2864
Ez egy több dimenzióban (tér és idő) játszódó, néhol keserű, máskor melankolikus, sőt időnként túlzottan is romantikus, világvége hangulatú történet veszteségről, küzdelemről, szeretetről, hit és tudomány határairól. Jól eltalált, hangulatos zenével, jó színészi játékkal, de mégis, sokszor túltolt érzelmi vonulatokkal.
Tartalom:
Mindent belep a por, a termést eszi a penész. A főhős kislánya (Murph) meg van győződve, hogy az otthonukban egy szellem veri le a polcról a tárgyakat. A lány apja megrögzött materialista, csak a tudománynak hisz, így nehezen tudja elfogadni, amit lánya mond. De a lány nem adja fel, tudományosan kezdi elemezni a jeleket, és végül, egy porvihar alatt a földre kerülő különös sávok hatására az apja végre hinni kezd abban, hogy valami furcsa dolog történik. A jelekből egy földrajzi koordináta jön ki, amihez el is indul. S mit talál ott? A NASA egyetlen megmaradt titkos központját, ami annyira kicsi, hogy rögtön a tárgyalóból nyílik a rakéta összeszerelő csarnok, de ettől tekintsünk most el. Itt sok minden kiderül, például, hogy a Földnek tényleg befellegzett (környezeti katasztrófák miatt), egy nemzedéknyi idő maradt csak. Megoldásként viszont van egy félkész terv, illetve egy titokzatos átjáró a Szaturnusz mellett, ami más, lakható bolygó rendszerekhez vezet. A félkész terv egyik része, hogy megkérik a főhőst, induljon el egy csapat felfedezővel az ismeretlenbe és találja meg azt a helyet, ahova az emberiség maradékát áttelepítették. A fickó lánya nagyon kiborul, ráadásul megfejti az otthoni jeleket, amik azt üzenik az apának, hogy maradjon otthon. Persze nem törődik vele, és a világ meg a gyermekei megmentése érdekében elindul az útra. Miután átkeltek a gömb alakú átjárón a másik galaxisba, elkezdik keresni a lehetséges helyeket, ahol élni lehetne, de egyre kilátástalanabb az egész, egyre inkább látszik, hogy a Föld egyedi, megismételhetetlen, pótolhatatlan. Ráadásul a relativisztikus idő miatt évek, évtizedek telnek el, amíg az utazóknak csak órák, percek. Tudatosul bennük, hogy a szeretteik, gyermekeik éveket öregednek, A film egyik csúcs jelenete, amikor a főhős visszanézi a földön eltelt 23 év alatt összegyűlt üzeneteket, pár perc alatt látja felnőni a gyerekeit, meghalni szeretteit. A film fókusza ezután megoszlik az űrhajósok kalandjai és a földi helyzet között, ahol Murph dolgozik a félkész terv befejezésén, miközben családja betegeskedik a portól és a penésztől. A nő főnöke, az egész utazást kitervelő professzor halálos ágyán bevallja, az egész csak átverés volt. Nem is számolt azzal, hogy az űrhajósok visszatérnek, csak abban reménykedett, hogy valahol az eltávozottak új kolóniát lesznek képesek alapítani. Amikor ez mind az otthon maradott Murph, mind a távol lévő apja számára összeáll, mindketten új irányban kezdenek keresni: maga a fekete lyuk lesz a vizsgálódás tárgya, hátha ott találnak megoldást széthulló világuk megmentésére. Az űrhajósok nagy része meghall, és az apa végül a fekete lyukba irányítja magát - megmentve ezzel az utolsó túlélő űrhajósnőt. És ez az a pont, ami újra összehozza az apát a lányával: a rejtélyes szellem az apa, aki - már a fekete lyuk belsejéből - téren és időn át keresi a lehetőséget, hogy jelezzen lányának, megossza vele tapasztalatait és azt, hogy szereti. A film befejező része jeleníti meg, hogy az apa az időben széthúzódott gyerekszoba, könyvespolcának másik oldaláról kommunikálni kezd lányával, és eljuttatja neki az emberiséget megmentő adatokat. Innen jön a szép amerikai happy end: az emberiség megmenekül, az apa még találkozik 102 éves lányával, majd újabb felfedező útra indul, és elűrhajózik a naplementébe, hogy megkeresse egy idegen bolygón rekedt barátnőjét.
