708
Az iskolarendszer hamar elkoptatja a gyerekkori álmunkat, ami igazán sosem teljesült, hogy béke és szeretet vegyen körül bárhol is és ne frusztrált emberek... Lassan felismerjük, hogy az otthonunktól az iskolán át a munkahelyig mindenhol egy hierarchikus rendszer része vagyunk, ami azt várja tőlünk, hogy helyt álljunk benne (vagy csendesen tűrjünk).
Egyénfüggő, hogy valaki vállalja-e a konfliktusokat és előrelép-e a rendszerben vagy meghunyászkodva alul marad. De mindenki van valahol, mindenki része a rendszernek. Ez a természetünkből adódik. Nem az emberiből, hanem az állatiból, a vadállatiból, mint a farkasoknál vagy az oroszlánoknál.
Mejegyzem a farkasoknál vagy akár a majmoknál a legokosabb a vezető, nem pedig a leggátlástalanabb. És ha nem elég intelligens, akkor leverik a többiek, mert megbánják, hogy maguk fölé emelték. Az embereknél más a helyzet. Az osztály alfahímjétől a cégvezetésen át a politikai vezetésig a nyerő stratégia a nárcisztikus szociopata viselkedés, tehát a gátlástalanság, az érzéketlenség és az agresszió. Mindenhol akad egy ember, aki úgy nőtt föl, hogy kiverték belőle az együttérzést, miközben tudja, hogy a tanárai nem ölik meg, és gyakorlatilag nincs olyan retorzió, ami több neki mint a kellemetlenség. Mivel nem tudása vagy ereje van, hanem tűrőképessége, az ilyen embernek mindig bizonyítania kell, hogy ő a vezető, ő a főféreg, mert egyébként ha bármiben is versenyeznie kellene, akkor nagyon hamar alulmaradna. Azzal tartja fenn a pozícióját, hogy a pozíciója nem megkérdőjelezhető. Kiválasztja tehát a másik végletet, a lúzert és őt cseszteti, mutatva ezzel a többieknek a saját kegyetlenségét és egyben azt is, hogy mit nem szeretnének a többiek magukon érezni. Mindenki, aki végignézi annak a szerencsétlennek a megalázását, örül, hogy nem ő van ott. Minél jobban fél valaki attól, hogy ebbe a megalázó lúzer-szerepbe kerül, annál inkább alkalmas szolgának, csicskának. Mert bármilyen áldozatra hajlandó, hogy a főféreg hasznosnak tartsa, csak ne legyen ő a megkínzott lúzer a legalján.
A rendszer tehát a vezető és a lúzer közötti térben épül fel. Minél több valakiben a bizonytalanság, annál inkább megfélemlíthető és annál inkább belepasszírozható a lúzer szerepbe.
Valójában nem az ellenfél veszélyes, hanem a félelem, ami benned van. A félelem egy tudatszűkület, amitől az ember nem látja, hogy vannak lehetőségei. Ha a félelem irányít, akkor nem tudsz racionnálisan mérlegelni. Nem tudod felmérni, hogy csak azért lettél céltábla, mert az, aki beszólt nem fél attól, amivel visszavágsz. Vagy esetleg nem vágsz vissza, nem reagálsz. Az a legrosszabb, amit tehetsz, ha nem teszel semmit. Minden alkalommal, amikor nem mutatod meg, hogy neked is van pajzsod vagy fegyvered, növeled a hatalmát a támadónak. Fegyver nem csak az öklöd lehet, hanem egy jól irányzott beszólás, a szellemi fölény megmutatása, bárminek a megmutatása, amitől érzed, hogy VAGY VALAKI.
Azért leszel megközelíthetetlen, mert van önérzeted. Az jelenti a biztonságot, ha tudod, hogy ki vagy. Azt csináld, amitől büszke vagy magadra.
Mivel a főféreg önbizalomhiányos, azt a személyt választja ki szivatásra, akitől nem kell tartania, és biztosan nem támad vissza.
Megoldás tehát az is, ha nem Te vagy legalul. Lehet keresni egy jó sportegyesületet és a nyáron megtanulni harcolni. Nagyon sokat segít, ha tudod, hogy képes vagy megvédeni magad és még többet segít, ha mások is tudják. Például ha egész nyáron át fekvőtámaszozol, mindig annyit, amennyit csak bírsz, akkor őszre szépen ki leszel gyúrva és már nem leszel legalul. Erősíteni akkor is érdemes, ha nincs meg az alkatod hozzá, hogy kigyúrd magad.
Minden meg kell próbálni, amitől embernek érzed magad.
Ha már rajta van valakin a lúzerbélyeg, és nincs ereje megvédeni magát, ha minden nap szivatják, akkor le kell lépni.
Mivel a gyerek ebből nem tud kiszállni, a tanárnak vagy a szülőnek kell lépnie. Sokszor a tanár a saját hierarchikus rendszerében is alul van, nagy eséllyel nem fog pofázni ő sem, mert örül, hogy van munkája, ő is azzal nyugtatja magát, hogy majd elsimulnak a dolgok, meg hát minden suliban vannak "rossz gyerekek" meg olyanok, akiket bántanak. A lényeg, hogy a szülőnek kell lépnie. Mármint lelépnie a gyerekkel. Ha Te vagy érintett, beszélj a szüleiddel. Inkább plusz fél óra utazás reggel, mint napi 24 óra szorongás. Ha abban a suliban nem lehetsz önmagad, akkor le kell lépni.
De ne elfuss, hanem tarts a céljaid felé. Legyen célod. Tudd, hogy ki vagy, mert az a biztonság. Úgy nem leszel egy ilyen játszma része.
Ne legyél a lábtörlője egy frusztrált hülyegyereknek, sem semmilyen csicskása. Nem határozhat meg Téged az osztály leghangosabb, leggátlástalanabb barma . Sőt, senki más sem. Te magad találd ki és építsd fel az életedet. Találd ki, hogy ki akarsz lenni és ragaszkodj hozzá mindenen át. Ez határozzon meg és zárj ki minden mást.
Így lesz a lúzerből sikerember.
Sok sikert hozzá!
Szépen megkomponált és felkavaró film, sőt eddig a legjobb a témában "Az osztály". (2007. észt film 14 éven felülieknek)
Beszélgetés Az osztály című filmről
