702
Amikor a jövőnkről, jövőbeli önmagunkról, párkapcsolatunkról vagy a házunkról, a kocsinkról gondolkodunk, akkor képekben gondolkodunk. Ha van kép a fejedben a jövődről, akkor képes vagy (rá), ha nincs benned belső kép, akkor képtelen (leszel rá).
Gyerekként megtanulunk belső képet alkotni. Képesek leszünk a szavakból képet alkotni. Mindenkihez az a kép áll legközelebb, amit ő önmagában alkot. Az olvasás egy folyamatos képalkotás. Ott a filmet mi magunk készítjük.
A nagy mesélők szuggesztíven át tudnak adni egy történetet, amit mi képekben látunk magunkban. Képeket a tájról, a hősökről, a vívásról, a kalandról, amit a történet elmond.
Egy mások által készített film nem a mi képeinket mutatja, ezért könnyebben elfelejtjük. Egy filmélmény érzéseket jelent, de a filmek képeit nehéz felidézni.
Ha a gyerekek filmeken, mozgóképeken nőnek fel, akkor nem tanulnak meg belső képet alkotni, mert a képet készen kapják.
Közben a gyerekek egyfolytában utasításokat teljesítenek, az óvodában, iskolában... sokszor otthon is. A legtöbb most felnövő gyerek, ha nem kap éppen utasítást, akkor nem tudja, hogy mit tegyen. Aki nem tanul meg belső képet alkotni, elveszti a kreativitását. Aki elveszti a kreativitását, csak utasításokat tud végrehajtani és nem tud kiteljesedni, nem tudja önmagát megvalósítani, még érzékelni is nehezen. Aki állandóan azt várja, hogy valaki megmondja neki, hogy most mit kellene csinálni, az a társadalomban rabszolga lesz.
Érdemes önmagunkat fejlesztenünk olvasással és fenntartanunk, megerősítenünk a belső képalkotásunk készségét.
Meséljünk a gyerekeknek, a tesónknak, a barátainknak. Játsszunk olyan játékokat, ahol a képzelet szárnyalhat.
- a cikket Bedő Imre ihlette -
