jelentése:
- mindent lehet , felszabadultunk a tilalmak alól
Volt idő, amikor mindenki szabadon adhatta-vehette, amit készített, ennek megfelelően egyre silányabb termékek készültek, egyre ócskább anyagokból (épp úgy mint most), és egyre kevesebb hozzáértéssel. Erre a középkorban az iparosok céheket alapítottak és csak a hozzáértőket, a mestereket vették be maguk közé. Persze pillanatok alatt rátette a kezét a felügyelet erre az önállóságra és inkább jópénzért eldöntötte, hogy valaki érdemes céhmester-e vagy nem. A hozzáértésről olyan ember döntött, aki nem értett hozzá, például egy egyházi személy, földes úr, király, városi tanács, stb... így lassan a hozzáértés helyett sokszor inkább az döntött, hogy ki dugdosott több pénzt az elbíráló zsebébe (mint most). Aki céhtag volt vagy engedélye volt, árulhatott a vásárban, a többieknek pedig tilos volt az árusítás. Úgyhogy amikor nagy ritkán valami különös okból nem kötötték engedélyhez az árusítást, azt mondták: "Szabad a vásár!"








