1822
Jákobnak a sok fia közül József volt a kedvence, ezért egyéb kivételezések mellett még egy szép köntöst is csináltatott neki. Erre természetesen a testvérek megutálták. De ez még nem volt elég, az önteltnek nevelt kis kedvenc még az álmait is elmesélte testvéreinek, miszerint az ő kévéje felegyenesedett a mezőn, a testvérei kévéi pedig meghajoltak a kévéjének. Későbbi álmában Józsefnek már a Nap, a Hold és a csillagok hajbókoltak, és ő ettől se lett népszerűbb a testvéreinél. Egyszer, mikor József testvérei juhokat őriztek a mezőn, József pedig otthon tétlenkedett, apja a testvéreihez küldte, hogy nézzen rájuk. Mire kiért József a mezőre, a testvére elhatározták, hogy megszabadulnak tőle. Előbb a kútba (ciszternába) dobták, de végül inkább lehúzták a köntösét és eladták rabszolgánk az arra járó karavánnak. A köntöst bekenték egy levágott kecske vérével és apjuknak azt mondták, hogy vadállat tépte szét a kedvenc fiát. Apjuk persze nagyon nekibúsult.
József közben Egyiptomba került, ahol Potifár, a fáraó kincstárparancsnoka vásárolta meg és a házába vitte intézőnek. Mivel Isten kegyeltje volt József, ezért Potifár házára is áldás szállt. Jólét, meg minden, csak a felesége akarta megcsalni Józseffel. Józsefnek azonban nem kellett a nő. Az asszony vádaskodása Józsefet börtönbe juttatta, de ott is jó dolga volt, mert hamar rábízták a foglyok őrzését. Pont mint az életben.
József története ezzel folytatódik:
