362
Hogyan kínozza meg a gyerekét a különböző típusú nárcisztikus?
A nárcisztikusok egy része nem fogad el maga fölött semmilyen hatalmat. Ők anarchisták vagy liberálisok.
A másik véglet az, aki egyetlen hatalmat fogad el maga fölött, az Istent, ők vallásosak, legtöbbször keresztény eszmék szerinti életet mutatnak.
Mivel a nárcisztikus szülő a saját rosszul működő testrészének tekinti a gyerekét, mindent megtesz azért, hogy ezt az önálló akarattal és személyiséggel rendelkező lényt bármilyen erőszakos módszerrel a helyes működésre bírja. Tehát könnyen irányíthatóvá tegye. Ehhez meg kell semmisítenie a gyerek saját akaratát.
Vallásos nárcisztikus
Kemény törvényeket tol a gyerek nyakára: Azért kell önmaga ellen megtenni valamit a gyereknek, mert "így van megírva", ezt várja el az Isten. Nem azért, mert így logikus vagy mert így kívánja a tiszta lelkiismeret és az együttérzés, hanem azért kell megtenni, mert így van megírva a Bibliában. A vallási alapot könnyen át lehet tolni a gyerekre. Nem én (a szülő) kérem ezeket a dolgokat, hanem az Isten: azért ülj rendesen, azért legyél ötös tanuló és azért élj az én politikai állásfoglalásom szerint, mert különben megbüntet az Isten. Az ilyen vallási-nárcisztikus által irányított családban nagy támogatást kap az összes istenkép vagy apakép: a tanár, a pap, az orvos. Az orvosnak, papnak, jogásznak mindig igaza van, azoknak meg kell felelni, meg kell hajolni.
Annak engedelmeskedhet a gyerek, akinek a nárcisztikus is engedelmeskedik. Ezen kívül csak annak, aki a nárcisztikus szülő bábja.... a gyerek többi kapcsolatát a nárcisztikus szülő eltiporja, ellehetetleníti.
A vallásos-nárcisztikus gyerekéből azért lesz akarat nélküli ember, mert eleve nem a valósághoz kell igazodnia a gyereknek, hanem fiktív pl. keresztény törvényekhez. Olyan törvényeknek kell megfelelnie, amit hiába teljesít, nem kap érte semmit. Ő tehát rossz vagy bűnös, ha például az ösztönei vagy a szíve szerint cselekszik. Jó azonban nem tud lenni, csak kijavíthatja a "hibás, rossz, bűnös" önmagát.
Lassan elveszti az akaratát és a cselekvőképességét.... és rendszerint 5-6 éves kora körül lecseréli a saját "bűnös" és bukott személyiségét egy nárcisztikus felettes énre. A vallásos-nárcisztikus szülő sokszor örökíti tovább a nárcizmusát, hiszen érzelmileg sérült, nem képes feltétel nélküli szeretetre. A gyerekében sokszor a saját elnyomott kis gyenge gyermeki énjét látja, akit meg kell semmisíteni, le kell cserélni az érzéketlen pajzsra, a felnőtt felettes énre. Egy nárcisztikus szülő mellett valójában nem lehet gyereknek lenni, csak kicsi felnőttnek vagy szolgának.
Az akarat maradékait a nárcisztikus szülő egészen kamaszkorig is irthatja.
Időnként azt mondja a gyereknek, hogy "Különleges vagy", "kiválasztott vagy", "nagy dolgokra hivatott"...Ezzel eléri, hogy a gyerek beleengedje magát ebbe a nyugalmas érzésbe, hogy végre helyükre kerültek a dolgok, mert a szülő éppen nem bírálja, hanem elismeri őt, a maga módján elfogadást fejez ki... (ami a szeretet legalacsonyabb formája(.
Ebben a helyzetben azután a szülő előszedi valami szánalmas cikiséggel a gyereket: "nem vitted ki a szemetet?", "nem vitted le a kutyát? nem tetted a tejet a hűtőbe... még ezt se tudtad megcsinálni?
A gyerek ettől összezavarodik: az előbb még különleges volt és nagy jövő előtt állt, most meg egy senkiházi idióta, aki még a tejet se tudta visszatenni a hűtőbe. A nárcisztikus szülő éppen erre a pillanatra készült. A gyerek zavartan áll, azt sem tudja, hogy csodagyerek-e vagy idióta, és mit akarhat egyáltalán... és akkor a szülő máris behelyettesítheti a gyerek akaratát, bemondja az elvárásait, amit a zavartságtól elgyengült gyerek hiba nélkül teljesít.
