6442
Nem találtam stabil megfejtést arra, hogy miért gyalázzuk ezzel a szánalmas barokk eposszal a gyermeki öntudatot, de legmélyebb együttérzésem a diák olvasóimmal.
Történeti előzmény:
Szulejmán éppen arra készült, hogy újult erővel keresztül gyakja Európát és szolgájává tegye annak népeit. Nálunk azért randalíroztak a törökök, mert útba estünk Bécs felé. Nyilván volt bennük némi megtorlási szándék is, mert egyszer már megállítottuk a menetet Nándorfehérvárnál, de valójában Európát kívánták leigázni.
Zrínyi bizony jól a pohár fenekére nézhetett mielőtt pennáját a tintatartója likába dugta, nem pedig ahova kellett volna és a legvadabb látomásaival indította a több nyelven összeollózott, lekövethetetlen körmondatokból és csatajelenetekből álló zagyva költeményét, amit minden bizonnyal nem a nagy magyar szíve sugallt néki.
A történet lényege és Zrínyi Miklós várkapitány érdeme, hogy katonáit vezetve halt hősi halált. Az ő dédunokája Zrinyi Miklós a "költő", aki ezzel az átrághatatlan eposszal szórakoztatja a jónépet, amibe minden korában népszerű eposzi csicsát (bocsánat, kelléket) igyekezett belezsúfolni.
Tartalom:
Az Isten (a keresztény Isten) megkéri Mihály arkangyalt, hogy menjen le a pokolba és szabadítson ki egy mitológiai lényt, a bosszú istennőjét (Allecto fúriát), akinek az lesz a feladata, hogy megszállja a muszlim hitű Szulejmán szultán lelkét, hogy rávegye arra, hogy büntesse meg a keresztény magyarokat. (Remélem semmi furát nem találtál ebben,)
A fúria Szulejmán ágyába rak egy mérges kígyót, aminek a marásától olyan gonosz lesz a szultán, hogy reggel egyből sereget hív össze a magyarok ellen és 1566. június 10-én (a valóságban pedig április végén) megindul ellenünk.
Zrínyi Miklós, Szigetvár kapitánya Jézushoz imádkozik harci sikerért és Jézus el is mondja neki, hogy mire számítson.
Zrínyi elébe megy egy kisebb török csapatnak, belopódzik a táborukba és megöli Mehmet fiát, azután Mehmetet, és még pár arcot. A török gyalogság vezére, Olaj bég megadja magát Zrínyinek és utána a halottakat és sebesülteket a kápolnába viszik és imádkoznak értük. (Ahhoz az Istenhez imádkoznak tehát halottaik lelki üdvéért, aki rájuk küldte a gyilkosokat.)
Ágyúdübörgés hallatszik, amire Zrínyi és kis csapata hevesen imádkozni kezd és megesküsznek, hogy halálig harcolnak. Zrínyinek ekkor eszébe jut, hogy segélykérő levelet írjon a királynak, amit György nevű fiával küldet el.
A szultán követeket küld Zrínyihez, hogy adják fel a várat, de nem adják. A szultán felderítő csapatokat is küld a várhoz.
Deli Vid megöli Hamvivánt.
Odaér a szultán a sereggel. Zrínyi 500 emberével kitör a várból, Deli Vid, és Demirván (Hamviván barátja) összetalálkozik, de a sötét miatt inkább várnak a harccal reggelig.
A törökök ágyúzni kezdik a várat.
Juranics és Radivoly éjszaka kilopózik, hogy üzenjenek a német császárnak, de megölik őket. Aztán Demirhám megöli Rodovánt és még megy a gyilok oda-vissza, a törökök közben egyre beljebb nyomulnak.
Megjelenik Zrínyi a szuperhős és visszaveri a gonosz törököket. Delimán megfutamodik, és egy törököt öl meg inkább, aki árulással vádolta.
