köszönjük hozzászólásodat. Felhívjuk figyelmedet, hogy írásod szerkesztőink hagyhatják jóvá, így nem jelenik meg azonnal. A szerkesztők fenntartják a jogot, hogy az oldal értékrendjéhez nem illeszkedő (nem informatív, más hozzászólókat becsmérlő) tartalmakat nem hagynak jóvá, valamint nyelvtani és stilisztikai hibákat javítsanak.
Hozzászólással kapcsolatos információk
Kedves Olvasónk,
Szeretnénk tájékoztatni, hogy hozzászólásaidat szerkesztőink hagyhatják jóvá, így nem jelenik meg azonnal. A szerkesztők fenntartják a jogot, hogy az oldal értékrendjéhez nem illeszkedő (nem informatív, más hozzászólókat becsmérlő) tartalmakat nem hagynak jóvá, valamint nyelvtani és stilisztikai hibákat javítsanak.
Ez egy utópia.
És nem az utópiák legjobbika.
Mert egy olyan mesterséges társadalmat ábrázol, ami önmagában nem fenntartható, nem működőképes. Kivették ugyanis az emberi lényből az érzelmeket, mindenki fatuskó módjára csak valamiféle meg nem indokolt indíttatásból létezik, és csinálja a dolgát ebben az embertelen emberi közösségben.
Itt lesz kéretlen messiás a főszereplő Jonas, aki az öreg Emlékek Őrének utódja lesz a filmben.
De az is milyen ember már (az Emlékek Őre), látja, tudja mi folyik, a megoldást is tudja, de a kisujját sem mozdítja, csak siránkozik, hogy egy korábbi tanítványa - aki amúgy a lánya - nem bírta cérnával a kiképzést, és kiszállt. Mármint megölette magát.
Jonas tehát tanulni kezd. Az emberek nem tudnak semmit a múltjukról, ő viszont megtud mindent. A többiek nem látnak színeket - ő látni kezd. Mások nem éreznek érzelmeket - ő érezni kezdi a szeretetet, a szerelmet, a kínt.
Ezek után természetesen nem fér a bőrébe, elindít egy lavinát, aminek a következménye persze az lesz, hogy előbb menekülnie kell, majd megmentenie a világot (ahogyan ez szokás minden amerikai film végén).
Többen is segítenek neki ebben. Itt felmerülhet benned a kérdés, hogy hát az meg hogy lehet? Amikor a kiválasztotton kívül mindenki süket és vak, miért segítenének? Nagy talány. Talán azért, mert a néző már nagyon izgul, hogy az ő érző élete legyen igazolva. Ezért ült be a filmre a moziba.
A kérdés, hogy miért nem ébrednek rá az emberek, hogy meg vannak nyomorítva ebben a társadalomban.
De ez egy kívülálló kérdése.
Akik benne élnek, nem rendelkeznek a felülről rálátás képességével, így nem is mondhatják, hogy elég ebből! Ha nem nézed kívülről, nem látod, hogy megnyomorítanak bizonyos társadalmi és politikai irányok, izmusok, vallások és persze a TV.
Csak ha van szerencséd kívülről látni!
Érzések nélkül nincs élet. Nem csak emberi, hanem állati és növényi sem. Ezek a sci-fik (beleértve a Mátrixot is), amikben az emberek nem élőlényekként, hanem robotokként élnek, értelmetlenek. Minél közelebb áll az ember a természethez, annál szaporodóképesebb és boldogabb. Minél távolabb van tőle, annál reménytelenebb. Ez a bemutatott vegetálás nem élet!
A természetnek, a természetünknek nem hazudhatunk.
Már gépek csinálnak helyettünk mindent és alig eszünk valami nem szintetikusat. Már most is lemondtunk az életről azért, hogy gépeket állítsunk elő, amik helyettünk élnek. Innen már csak egy lépés, hogy az embermaradék gépként éljen. Pár év...
Elképesztő, mennyi civilizáció eltűnt már. Baró, hogy már olyan technikánk van, amivel tanulmányozhatjuk, hogy milyen faszán kihaltak előttünk milliók, mert ők már nagyon civilizáltak voltak. Ugyanazt gondolták magukról, mint most az európai ember.
Ezek nem emberek. Nincs múltjuk. Nincs kontinuumuk (= folytonosság, amiben a generációk megöröklik az előzők tapasztalatait és aszerint fejlődnek). Nincsenek őseik, nincs hazájuk, nem tartoznak sehová... Ez nem egy embercsoport, nem egy közösség, nincsenek is kapcsolatban. Hogyha éreznének, azonnal kérnék az öngyilkos szurit.
Nagyon nem értek egyet a befejezéssel. Minek élné túl bárki ezt?
Mi értelme? Mi a célja?
Azt kellene érezni a nézőnek, hogy hú de rossz ezeknek ott a vásznon, mert nem éreznek és minden sivár. De szerencsére ez velünk ez nem történhet meg, hiszen mi is kapszulás kaját eszünk és egy kis lapos doboz irányítja az életünket... Ez szerencsére nem ugyanaz.
Aki örömmel és magabiztosan áll az Élet feladatai és kihívásai elé, de képes lazulni is, Ő az Élet minden pillanatában pont a legjobbkor van a legjobb helyen.