375
jelentése:
- csak a lusta és kapzsi emberek áhítoznak az örökségre, mert aki szorgalmas és életrevaló, az maga is megkeresi a kenyerét
Ma már nehéz belehelyezkedni abba a szemléletbe, ami régen teljesen természetes volt a vidéki embernek. Az emberek nem vágyakoztak az örökség után vagy arra, hogy valamilyen módon nyerjenek. Egyszerűen azért nem, mert az embernek éppen az adta az önbecsülést és a mások általi megbecsülést, amiért megdolgozott, amit felépített és létrehozott, amit maga teremtett meg. A férfinak az volt a dolga, hogy előállítsa az alapanyagokat, a nő pedig befőzte, megfőzte, megsütötte.... és nagyon sok házi munkát közösen végeztek. Együtt építették a házat, a kemencét, együtt arattak, együtt látták el a jószágokat. A férfi a nehezebb fizikai munkát és azt vállalta, ami veszélyes volt, a nők pedig a finomabb , lélekigényesebb feladatokat, főzést, varrást, díszítést és persze a kisgyerekek nevelését végezte. Az ember azért dolgozott, hogy embernek érezze magát. Nem egy nagyvállalat szívta a vérét. hanem a családjáért tette meg minden nap, amit tud. Nem vágyott arra, hogy az ölébe hulljon egy vagyon, mert fontosabb értékekben hitt, mint a pénz.
Igyekezett tehát a gyerekeit is ilyen értékek szerint nevelni, hogy ne legyen a pénznek kiszolgáltatva. Ezért aztán az életrevaló gyereknek nem hiányzott az örökség, a kapzsi rokonságra meg nem szívesen hagyták.
Mondták úgy is:
"Jónak ne keress, rossznak ne hagyj "= a derék gyermek a maga erejéből is boldogul, a rossz
pedig úgyis elfecsérelné, ami rá marad
