109
Ha nincs okod rá, ne gondolkodj pozitívan.
A pozitív gondolkodás nem alkalmas arra, hogy feloldja a szenvedést.
Ha szégyent, szomorúságot, dühöt vagy szorongást érzel, nem hazudhatod Magadnak, hogy minden rendben, mert csak további feszültséget teremt. Ha próbálsz ellenállni az érzésnek, az is növeli a szenvedést... engedd meg az érzést.
Nincsenek hibás érzések.
Engedd meg a fájdalmat, mert akkor el tudod fogadni. És hamarosan el tudod engedni.
Az ember nagy szenvedéseket képes elviselni, amíg azt gondolja, hogy értelme van.
Ha viszont kiderül, hogy a szenvedés értelmetlen, összeomlik.
A lágerekben azok haltak meg, akik azt mondogatták maguknak, hogy "karácsonyra otthon leszünk", "húsvétra otthon leszünk". Amikor elérkezett az időpont és nem változott semmi, összeomlottak és rövid idő múlva meghaltak.
Azok maradtak életben, akik azt mondták, hogy:
"Életben kell maradnom, mert látnom kell a családomat."
"Életben kell maradnom, mert be kell fejeznem a találmányomat"...
Nem a fájdalom volt megsemmisítő, hanem az amikor a szenvedés elviselése értelmetlenné vált.
Az ember szabad abban, hogy megválassza a hozzáállását a szenvedéshez.
Amíg gondolkodsz, addig alakítani tudod a sorsodat.
Ne azt kérdezd Magadtól, hogy hogyan tudom elviselni ezt a pillanatot? ----Ez egy kényelemkereső kérdés.
Azt kérdezd: Milyen embert követel az adott pillanat?----- Ez a kérdés megengedi a szenvedést és kizárja a kétségbeesést... Ezután az ember nem omlik össze, ha a valóság nem az elképzelése szerint alakul.
Ezzel a kérdéssel az ember kitart, mert a szenvedés végéig, a feladat megoldásáig kitart.
A legtöbb rossz érzés rövidesen megszűnik ha nem küzdünk ellene egyfolytában... pl szorongás, szégyen.
A szenvedés ereje növekszik, ha a szenvedést ellenségnek tekintjük. (pl le akarjuk cserélni pozitívra vagy el akarjuk hesegetni.
A jó kérdések:
Mit követel tőlem ez a pillanat?
Mit mond ez az érzés, mivel kell szembenéznem?
Mit kér tőlem az Élet ebben a pillanatban?
---- Ezek a kérdések megengedik a nehéz érzést, sőt válaszolni akarnak rá.
A legfontosabb pedig az, hogy a szenvedésben megtalálják az értelmet. Tehát a megfoghatatlan érzelmi területről az értelmi területre irányítják, ahol képesek vagyunk elfogadni és megérteni.
