159
- a tankönyv alapján -
A szegény cigány, Burláj, éhezve járta a falvakat, míg egyszer egy búslakodó juhásszal találkozott. A juhász elpanaszolta, hogy nem tudja megőrizni a bárányait, mert valaki lopkodja őket. Burláj vállalta, hogy megőrzi egy szép kövér bárányért a nyájat, szerződést is kötöttek. Éjjel egy hatalmas sárkányállat jött a bárányért, de Burláj nem ijedt meg tőle, mert még sosem látott ilyen állatot. Nagy szőrgubában (=nagy szőrrel borított ujjatlan kabátban) közeledett a sárkány felé és kiabált rá. A sárkány úgy megijedt tőle, hogy Burláj vitéznek szólította és könyörögni kezdett az életéért. Azon nyomban szerződést írtak róla, hogy többé nem megy a sárkány a környékre bárányt lopni és ezután csak fakérget eszik. A juhász meg is adta Burláj vitéznek a kövér bárányt, Burláj pedig csináltatott egy táblát a kerítésre, hogy "az ő neve Burláj vitéz és országos ereje van, mert hetet ütött egy csapásra". Hamarosan maga a király hívatta a magához, hogy az erdejében tanyázó két emberevő óriást elintézze. Burláj vállalta a feladatot. Megkérte a királyt, hogy tétessen egy sült ökröt, meg egy hordó bort a tisztásra, ezeket az óriások befalták és elterültek. Burláj pedig kővel kezdte dobálni őket egy fa tetejéről. Amikor az egyiket eltalálta, akkor az a másik óriásra gyanakodott, így aztán hamar egymásnak estek, még tölgyfával is ütötték egymást, míg végül agyonütötték egymást. Burláj ment is a palotába jelenteni, hogy megölte az óriásokat. A király ezután még visszaküldte Burláj vitézt egy egyszarvú vadbika legyőzésére is. Ehhez Burláj csak drótot kért. A drótból hurkokat készített és magára vonta a bika figyelmét. Amikor a bika elindult felé, Burláj felszaladt egy fa tetejére. A bika elakadt a hurokban de közben nekirontott a fának, és a szarva a fatörzsbe szorult. Ekkor Burláj lemászott és a késével leszúrta a vadbikát. Burláj a szolgálataiért annyi bagót (= pénzt) kért, hogy egész életére elég legyen neki és a feleségének is kért még egy birkát és egy üveg pálinkát.
