7164
Egy fiú kikérte apjától az örökség rá eső részét és elment egy távoli országba, ahol eltékozolta a vagyont. Kénytelen volt munkát vállalni, sertéseket őrzött egy gazdánál. Rossz sora volt, még a sertések eledelét is irigyen nézte és vágyakozva gondolt arra, hogy még apja szolgái is jobbat esznek, mint ő, szeretett volna inkább közéjük tartozni. Hazatért és az apja elébe ment, hogy csókkal üdvözölje fiát. (csók = megbocsátás jele). A fiú bűnbánóan így szólt apjához: "Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, arra, hogy fiadnak nevezz már nem vagyok méltó." Az apa azonban rögtön hozatott a szolgákkal nemes ruhát, gyűrűt (= a szolgák feletti hatalom jelképe) és sarut ( =a szabadság jelképe) ajándékul a hazatért fiának és nagy örömében még lakomát is rendezett neki, ahol a hizlalt borjút vágatta le. Ekkor megérkezett kimerülten az idősebbik testvér és látta a nagy felhajtást a léha testvére miatt. Haragot érzett és amikor apja kérdőre vonta, elmondta neki, hogy: "sok éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg a parancsodat és még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulassak a barátaimmal". Erre az apa: "Fiam, te mindig itt vagy velem... de illett vigadnunk, mert az öcséd halott volt és megkerült." (Egyes fordításokban "Neked is vigadnod kellene, hogy megkerült.")
---------
A tanárnak, főleg a hittanárnak könnyes birka szemekkel kell mondani, hogy a történt a megbocsájtásról szól.
----------
Mint minden példázat a Bibliában, ez is magyarázat nélküli, tehát az olvasóra van bízva az értelmezése.
Természetesen az apa ilyen hozzáállása igazságtalan. Újra együtt van a Család, ezért van ok az ünneplésre, de az apának feltétlenül ki kellene fejeznie a hűséges fia iránti tiszteletét. Az idősebbik fiú mellette maradt, vitte a gazdaságot, a Család ereje volt, míg a másik elherdálta a pénzt. Esetleg most a másik fiú kérhetné ki az örökségét és értelmesen befektetve bizonyíthatná a apjának, hogy többre képes, mint a testvére. Ráférne, hogy végre a maga ura legyen, főleg azok után, hogy az apja nem becsülte meg.
