247
A CINEGE BESZÉDE
Mikor a tél a kis barátcinegét az erdőből a gyümölcsösbe szorítja, a kis madár ernyedetlen szorgalommal keresgéli eledelét ott, az ágak hónaljában, a kéreg repedéseiben: csupa alvó bogárság az, amely fának, virágnak, gyümölcsnek kártékony ellensége. Ekkor a kis cinege keresgélés közben így szól:
- Nincs, nincs, itt sincs!
Mikor pedig mégiscsak talál valami icipici alvó hernyócskát, petét vagy mást, akkor ezt mondja:
- Kicsit ér, kicsit ér!
De azért csupa szorgalom.
A mese szövege, ha kell:
A kis barátcinege a téli hidegben az erdőben és a gyümölcsösben keres magának élelmet. A fák kérgének repedéseiben alvó rovarokat és petéket keres, hogy megegye őket. A fák örülnek, hogy megeszi a petéket és a lárvákat (a lárvák a petéből kikelt kis kukacok), mert így nem rágják meg a leveleket és a fa egészségesen élhet.
Aki a mesét kitalálta, úgy hallotta, mintha a cinege azt énekelné: "nincs, nincs, itt sincs!" =nincs bogár
és, hogy "kicsit ér, kicsit ér", ha talált valamit
