2735
Ady Endre:
Nekünk Mohács kell
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
Típusa magyarság-vers,
témája a magyarság ostorozása amiatt, hogy Ady szerint a magyarság képtelen levonni a történelmi tanulságokat.
Ez a mű Ady legkönyörtelenebb nemzetostorozó verse, melyben azt állítja, hogy a Mohácsi vészhez hasonló sorscsapások kellenek a magyaroknak, mert ezek nélkül elpusztulna a nemzet.
A költő Isten közbenjárását a nemzet megbüntetéséért kéri.
Kölcsey Himnuszával szokás szembeállítani, mert Kölcsey a magyarokat segítő áldásért fohászkodik Istenhez, míg Ady azért könyörög, hogy Isten alázza, verje, ostorozza a magyarságot.
Valójában nincs akkora különbség a két mű között, hiszen mindkettő ledegradálja a magyar népet ahelyett, hogy hittel és reménnyel ragyogna Rá.
A Himnuszban a nemzetnek az ad identitást, hogy elnyomott és vesztes, Ady versében a nemzet már egy ostorozott jószág.
Szerintem ilyen verset írni bűn, de a tanárod könnyen "gondolhatja" azt, amit tanítottak neki, hogy Ady fel akarja ébreszteni az embereket.
Felébreszteni azonban nem csak egy csontig hatoló rúgással lehet.
Hanem lehet harsonával, mint Petőfi,
példamutatással, mint Arany,
és gondolkodtatással, mint a Mirőlszól.com írói.
Az emberek ebben a félfeudális berendezkedésben a 20. század elején nagyon is ébren voltak, de a teljes elnyomás alatt nem tehettek semmit. A maga korában Kölcsey is és Ady is csak tovább növelte bennük a tehetetlenség érzését, miközben a nagy hatalmú politikusok épp a haza elárulásán fáradoztak.
Nekünk Mohács kell
Már a cím is kijelenti, hogy nemzetünket csak a történelmi katasztrófa ébresztheti rá a történelemben elkövetett hibáira.
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Mindhárom versszak sorkezdő refrénnel indít: "ha van Isten,..."
Ady azt állítja, hogy a magyar akaratgyenge, széthulló nép, amit csak a nemzeti katasztrófák ráznak fel. Anélkül tétlenségbe, közönybe süpped. Így látja Ady.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
"Üssön csak, ostorozzon." - fokozás
Megjelenik az önbírálat, magyarként a költő sem érdemel könyörületet.
Biblikus motívum a zöld ágat hozó galamb, amely Mózes könyvében van. Az özönvízzel Isten elpusztította az életet, amit teremtett és csak néhány kiválasztottat hagyott életben. A galamb az özönvíz után egy olajággal jelezte, hogy szárazföldet talált, van remény az életre, az újrakezdésre. Ady reménytelenséget kér. Esetleg a lírai én elutasítja az a békességet és a nyugalmat.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
A zárlatban felmerül a nemzethalál lehetősége.
Kifejezőeszközei: ismétlés ("verje csak, verje, verje" "mert akkor végünk, végünk", fokozás, anafora, halmozás, gemináció, metonímia, metafora.
A Himnusz, a Szózat vagy A magyarokhoz történelemszemlélete a magyarsággal a tragédiájában együttérző. Míg Ady azt mondja: a magyar "veréshez szokott fajta", szolga, akit meg kell alázni, hogy megtudja, hol a helye.
(A nemzet lényegében Szent István óta idegen vallás alatt gyengült, ettől kezdve romlott meg a sorsa, mert önmaga erejét már nem tartotta kézben.)
Ebben a versében Ady önmaga szinonimájaként az egész magyar nemzetet ragadja meg.
Művében ennél fogva nemzetünk nem más mint egy nagy hangú hencegő, de cselekvésképtelen, tehetetlen, tunya és nemtörődöm sokaság. Alighanem a tükör előtt írta a költeményt, onnan ihletődött. És amit látott, kivetítette a nemzetre.
Ady sohasem vágyott sem a munkára, sem nyugalomra, kizárólag hírnévre vágyott bármi áron. Zajra vágyott, ami elnyomja a fejében üvöltő üres csöndet.
A szokott módon felszínes vers összes mondanivalója az, hogy "szar vagy"... nem is értem a bírálókat.
Ady hivalkodik és ordít, de nem mond semmit. Látszat-bírál, rombol és mérgez.
Valójában nincs észérvekkel alátámasztva a mondanivalója, mert nincs is mondanivalója.
Ha nem magyarmocskoló verset ír, ugyan ki beszélt volna róla?
