917
A szépséges, királyleány értékes arany kecskenyájat legeltetett a tihanyi dombokon, de a szépséges királylány néma volt. Megszólította őt a Balaton tündére (aki esetünkben egy hosszú szakállú nem kedves lény), hogy adjon kecsketejet és cserébe elmúlik a némasága. A lány ráállt a dologra és visszakapta a hangját, ami csengőbb volt az ezüstnél. Ám a királylány gőgös volt és hiú, ezért a hangját nem használta jó dolgokra, csak magának énekelt és nem Isten dicsőségére. Ráadásul sorra jártak hozzá a kérők, de ő semmibe vette őket és a Balaton tündérkirályának fia még bele is halt a szerelmi fájdalmába. Éktelen haragjában a tündér átkot kért a bérctől a leányra. A bérc három napos tüzet bocsátott ki magából, amitől a szép arany kecskenyáj bemenekült a tóba, és az elnyelte a kecskéket. A körmeiket a mai napig dobálják ki a hullámok. A lány pedig bűbáj foglya lett: fogva tartja őt az egyik tihanyi föld-üreg. Szólni csak egyféleképpen tud, megismétli, amit valaki a szemközti dombról mond. Ez a Tihanyi-visszhang.
A kecskekörmök valójában a pleisztocén korban lévő magas balatoni vízálláskor mosódtak ki a földből, és több tízmillió éves kagylók vázai. Tihanyban van a a legtöbb, de lehet találni másutt is, pl. Fonyódnál.