Közben Demirhám még mindig Deli Viddel akar megküzdeni. Deli Vid el is indul 200 katonával és majdnem sikerül megölnie Demirhámot, de a törökök ezt nem hagyják. Zrínyi segítségükre sietett, de Deli Videt nem találta sehol.
Delimán szerelemre lobban Cumilla iránt és szerelmük beteljesedik. Annyival jobb nekik így együtt, hogy Cumilla nem akarja engedni harcban meghalni Delimánt és azért imádkozik, hogy előbb haljon meg mint a szerelme. És az istene meghallgatja a kérését, úgyhogy a következő pillanatban máris beleiszik Delimán mérgezett kulacsába és meghal. Delimán mérgében keresztényeket akar ölni, ezért visszamegy a táborba.
Deli Videt közben a felesége már nagyon keresi a férje páncéljában és hú de nagy izgalmak között sikeresen egymásra találnak, egy csomó ácsori-vicsori törököt levágnak és visszajutnak a várba.
Ekkor galambot küldenek a királyhoz, hogy már nagyon gáz a helyzet, mert kevesen vannak és betegek, szóval 'mentsen meg valaki' van. De galambot elkapják, és Szulejmán megtudja, hogy még annál is esélytelenebbek a várvédők, mint amit eddig gondolt, úgyhogy még jobban támad.
(Itt egy nagy korty abszint (hallucinogén likőr) következik a költő Zrínyinek.) Azután Alderán, a gonosz varázsló, az alvilág erőit hívja segítségül, hogy a törökök legyőzzék a magyarokat. Demirhám bejutott a várba, és Deli Viddel kezdett párbajozni és megölték egymást.
Zrínyi látta, hogy nem győzhet, ezért felgyújttatta a kincsestárat, közben elébe szállt Gábor arkangyal. Az arkangyal visszaküldte a pokolba Alderánt, Zrínyit pedig bátorította. Zrínyi a maradék embereivel kirohant a várból és egy kis történelmi ferdítéssel megölte Delimánt és a szultánt.
A magyarok tehát elébe mentek a halálnak és ettől mártírok lettnek.
És akkor itt egy kis képzavar: A mártírhalállal az Istent akarták kiengesztelni, abban bíztak, hogy Isten az áldozatukat látva majd megállítja a szultánt. Ha viszont mártírhalált halni vezette az embereit Zrínyi a törökök kardjába, akkor miért ölte meg a szultánt?
A mű végén angyalok serege viszi a magyarok lelkét és az élükön Zrínyit a mennybe.
-----------------
eposzi kellékek:
deus ex machina - a dolgok közepébe vágása
Költői képek halmozása
zsúfolt körmondatok
pátoszosság
mitológiai és alvilági lények
fohász
a főhős és barátainak erkölcsi fölénye
állandó jelzők
látomások
váratlan fordulat (postagalamb)
-------------
a magyarok bűnei Isten (Zrínyi) szerint
álhatatlanok
nem tisztelik az Istent
nem jótékonykodnak, nem tisztelik az öregeket
erkölcstelenek, káromkodnak, irigyek, gyűlölködők
lopnak, embert ölnek, rágalmaznak
Ezek tehát azok a bűnök, melyek Zrínyi Istene szerint a magyarokra jellemzők és nem általában az emberre, bármely népcsoportra.
Isten pedig olyan nagy jókat tett a magyar néppel Zrínyi szerint, hogy letelepítette őket a szép Magyarországon, bátor szívet és keresztény szent királyokat adott nekik, vagyis minden olyan lehetőséget megadott, ami ahhoz kell, hogy tisztességes, jó emberekké ( vagy inkább engedelmes keresztény rabszolgákká) váljanak.
A magyarok azonban nem becsülik azt a sok jót, amit Istentől kaptak, hanem még mindig hajlamosak elfordulni Istentől és a keresztény vallástól, amit hajdan rájuk erőszakoltak. Ezért kell tehát bűnhődniük.