Liberális-nárcisztikus
A liberális nárcisztikus fölött nem áll semmilyen hatalom, fölötte nem áll Isten se, tehát senkinek sem kell megfelelnie. Megkritizál minden hatalmat. Leszólja az aktuális politikai hatalmat meg a főnökét és bemegy a suliba üvöltözni a tanárral. Kevesebb kárt csinál a gyereknek, mint egy vallásos nárcisztikus szülő... Nem szolgának használja a gyereket, hanem inkább kirakatnak, a gyerektől várja azt az elismertség-megszerzést, amire ő nem volt képes.
Az ilyen szülő legtöbbször a saját meg nem valósult karrierjét erőlteti a gyerekre. Ez sokszor olyan szerep, ami színpadra való: legyél híresség, színész, táncos, modell, stb.
Így kerül a trampli kislány a balett iskolába.
"Bármi lehetsz" = nincs identitásod, nincs személyiséged = nem vagy senki
A nárcisztikus szülő már régen elzárta magától az érzéseit, nincs képessége a világ megtapasztalására. A gyerekét sem érzékeli. A "Bármi lehetsz" kijelentés igazából azt jelenti, hogy "nem látlak téged", nem várhatod tőlem, hogy elmondjam, hogy mire vagy alkalmas. A nárcisztikus szülő azt "tudja", hogy hogyan kell elérni a sztárságot teljesítmény nélkül. A gyereket a csillogás felé tereli, ahol figyelmet kaphat ő is a gyereken keresztül.
Nem igyekszik letörni a gyerek akaratát, de a gyerek mégis elveszett lesz. Nem figyelhet a saját lényére, ösztöneire, képességeire... nem lehet saját identitása, ahogyan a nárcisztikus szülőnek sem lehetett. A gyerek szerepe az, hogy kirakat legyen. A "Bármi lehetsz" valójában csak addig igaz, amíg a gyerek terelhető egy csillogó szakma felé, ami a nárcisztikus szülőnek is elismerést biztosít. A szülő tehát nem a gyerek képességeinek megfelelő szakmában fogja megerősíteni a gyereket, hanem olyasmiben, amiről ő maga álmodozott gyerekként.
És a trampli kislányból nem lesz balettáncos. Pofára fog esni, mert olyasmiről álmodozik, ami nem megvalósítható. Ha erős tud maradni, akkor kamaszként fellázad, de titkon tudja, hogy elvesztegette a gyerekkorát a szülő kedvéért. Ha gyenge, akkor marad a pszichológus vagy a drogok, ahonnan nagyon nehéz felállni, de nem lehetetlen.
tökéletes szülő:
- Legyél valaki. Figyelj magadra és válassz szakmát a képességed szerint. Én szülőként elmondom, hogy mit tudok azokról a hivatásokról, amikben gondolkodsz, azután dönts szabadon és én abban foglak támogatni, amit választottál, mert az tesz téged boldoggá, teljessé.
vallásos nárcisztikus szülő:
- Mivel én vagyok az abszolút legfelsőbb fok, akarj olyan lenni mint én. De soha nem érheted ell azt a szintet, ahol én vagyok és semmiben sem lehetsz jobb nálam. Azzal szerzel nekem örömöt, ha látom, hogy kegyetlenül szenvedsz azért, hogy olyan fantasztikus legyél, mint én.
liberális nárcisztikus szülő:
- Bármi lehetsz. De olyat válassz, ami lenni akartam. Valósítsd meg azt a csillogó népszerűséget, amit én nem tudtam elérni. Azért figyeljenek rám az emberek, mert én vagyok a hírességnek a szülője. Legyél híres, hogy süssön rám a fény.
És most Hozzád szólok, Hozzád, akivel végtelenül együttérzek a szülője miatt.
A szülőre is igaz az, mint minden tanítóra: Nézd meg, hogy mit ért el az életben, mennyire boldog, mennyire becsülik meg az emberek, mit ad hozzá a közösséghez, aminek a tagja?
Akarsz olyan lenni? Akkor járd az ő útját. Ha nem boldog, nincs a helyén, csak egy frusztrált ember, akkor helyette olyan embert kövess, aki elérte azt, amit Te szeretnél elérni.
Persze a kontrollmániás nárcisztikus szülőd nem tudhat róla, hogy nem ő a példaképed. Neki továbbra is meg kell kapnia az elismerést és tapsot tőled, hogy jó szülő és rendkívüli ember.
A nárcisztikusnak nincsen identitása. Mindig kell neki egy partner, egy olyan tükör, amiben csodálatosnak és nagyszerűnek láthatja magát. Akkor okozza a legkevesebb szenvedést Neked, ha megadod neki a napi megtapsolást.
Sok erőt, bölcsességet és nagy győzelmet kívánok Neked az Életed harcaihoz.
