
A phrügiaiaknak (kb. 2500 évvel ezelőtt) nem volt királyuk, ezért a legfőbb jósukhoz fordultak tanácsért. Ő hosszas gondolkodás után azt mondta, hogy a következő parasztember, akinek az ökrösszekere begördül a fővárosba, ideális király lesz. Ez a szerencsés fickó egy Gordiasz nevű parasztember volt (akinek korábban Zeusz is küldött egy isteni jelet, egy sast, aki a szekerére szállt). A papok rögtön meg is választották királynak. Később Gordiász fia, hálája jeléül, felajánlotta a szekeret Zeusznak és a többi istennek; a szekérrudat és a jármot egy háncskötéllel kötötte össze, egy hatalmas csomóval úgy, hogy a kötél mindkét végét a csomóban rejtette el. Ez lett a legendás csomó, amelyen sokat gondolkodtak, hogy hogyan lehetne kibontani.
A legenda végül úgy kerekedett, hogy aki ki tudja bontani a csomót, az lesz Ázsia ura. Nagy Sándor i. e. 333-ban hódító hadjáratában megérkezett Gordionba, ami ekkor a perzsa birodalom része volt, és hosszas gondolkodás után egy kardvágással – mint minden mást is – a csomót "megoldotta".
A következő éjjel mennydörgés és villámlás jelezte Zeusz elégedettségét, és Nagy Sándor a következő években meghódította Ázsiát a nagy folyókig, ezzel beteljesítve a jóslatot.