La Fontaine: A holló és a róka
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára,
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.
Magas a fa, magasan ül a holló rajta?
Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!
"Holló asszony − szól neki − , örülök, hogy látom:
nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"
Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.
Rá a róka: "Tollánál, termeténél nincs szebb!"
Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.
Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"
"Rút a hangom? − A hollót elfutja a méreg,
s károgni kezd: − Ez neked nem elég szép ének?"
"De még milyen!"− nevet a róka, és a sajttal,
mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.
a vers itt van:
La Fontaine fabulája (állatmeséje) arról szól, hogy a róka ravasz hízelkedéssel kicsalja a holló csőréből a sajtot.
A történet úgy szól, hogy a holló ül a csőrében egy nagy darab sajttal egy fa tetején. Arra jár a róka, aki szeretné a holló sajtját, ezért elkezd hízelegni neki, hogy "milyen szép madár vagy te!", stb... "ha a hangod is olyan szép, mint a tollad", akkor te vagy a legjobb madár. Erre a holló csőrét tátva megköszörüli a torkát vagy énekelni kezd (ez fordításonként más) de a sajtja kihull a földre és a róka elszelel vele.
La Fontaine tanulsága az, hogy a róka azokból él, akiknek hízeleg, a holló pedig megfogadja, hogy ezután kellően bizalmatlan lesz.
--------------------
Az állatmese szereplői igazából állatruhába bújt emberek, így a róka a sunyi, önző szándékkal behízelgő ember jelképe, a holló pedig a naív, könnyen rászedhető emberé.
A szerzővel ellentétben én olvasóként azt a tanulságot hallom ki a műből, hogy legyél alattomos és ravasz és akkor jól jársz, hiszen a róka megkapta a holló sajtját... meg azt hallom ki, hogy ha nem vagy elég alattomos, akkor jobb ha örökké gyanakvásban éled az életed és nem barátkozol senkivel.
Fura darab.