű üzenete tehát az, hogy az ember olyan halállal hal, amilyen életet élt.
