jelentése:
- érdemtelenül szerencsés
- ritka nagy szerencséje van
Mondják még úgy is: "Disznaja van", "malaca van"
Szabolcsban mondják azt is: "disznóban van"
Főként német területen, de másutt is élt a szokás a középkorban, hogy a lövészünnepélyeken, vadászversenyeken az utolsó díj vagy más néven vigaszdíj egy malac vagy kisebb disznó volt. Ezt az emberek rendszerint a ruha bő ujjába rejtve vitték haza, mert szégyenkeztek miatta. Akkoriban a "malaca van" szólás is gúnyosan arra utalt, hogy valaki csak az utolsó lett.
A szólás az idők során elvesztette gúnyos értelmét és egyre inkább a szerencse jelzőjévé lépett elő. Olyannyira, hogy ma is mondjuk, hogy "disznó szerencséje van", amiben azért amegvetés is érezhető, tehát az, hogy az illető nem érdemelte meg azt a szerencsét, azt a javat, amihez jutott.
A disznót, malacot sok nép társítja a szerencséhez. Sokan talizmánként hordanak a nyakukban malacra utaló figurát és újévi szokásként több országban is malacsültet tálalnak fel, hogy az majd előtúrja a szerencsét az új esztendőben.
Újévi szokások a nagyvilágban













